A papok vajon buliznak vagy alszanak szilveszterkor?
Gégény István 2017. január 04.

A papok vajon buliznak vagy alszanak szilveszterkor?

Megkérdeztünk katolikus lelkipásztorokat, miként töltötték az év utolsó napjait. Van, aki egyedül ünnepelt, más nem szereti az egészet, de akad, aki templomban pezsgőzik, és olyan is van, aki "just dance".

szilveszter.jpg

Karácsonyt a világ túlnyomó része családi körben ünnepli, szilveszterkor jellemzően baráti körben bulizunk. Már aki. A papok számára előbbi alkalom kemény munkával telik, az év legvége pedig nem kifejezetten a mókázásról szól a klérus tagjai számára. Vagy mégis? Papok visszajelzései következnek az alábbiakban, név nélkül - néhány konkrét példa a sokféle papi karácsonyozásból és szilveszterezésből.

Én karácsonykor egy kedves baráti családhoz megyek, ahol az egyik gyerek keresztfiam is egyben. Ilyenkor a szülőkhöz hazajön a két nagyfiú, akik közül az egyik már nős, a másik egyetemista. A saját családtagjaim messze vannak tőlem, de ezen a családon keresztül én is családtagnak érzem magam. Sok éven át együtt néztük a gyerekek szereplését a pásztorjátékban is.

Ezután két helyen végzek szolgálatot. A filiába év közben is csak én járok, így az ottani közösség nagyon közel áll a szívemhez. Ott 10-kor tartunk misét. Kántor hiányában egy zenész házaspár énekel és játszik gitáron, fuvolán ami a hideg templomban igazi betlehemi körülményeket teremt. Négy gyerekük pedig más gyerekekkel együtt énekel és versel, valamint minisztrál a misén. Éjfélkor a plébániatemplomban szolgálok a plébános mellett, ami számunkra is ritka alkalom, hiszen egész évben külön vagyunk beosztva.

A szilveszter három éve különleges számomra. Fiatal keresztények egyetemi csoportja kért meg, hogy bocsássam rendelkezésükre a gimnázium auláját szilveszterezésre. Örömmel adtam oda nekik, hiszen nagyon kevés fóruma van egy mai keresztény fiatalnak a kulturált szórakozásra, igényes bálozásra és az ismerkedésre, párkapcsolatok kialakítására. Azóta én is velük szórakozom. A program változatos és élményszerű: ismerkedési és ügyességi játékok, tánctanulás, bálozás, bűvészmutatványok, éjfél előtt dicsőítés, ima, áldás, himnusz, majd karaoke, "just dance".

Én az atyákkal karácsonyoztam abban a budapesti papi közösségben, amelyben most vagyok. Korábban is mindig a papokkal töltöttük a szentestét és december 25-t. A családomhoz 26-án mentem haza. Vidéken lakom, így ez amúgy is nehezebb. Ilyenkor egy éjszakát is otthon szoktam tölteni. A papi közös karácsonyok evangélium-olvasással, énekléssel, ajándékozással és karácsonyi vacsorával telnek. Mindig meghittek, családiasak. És tényleg!

Általában a karácsony és a szilveszter munkával telik el. Először is meg kell szervezni az ünnepi menetrendet, a hálaadást és a másnapi újévi miserendet, a privát dolgok csak utána jöhetnek. Általában egyedül ünnepelek. Rájöttem évekkel ezelőtt, hogy olyan karácsonyom van, amilyet szervezek magamnak. Káplánként a főnökömmel együtt karácsonyoztunk: közös imádsággal énekekkel, közös vacsorával, majd mindenki ment a falvakba misézni. Önállóként ezt már magam szervezem. Szeretek benne lenni a templom és a plébánia feldíszítésében, ez nekem hozzá tartozik a lelki készülethez, karácsonyi ráhangoló muzsikával. Igyekszem minden évben kicsit szebbé tenni az ünnepet, most például egy nagy betlehemmel leptem meg az egyházközséget. Imádság, zsolozsma, készület a beszédekre, ezzel telik általában az idő.

Karácsony előtt beteglátogatás, aztán szenteste délutánján a karácsonyfa feldíszítése, ami szintén fontos számomra. Mindig meg szoktam ajándékozni a munkatársakat ministránsokat felolvasókat egy kis jelképes ajándékkal. A két ünnep között hazamegyek egy pár napra meglátogatom a családtagjaimat. A szilveszter a tennivalók letudása után nekem is szórakozással telik. Újabban a falu által szervezett szilverszteri mulatságba szoktak meghívni, így volt ez idén is. Persze nem én vagyok a parkett ördöge, meg is szólnának érte, de egy jó éneklésben benne vagyok, jól szórakozom. Vacsora, beszélgetés az emberekkel, meg viccelődés. Éjfélkor a templomba hívom az embereket, harangszóval köszöntjük az új évet. Nagy sikere van, hogy a himnuszok eléneklése után egy kis újévi imádság, pár gondolat következik, majd pezsgőt bontunk és ott, a templomban köszöntjük egymást. Isten háza a templom és szent hely, de közösségi tér is. Utána visszamegyünk és folyatódik a szilveszteri összejövetel. Nem maradok végig, mert ugye január 1. főünnep. Viszont a miséket délutánra tettem át, hogy mindenki pihenten tudjon jönni az év első miséjére.

Nincsenek különleges szokásaim. Általában a szentestét a rendtársakkal töltjük, a két ünnep között szoktam hazalátogatni pár napra. Idén is így volt. Szilveszter este fontos a hálaadó szentmise. Volt, hogy az elöljárómmal ketten elmentünk egy családhoz, de én idén, mivel aznap tértem vissza a rendházba, nem mentem. Inkább készültem az ünnepre, január 1-re. Meg is fogalmaztam magamnak, hogy nem olyan fontos számomra ez a polgári évzáró.

Igazából nem nagyon szeretem a karácsonyt. Természetesen örülök Jézus születésének, de annyira átvettük a nyugati világ fényáradatát, hogy sokszor csak a külsőségekkel foglalkoznak az emberek. Ezért a karácsonyra történő felkészülés egyfajta harc a lényegért, az emberek lelkéért, a belső ünneplésért.

Karácsonykor egyedül vagyok. Már évek óta karácsonyfám sincs. Utazással telik az ünnep, egyik településről a másikra. Elkezdem Szenteste, majd folytatom karácsony első és másodnapján. Harmadnap tudok ellátogatni a családtagjaimhoz. Szilveszterkor, majd Újév napján szintén az utakat járom, hiszen minden hozzám csatolt településen van hálaadás és újévi szentmise is. Szilveszter éjszaka egyedül telik. Mindig átalszom. Szükség van a pihenésre az újévi szolgálatok miatt.

Mivel van hét egyházközség, melyet el kell látnom, így például már szenteste délutánján is misézek. Előfordul, hogy valamelyik hívem meghív egy vacsorára Szenteste, de utána már "éjféli misék" vannak több helyen is. Mindkét nap délelőtt szentmiséket tartok, első nap délután ismerősöket látogatok meg, második nap délután pedig, ha van rá lehetőség (vagyis amennyiben nincs temetés karácsony után) hazaugrok a családhoz.

Szilveszterkor évvégi hálaadó szentmisék vannak, az utolsó este 7-kor, majd azután "szabad program". Esetleg híveknél töltöm az estét, éjfélkor pedig többéves szokás szerint néhányan összejövünk a templomban közös imádságra, harangozásra, pezsgőzésre. Van, aki hoz tűzijátékot is, azután pedig általában egyik közelben lakó hívő vár minket lencselevest/főzeléket enni, hogy szépek és gazdagok legyünk az új évben is. :)

Alapvetően közös bennünk, jezsuitákban, hogy az ünnep a legtöbb esetben a szolgálatokkal kapcsolódik össze, hiszen az egyházi év egyik legfontosabb időszaka ez, ami sok lelkipásztori feladattal jár. Szinte minden közösségünk mellett van egy templom is, úgyhogy a templomi feladatok ritmusa adja az ünnepek idején az életünk külső kereteit. Ugyanakkor minden közösség törekszik, hogy legyen megállás, saját belső ünnep is. A budapesti közösségünkben ez úgy zajlik, hogy délután mi is fát díszítünk, aztán közös imára gyűlünk össze. Ilyenkor a zsolozsmát imádkozzuk, ami egyébként ritkaság, mert a jezsuiták szinte sosem együtt végzik az imaórákat. Utána jön a vacsora, majd a közösségi ajándékozás. Ennek formája eltérő. Volt, hogy egy felelőse volt az ajándékok beszerzésének, volt, hogy az elöljáró tette ezt, más évben meg húztunk és körbeajándékozás volt. Ilyenkor karácsonyi énekeket is éneklünk, tud lenni egy egy szellemi ajándék is, például tavaly valaki utazási élményeket osztott meg, vagy a saját versét olvasta fel. Aztán meg jön a készület ideje, mert az éjféli misére prédikációt is kell írni. Van, hogy több helyre mennek az atyák ilyenkor kisegíteni. Egyik legszebb karácsonyom volt, amikor Teréz anya nővéreihez mentem éjfélkor misézni és a szegényekkel együtt ünnepelhettünk.

A külső feladatok miatt azért nem a karácsony a legelmélyültebb időszak számunkra, hanem a lelkigyakorlatok ideje. Minden jezsuita évente 8 napra elvonul imádkozni, a képzésünk során két alkalommal 30 napos lelkigyakorlatot is végzünk. A lelkigyakorlatokban van két fontos szemlélődés, az egyik a megtestesülésről (angyali üdvözlet), a másik a betlehemi születésről. A Szent Ignác-i imamód olyan, hogy az ember elképzeli a bibliai történetet, jelen esetben Jézus születését, próbál belehelyezkedni, mintha maga is ott lenne, szem- és fültanúja lenne a titoknak. Szemlélem, hogy az irántam való szeretetből hogyan születik meg Isten Fia, szegényen és kiszolgáltatottan. A legfontosabb „karácsonyi” tapasztalatok számomra ezért a lelkigyakorlatokhoz kötődnek. Például én Indiában, egy szeptemberi időpontban, 30 fokos melegben végeztem a nagy lelkigyakorlatot, benne az említett szemlélődést. Az éves lelkigyakorlataim során is többször imádkoztam már a karácsonyi titkokról, főleg amikor az év elejére esik az éves lelkigyakorlatom. Ilyen értelemben kicsit mondhatom, hogy kétszer is van karácsony, a liturgikus ünnep tovább mélyül a lelkigyakorlatokban.

Míg a szüleim éltek, vagy karácsony előtt, vagy az ünnep másnapján hazamentem hozzájuk. Mióta meghaltak, elmegyek a húgomhoz és családjához, illetve a falubeli rokonokat látogatom végig. Mivel több pappal élek együtt a plébánián, 24-én közös zsolozsma, majd ebéd és egymás szerény megajándékozása szokta az ünneplést kezdeni, utána pedig ki-ki indul azokba a templomokba vigíliás, éjféli misét mondani, ahogyan a beosztást összeállítottuk. Papságom kezdetén képeslappal. később SMS-sel, majd e-mail-lel kombinálva küldtem szeretteimnek karácsonyi, újévi jókívánságokat. Utóbbi időben ennek súlypontja áttevődött a Facebook üzenőfalára, maradt még néhány SMS, és inkább telefonon köszöntöm azokat, akik közel állnak hozzám.

süti beállítások módosítása