Jelzést kapott a SzemLélek blog, miszerint jó lenne a Szíriából érkezett becsületes libanoni család bemutatása után a menekültek táborai környékén élő honfitársaink véleményét is megkérdezni. Mivel több ismerősöm lakik a Győrhöz közeli településen, elég hamar összejött egy csokorra való vélemény.

Az eddigi tapasztalatok mentén két észrevétellel kezdem a bejegyzést: 1) nem minden Vámosszabadiban lakó személy véleményét tükrözik a leírtak, hanem néhányukét (nagykorú férfiakról és nőkről van szó), címfetisiszták e téren a továbbiakban kíméljenek; 2) akik a megszólalók névtelensége miatt hiteltelennek tartják a leírtakat, ne is olvassanak tovább.

– Ami itt zajlik, embertelen mind a lakosság, mind a menekültek számára – kezdi gondolatait egy lakos. Szerinte nincs közvetlen feszültség a tábor lakói és a helyiek között, ami probléma érzékelhető, az inkább Győrben, vagy a helyközi buszon ölt testet. Ugyanezt erősíti egy másik, a témából felkészültebbnek tűnő lakó, aki szerint Bicskén sem akkora a konfrontáció, amekkora lehetne, hiszen az ottani menekültek inkább Budapesten töltik az idejük jó részét, itt pedig inkább Győrben.

A buszkérdés azért neuralgikus pont, mert az állam (alighanem a bevándorlásért felelős hivatal) biztosít ugyan dedikált buszjáratot a menekülteknek, de miután megnőtt a létszámuk, már nem könnyű mederben tartani ezt a részterületet. Sokan hazafelé nem is mennek ki a tapasztalatok szerint a megyeszékhely legszélén kijelölt indulási pontra (ETO Park), hanem a helyközi járatot használják.

A fő konfliktushelyzet az éjszakai, utolsó járatokon csúcsosodik ki, noha konkrét inzultusról senki nem tudott beszámolni. Az viszont érthető, hogy amióta megnőtt a táborban a menekültek száma (messze túlcsordult a kereteken), főleg a fiatal lakosok, leginkább a lányok elé kimennek a családtagok a buszmegállókba. Sőt, a polgárőrség egy ideje következetesen ott áll ezekben a megállókban sötétedés után, biztos, ami biztos.

Amikor visszakérdeztem az embertelen jelzőre, a válaszadó leginkább a sátras elhelyezést kifogásolta. – Jön az ősz. Aztán jön a tél. Mi lesz velük?

A 14-es főút mentén ugyancsak veszélyes a helyzet, de nem a potenciális társadalmi konfliktusok, hanem a balesetveszély miatt. Ott gyalogolnak ugyanis, gyakran csoportokba verődve a menekültek (éjszaka rendkívül óvatosan kell vezetniük a hazatérő lakosoknak), akikkel egyébként az általam megkérdezettek szerint nincs emberileg baja Vámosszabadi lakóinak. Kivételt a Duna utca ingatlantulajdonosai jelentenek, itt kell ugyanis a legutolsó buszmegállótól a táborig elhaladniuk a táborba visszatérő menekülteknek. Nem ritka, szinte rendszeres ezen a szakaszon a gyümölcslopás, nagyobb garázdaságra viszont nem igazán volt eddig panasz. A kutyák viszont nem ugatnak se hangosabban, se többet, mint évekkel ezelőtt.

– Ezt a helyzetet nem így kellene megoldani - mondja egy szülő, aki fenyegetve érzi magát, a gyerekeit is félti. Amikor visszakérdezek, pontosan mitől fél, némileg oldódik a hangja. – Eleinte tartottunk tőle, hogy nem szerencsés látható helyen hagyni a kerékpárokat az udvaron, meg lesznek majd betörések, de ebből semmi sem következett be. Leginkább a betegségektől félek, nehogy elkapjunk valamit. Meg azért is aggódom, hogy egyre több menekült jön hozzánk, közben az életerős, katonának behívható fiataljaink szinte tömegesen hagyják el az országot. Mi lesz velünk, ha meg kell védeni magunkat, ha valami komoly konfliktus törne ki?

Ami biztosan mélyütés a helyieknek, az a menekülttábor helyiek következetes tiltakozása ellenére való megnyitásának, majd túlnépesítésének ingatlanpiaci hatása. – Mondhatnám, hogy lezuhant a település házainak az ára, de pontosabb úgy fogalmazni, hogy az itteni ingatlanok jelenleg konkrétan eladhatatlanok. Pedig egyébként nagyon értékes telkek vannak Vámosszabadin – mondja egyik forrásom.

– Nem épelméjű dolog, hogy a menekültek szabadon jöhetnek-mehetnek. Úgyis szinte mind tovább akarnak menni. Mire elbírálják a kérelmüket, már itt sincsenek. Hatalmas a cserélődés a táborban. Szerintem a jelenlegi, felfokozott helyzetben zárt táborokra lenne szükség, ahol emberséges körülmények között kellene tartózkodniuk addig a menekülteknek, amíg eldől, mi lesz a további sorsuk. Ami most van, az értelmetlen, rossz megoldás – ilyen vélemény is létezik.

Lejegyezte: Gégény István

* * *

A témában több írás is született a közelmúltban, közülük például ezeket ajánlom elolvasásra.

Gyerekek leszakított lábbal a táborban (kisalfold.hu)

Az abcug.hu helyszíni beszámolója