Botrány! Isten a szeretet!
SZEMlélek 2016. május 23.

Botrány! Isten a szeretet!

Hogy fér el több száz fiatal, megannyi püspök és egyházi elöljáró, Rembrandt és egy feketerigó a nagymarosi plébánia kertjében? Úgy, hogy Isten irgalmas!

Akárhányszor veszek részt a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón, mindig elcsodálkozom, hogy ez igazi népmesei csodakert: mindig érkeznek újabb és újabb résztvevők, s a kert nem telik meg. Bárcsak a budapesti 7-es busz is ilyen lenne… De erre nem jár 7-es busz, csak a gőzmozdony pöfékelt el a háttérben a találkozó főelőadója, Béri László Renátó atya beszéde közben.

Az Irgalmasság Szentévéhez kapcsolódva a találkozó témája is az isteni irgalmasság volt, melyről Renátó atya azt mondja, hogy szívesebben nevezi ingyenes szeretetnek, mert az irgalmasság szót sokszor félreértelmezzük. Ám az ingyenességgel problémánk van. Keressük a csavart, a trükköt. Nehéz elfogadnunk az abszolút szeretetet, ahogy Isten szeret minket, és azt, hogy Ő nem üzleti alapon működik. Hanem Isten a szeretet. És ez a legelső hittitok, amely megelőz mindent, és amelyet talán a legkevesebben hisznek el. Pedig jó reklám lehetne:

Ettől megváltozik az életed! Ettől boldog leszel! Ha nem hiszed, próbáld ki még ma! Botrányos! Évezredes tapasztalat áll mögöttünk! Már milliók bizonyíthatják hatékonyságát! És mindezt teljesen ingyen! Ne maradj le róla! Próbáld ki még ma! Nem kell mást tenned, mint engedni, hogy szeressen!

nagymaros.jpg

Ám ahhoz, hogy ezt a „jó bizniszt” nyélbe üssük, hogy Isten irgalmasságát felismerjük és elfogadjuk, az Ő valódi arcát kell látnunk. Istenképünk az anya- és az apaképünk összeolvadásából származik, így ezt szinte készen kapjuk. Ám ez az istenkép nem feltétlenül azonos a valódi Isten képével, ezért felelősek vagyunk, hogy a Jézusban megismert, az által kinyilatkoztatott Istent ismerjük meg. Ha ezt az Istent megismerjük, akkor az irgalmasság szó sem egy esdeklő könyörgés lesz már az életünkért. Hiszen milyen apa az, akihez a gyermeke a nap 24 órájában könyörög, hogy ne büntesse meg, ne bántsa?!

A szerető Atya, Isten irgalmas arca, amelyet a tékozló fiú példabeszédben szereplő édesapa is elénk tár, megmutatja, hogy nincs mitől félnünk: az Ő atyai szeretete nem büntet, hanem csak szeretni akar minket. Sőt, Isten ki akar engesztelni minket, ahogy azt már megtette Jézus által. Az emberben lévő megbántottságot próbálja folyamatosan feloldani, Ő próbál minket vigasztalni. Ha képes vagyok befogadni ezt, akkor rögtön egészségesebb, teljesebb lesz az istenképem, és úgy tudok majd szeretni, ahogy a tékozló fiú édesapja. Bátran merek tékozló fiúként visszatérni újra az atyai házba, és a tékozló fiú igazságért kiáltó testvéreként talán még Isten gyógyító szeretetét is beengedem a szívembe. A bibilai történeten túl Renátó atya Rembrandt A tékozló fiú hazatérése című festményre hívta fel a figyelmet, ahol e három szerep jól láthatóan elkülönül.

Az előadás utáni szentségimádás közben olyan csend és nyugalom volt tapasztalható, hogy a feketerigó békésen bóklászott el az imádkozók lába mellett, majd reppent fel a kert közepén álló fára, mintha a több száz ember a legtermészetesebb dolog lenne a kertben. Renátó atya lendületes előadása átragadt az egész napra, szinte zsongott a tömeg a templom előtti téren és a fakultáció helyszínein vezető úton a meleg tavaszi napon.

A délutáni szentmisét Snell György esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be paptársaival. Beszédében több kis történeten keresztül mutatta be Isten irgalmasságát, valamint hangsúlyozta, hogy Jézus azért is lett emberré, hogy így mutassa meg, milyen az Isten.

Irgalmasság és Isten valódi arca – mindkettőt első kézből tapasztalhatták meg a nagymarosi találkozó résztvevői: előadások, előadók, fakultációk, lelki beszélgetések, gyónások, mosolyok – Isten ingyenes szeretetének eszközei voltak a hétvégén.

Harazin Dorottya

(Fotó: Tibély Gergely)

süti beállítások módosítása