Meglepő, vagy sem: a Vatikánban a legmagasabb az egy főre jutó borfogyasztás mértéke. Az elfogyasztott mennyiségnek ráadásul semmi köze a miseborhoz.

Múlt hónapban Ferenc pápa heti katekézisében Jézusnak a Kánai menyegzőn tett első csodájáról beszélt, amikor Jézus megmentette a lagzit azzal, hogy a vizet borrá változtatta. – A  víz alapvető szükséglet, de a bor fejezi ki a bőséget és az ünneplés örömét. Nincs ünneplés bor nélkül – mondta az egyházfő.

Ferenc pápa e szavakkal nem "vizet prédikált": Vatikánvárosban évente 74 liter bor fogy fejenként úgy, hogy a szentmisékre használt bor nem számít bele a statisztikába. Ez a szám az olaszországi átlag kétszerese!

De ha nem a misebor teszi ki a számok nagy részét, akkor mi? Talán a borban az igazság?

A demográfiai jellemzőkben találjuk meg a választ: a törpeállam falain belül élők főleg családosok és idős papok, nővérek, akik közösségben élnek, a közös étkezések alkalmával pedig gyakran bort szolgálnak fel nekik. A bor a pápának szánt ajándékok közt is az egyik leggyakoribb, így az ajándékozó termelők azzal dicsekedhetnek, hogy a pápa az ő borukat issza – ami vagy igaz vagy sem, hiszen a pápa a borokat gyakran a vatikáni lakosokkal is megosztja.

Ferenc pápa már több alkalommal is megáldotta a borkészítőket és magánkihallgatásra fogadott borászokat, sommeliereket, ami talán annak is köszönhető, hogy nagyapja, Giovanni Angelo Bergoglio szintén borász volt Észak-Itáliából.

Nem Ferenc az első pápa, aki nagyra értékeli a hegy levét. XXIII. János pápa is szeretett meginni egy pohár jó bort - talán éppen egy ilyen alkalommal született a híressé vált mondása, miszerint az ember olyan, mint a bor: némelyik ecetté válik, de a legjobbja az évekkel együtt érik.