A kereszténység számos lényegi eleme kiment a divatból, de a böjt tartja magát. Vajon miért olyan vonzó ma is a mértékletesség erényének cselekedete? Vagy nem is mindig erről van szó?

Szépségböjt

Egyik ismerősöm tinédzser lánya tojásböjtbe kezdett a szalagavatót megelőző két hétben. A kikölcsönzött ruha ugyanis a hasánál nagyon feszült, ezért le kellett adnia néhány kilót, hogy szépen álljon rajta. A tojás-diétának nevezett módszer propagandája szerint két hét alatt 7 kilót lehet fogyni, vagy akár 15 nap alatt 15 kilót. A reklámok egymásra licitálva ajánlják ezt a fogyási módszert. Azt nem tudom, milyen titkos szerződés húzódik meg a tojástermelő üzemek és a tojás-diétát szorgalmazó blogok között, s vajon a lelkes állatvédő hölgyek belevágnának-e tojás-diétába, ha tudnák, hogy milyen embertelen (!) körülmények között tojják a tyúkok azt a sok tojást, ami majd meghozza a centikben is mérhető eredményt, has-, fenék- és combtájon. A tojás-diéta persze csak az egyik módszer a „tökéletesebb” alak elérésére.

A női magazinok csak úgy ontják a biztosabbnál biztosabb eljárásokat. A reklámokban szerepeltetett nők pedig olyan tökéletes alakúak, hogy az ember nem is tudja, Isten teremtette őket ilyenné, vagy a Photoshop. A pazar alak vágya egyre inkább jelen van a férfiak között is, az interneten ezerszám találni „leghatékonyabb” diétákat, elsősorban a feszes has elérésére.

A szépség dicsérete nem hiányzik a vallásokból. A zsidóság szépnek látta Istent, az Énekek Éneke ifja rajongva dicséri kedvese szépségét, Jézus sem a csinos nőket vádolja, hanem az őket megkívánó férfiakat. A Korán 7. szúrája szerint Allahnak vannak a legszebb nevei. Hosszan lehetne folytatni a sort. Persze amit a vallások szépnek neveznek, annak nem sok köze van a szépségipar diktálta szépséghez. Minden kornak és kultúrának meg vannak a szépségideáljai, de közben minden nemes kultúra szélesre tárja a vigasztalás kapuját a csúnyák számára, hangsúlyozván, hogy inkább jónak kell lenni, mint szépnek. A jóság, a szentség fontosabb, mint a szépség. Sovány vigasz...

Egészségböjt

A klinikákon és egészségközpontokban a szakorvosok és ápolók mellett dietetikus szakemberek is dolgoznak. A gyógyítás, s még inkább a rehabilitáció, valamint a további betegségek megelőzése érdekében egészséges étrendet állítanak össze a páciensek számára. A különböző betegségtípusoknak megfelelő űrlapokon nagy pontossággal tüntetik fel, milyen ételféleségek megengedettek és melyek tiltottak, miből mennyi fogyasztható, s annak mennyi a kalória értéke, sőt még azt is, milyen rendszerességgel és időközönként kell elfogyasztani a napi betevőt.

A szakszerű étkezési tanácsadás a humán egészségügy ma már nélkülözhetetlen része, hiszen számos kutatás igazolja, hogy az ember egészsége mennyire ki van szolgáltatva az ökológiai rendszer megbomlásának, s mennyire elbillent az életmód és a táplálkozás közötti egyensúly. A tudományosan megalapozott egészséges táplálkozási módszerek mellett burjánzanak a mítoszokra alapozott módszerek is. Ezek közül talán a legdivatosabb a paleo diéta, amely arra a fantáziára épül, hogy a civilizáció a paleolit kortól kezdve az ember egészségére csak romlást és bajt hozott. Ezért vissza kell térni arra az étrendre, amit őseink fogyasztottak két millió évvel ezelőtt. Az egészség megőrzése és visszaállítása céljából a paleo étrend nem rapid böjtöt ír elő, hanem egész életen át követendő étkezési stratégiát, meghatározván, hogy mit szabad, sőt kell fogyasztani és mit nem.

Jézus még nem ismerhette az egészséges étkezésre vonatkozó előírásokat. Bár bizonnyal betartotta a zsidó étkezési szokásokat, csak hasított körmű és kérődző állatot evett, ugyanakkor nem kímélte egészségét, amint más vallások tanítói és prófétái sem. Az egészség mint érték új keletű, a betegség és a fájdalom elkerülése az képezi szerves részét a nagy kultúrák tanításainak. S minél hosszabb az ember földi élete, annál nehezebb elkerülni a fájdalmat és a betegséget, így annál nagyobb teret kap az egészség megőrzésének tudománya és gyakorlata, benne a helyes táplálkozásé.

Azért érdemes emlékeztetni az alapvető összefüggésre, amit Jézus így fogalmazott meg: nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából (Mt 15,11).

Szentségi böjt

A keresztény tanítások már a IV. századtól kezdve az Eucharisztia vételének feltételéül szabták, hogy előtte éjféltől semmit nem vehet magához a hívő. A toledói zsinat (VI. század) egyenesen kiközösítéssel sújtotta azt, aki megszegte ezt a szabályt. A századok során azonban szétvált a szentségi böjtölés módja. A kisebb létszámú radikális elit egyre szigorúbb és kegyetlenebb böjtölést tartott. Vannak szentek, akikről feljegyezték, hogy éveken át kizárólag Eucharisztiával táplálkoztak. A hívek tömegei számára azonban az egyház egyre több engedményt tett. Egyre kurtította az áldozás előtti kötelező böjt hosszúságát, a mai állás szerint 60 perc, s egyre többeknek adott kedvezményeket, különösen a betegeknek.

A valódi keresztény felfogás szerint azonban a szentségi böjtben és egyáltalán mindenféle böjtben nem az aszketikus bravúr a lényeg, a ki képes a legnagyobb önpusztításra a legnagyobb szeretet elérésére logikai ficamot a kereszténység nem tanítja.

A bizonyos fajta gonosz szellemek böjttel és imádsággal történő kiűzhetősége (Mt 17,21) is inkább valamiféle mágikus betoldás az Evangéliumba. Mert Jézus nem a szépséget és nem az egészséget tanította, hanem a találkozást, Istennel és emberrel.

A keresztény böjt lényege az Istennek és embernek való elkötelezettség, az eucharisztikus közösségben zajló odaadottság és a szegényekkel és kitaszítottakkal vállalt szolidaritás. Imádság és adakozás nélkül a böjt értelmetlen és káros.

Máté-Tóth András