Nem mindenki ugyanazért és ugyanannyira, de bárki találhat pozitívumot, nem is kicsit a 2018-as országgyűlési választásban.

Április 8-án döntött a nemzet – nem véletlenül nem országot írok –, mégpedig határozottan és egyértelműen. Noha egyesek emiatt boldogok, mások szomorúak, úgy gondolom, sok pozitívum fedezhető fel ebben az eseménysorozatban.

Az első tényező, aminek nagyjából mindenki egyként örülhet, hogy vége a kampánynak. Egy ilyen időszak mindig megterhelő a társadalom számára, az átlagos hétköznapokhoz képest nehezebb higgadtnak, egymáshoz kedvesnek maradni. Túl vagyunk rajta, lehet ismét – bizonyos kifutási idő leteltét követően – a pártpolitikánál magasztosabb dolgokkal is foglalkozni, legyen szó akár munkáról, magánéletről vagy közösségi aktivitásról.

Az eredményről

A választás kimenetelének természetesen rengetegen örülhetnek és sokan nem örülnek – főként annak mentén, hogy ki szimpatizál a győztesekkel, ki az alulmaradottakkal. Dilemma azonban a nagyságrendek láttán nem lehet senkiben: a többség egységesen igent mondott az eddigi út folytatására. Ez lehetőséget ad az új kormánynak, hogy bizonytalankodás nélkül vezesse abba az irányba az országot, amit helyesnek lát. Hogy valóban helyes lenne ez az út, arra vonatkozóan akad bennem némi kétség, látván kommunikációval foglalkozó szakemberként az egyik kormányközeli portál vasárnap délutáni címlapját. Bízom benne, hogy nem ez a központi tájékoztatás váltja fel az újságírást, ahogy abban is reménykedem, talán még a győztesek és támogatóik is értik, miért írom ezt.

A szavazásról

A címben tudatosan nem a választás és eredmény kifejezéseket használtam, hiszen azoknak aligha tud mindenki egyként örülni. A szavazás viszont a jelenlegi információk alapján az elmaradhatatlan kivitelezési hibákon túl, a résztvevők oldaláról mindenképp ünnepként zajlott le. A nagy részvételi arány önmagában is a véleménykifejezési szándék kimagasló megvalósulását jelenti, de az olyan improvizációk, mint például a fővárosi erkélyen kihelyezett alkalmi transzparens (ez látható a nyitóképen) még azt is képesek feledtetni, hogy az üzenet címzettjei nem jókedvükből nézhették akár órákon át a feliratot. A nem éppen összefogási képességét túlhangsúlyozó magyarságnak nagy szüksége van az olyan lelkesítő képekre, hangulatokra, mint amelyek ezt a szavazási folyamatot kísérték.

A megújulásról

Az ellenzéknek aztán mi oka lenne örülni – teheti fel magában a kérdést az olvasó, jogosan. Valóban ezt a pozitívumot a legkevésbé könnyű felfedezni, mégsem lehetetlen. Semmi jó nincs egy vereségben, az előidézett helyzetben viszont fontos kapaszkodót lehet találni. A győztesek egy igazán nagy eséllyel lettek szegényebbek: akik ugyanis alulmaradtak, nem úszhatják meg az önvizsgálatot, a megújulást. Hitem szerint pedig mind az önvizsgálat, mind a megújulás hosszabb távon nagy értékek előmozdítójává válhat. A megújulás lehetősége persze a leendő kormánypárt tagjai előtt is nyitva áll, de csak tőlük függ, hogy élni fognak-e vele. Megtehetik, de meg is úszhatják.

A hitről

Személy szerint annak örülök a legjobban, hogy nem vált be azon valláskárosultak jóslata, akik szerint a kereszténység lett volna az idei országgyűlési választások tétje. Ha így lenne, azon hívőknek, akik nem a győztesekre szavaztak, okuk lenne minimum kétségbe esni, de még inkább elveszíteni a hitüket. Pedig ilyesmiről szó sincs. A politikai élet vezetőit választottuk meg közösen. Számomra szomorúságot okoz, hogy olyanok kerülnek hatalomra, akik kevéssé képesek tiszteletben tartani, betartani a 2. parancsolatot. De én sem örülhetek mindennek, a hitemet, kereszténységemet viszont cseppet sem befolyásolja, hogy miként alakul egy parlamenti választás. Miféle kereszténység lenne az?

A bizalomról

Amint a SZEMlélek választási cikksorozatának keretében megírtam, abban reménykedtem, hogy a "ne tovább" és az "így tovább" helyett a "tovább, de ne így" érvényesül majd. Nem így lett, ez a helyzet viszont arra hív, hogy mostantól nagy bizalommal forduljak egy olyan forgatókönyv felé, amelyet nem tartok helyesnek. Könnyen lehet ugyanis, hogy nincs igazam. Petőfi Sándor szavaival élve: az idő igaz, s eldönti, ami nem az.

Gégény István

(Nyitókép forrása: a 24.hu Facebook oldala)