Bárki képes reményt adni a világnak, és ez a bárki akár te is lehetsz. A katolikus egyházfő ezúttal a TED Talk által üzent az emberiségnek.

A TED korunk "nagy dolgai" közé tartozik, amelyeket nem véletlenül "big thing" jelzővel illet a nemzetközi közbeszéd. A Youtube-ba oltott Mindentudás Egyeteme az olyan új gondolatok, inspirációk melegágya, amelyek előbbre vihetik a globális társadalmi fejlődést. Az előadók körét nem feltétlenül világhírű személyek, professzorok adják, de mindenképpen szakterületük kreatív elméi, akikben pont az a közös, hogy nem kell híresnek lenniük ahhoz, hogy nagyszerű ötleteket adjanak a hallgatóság, a nézők számára.

Ferenc pápáról nem igazán állítható, hogy ne lenne világhírű, az viszont igazi különlegesség, hogy egyházi vezetőként helyet kapott, szerepet vállalt a TED előadójaként. Az inkulturáció legszebb példája lehet ez a beszéde, hiszen itt tényleg nem hívekhez, hanem minden emberhez szólt. De mit is mondott?

Beszéde középpontjában a jövő építése állt, amelyhez leginkább reményre, tiszteletre, összefogásra van szerinte szükség. – Segítsük embertársainkat emlékezni arra, hogy a "másik" nem puszta statisztikai adat, nem egy szám. Szükségünk van egymásra – fogalmazott a pápa.

A Ferenctől – igen, őt szabad a keresztnevén szólítani – megszokott figyelmesség és közvetlenség már a beszéd elején tetten érhető, hiszen egyszerre kíván jó napot és jó estét, amiből bárki kiválaszthatja a neki szóló változatot attól függően, hol, mikor nézi a videót. Nagyon "bírja" a pápa annak a konferenciának a címét, amelybe üzenetével bekapcsolódott: "The Future You", amely nagyjából úgy fordítható magyarra: "A jövőbeni Te".

Felidézi menekültekkel, elítélt börtönlakókkal, munkanélküliekkel való találkozását, s utal rá, hogy ő is menekültcsaládból származik. Emiatt úgy véli, akár ő is juthatott volna hasonló sorsa, mint ezek az emberek.

Megismétli a talán sokak által elfeledett mondást, miszerint senki sem sziget. – A másoktól elkülönült "én" nem tud egyedül jövőt építeni – figyelmeztet. – Milyen nagyszerű lenne, ha a tudományos és technológiai innováció több egységet, több megértést hozna magával! Milyen szép lenne, ha távoli planéták felfedezése közben újra felfedeznénk körülöttünk bolyongó testvéreinket (a pápa itt az angol fordítás szerint "orbiting" kifejezést használja, ami a bolygók keringésére utal)!

A pápa 18 perces beszédében előkerült az irgalmas szamaritánus története, aki a jobb világ építésének példaképe lehet. Tettének alapkérdése: ki az én szomszédom, ki az én felebarátom? A boldogabb jövő építésének az egyházfő szerint három pillére van: emlékezet, bátorság és kreativitás.

Ferenc beszédét forradalmi felhívással zárja – meghirdeti a gyengédség forradalmát. Olyasvalami ez, amit már gyermekként megtanulunk édesanyánk ölében, ám erős, bátor felnőttként is járhatunk a gyengédség útján. – Az erőd gyengédség nélkül ártani fog neked, emiatt pedig te ártani fogsz másoknak – vázolja fel az egyszerű képletet a pápa. Olyan szövegkörnyezetben használja ezután a "concrete love" kifejezést, amelyből a "konkrét" mellett a "sziklaszilárd" jelző is kiérthető. Olyan szeretetről beszél, ami a legnagyobb, legerősebb eszköz a közjó előmozdításához.

A szebb világ építése pedig nem a politikusok, vezetők, nagyvállalatok kizárólagos dolga, kiváltsága. Nekik is nagy felelősségük van e téren. Ám a jövő Ferenc pápa szerint elsősorban azon emberek kezében van, akik felismerik a "te" személyét a másik emberben, és magukat is a közös "mi" részeként értelmezik.

Utolsó mondatait nem is nehéz ezek nyomán kitalálni. – Ezért, kérlek, gondoljatok rám is gyengédséggel, hogy meg tudjam valósítani a rám bízott küldetést mások, minden egyes ember javára. Értetek. Mindannyiunkért. Köszönöm!