Miután többnyire bizonyos politikai irányból Ferenc pápa is rendre megkapja a magáét, akár hozzá is szokhatnánk az ilyesmihez. De nem szeretnénk.
Interjút adott a hvg.hu munkatársának a váci katolikus püspök, aki rámutatott, hogy meglátása szerint romlik a hazai társadalom "humán mutatója". Ezt nehéz lenne másként látni annak, aki nyitott szemmel figyelte az elmúlt évek aggasztó eseményeit, az okokról ugyanakkor bátran lehet akár vitát is indítani. A püspöki megszólalás nem is maradt reakciók nélkül. Ott van például Bolyki György válasza – a zenész-producer tiszteletteljes hangnemben, ugyanakkor határozottan mutatott rá terjedelmes reagálásában Beer Miklós "bölcstelenségeire". Lehetne vitatni az állításait, például azért is, mert a stílus és a mögötte nyilvánvalóan meghúzódó szándék megfelelő terepet biztosít a párbeszédhez.
Nem így tett a pestisracok.hu szerzője, aki már írása címében eretnekséggel vádolja meg a főpásztort, azt állítván, hogy "saját vallásának tanításait is letagadja Beer Miklós püspök a migránssimogatásért". Gondolkodtunk rajta, hogy ilyen mélyen szántó, avagy övön aluli gyalázkodásra érdemes-e reagálni. Ám egyrészt a Magyar Idők főszerkesztőjének egy hasonló korábbi ügyet kísérő bocsánatkérése jó alapot biztosít ahhoz, hogy érdemes megpróbálni helyreigazítani, ami nagyon nincs a helyén, másrészt ha nem húzunk határokat, az ilyen gyalázatos, botrányos kijelentések olyan szabadon kószálhatnának a fejekben, mint elszabadult hajóágyú a viharban.
A doktori fokozattal rendelkező, teológiai tanárként is működő Miklós püspököt a honlap tollforgatója az alábbi kijelentése miatt – is – igyekezett pellengérre állítani: "Jézus Krisztus sem csak a keresztényekért halt meg, hanem a muszlimokért, sintoistákért, buddhistákért, nemhívőkért, mindenkiért. Ha ezt nem látjuk világosan, baj van velünk."
Aki csak most ismerkedne a katolikus teológiával, talán még az is tudja, legalábbis sejti, hogy a tanítás alapját a dogmák adják. A Katolikus Egyház Katekizmusában a témára vonatkozó dogmák alapján ezt olvashatjuk: “Az Egyház az Apostolok nyomán tanítja, hogy Krisztus kivétel nélkül minden emberért halt meg: "Nincs, nem volt és nem lesz olyan ember, akiért (Krisztus) ne szenvedett volna" Krisztus tehát nem csak a választottakért halt meg, nem csak a hívőkért, hanem kivétel nélkül minden emberért." A pestisracok.hu minden szerzőjéért és olvasójáért is...
Ezzel akár le is zárhatnánk annak eldöntését, hogy Miklós püspök netán helyesen ismerné és képviselné egyháza tanítását, avagy sem. De a szerző a zavarosban halászás módszerét választotta, és megfogalmazása nyomán nem is igazán azzal van baja, amit a püspök mond, hanem azzal, amit Beer Miklós "elfelejt". Mármint a cikk szerzője szerint.
Az egész szomorújátékból kiviláglik, hogy terjedőben egyfajta politikai vallás, amelynek tanait a pestisracok.hu munkatársa is képviseli. E vallás lényege a saját törzs másokat kirekesztő védelme, istene a nemzeti mammon, istentisztelete az öndicséret mellett a vele egyet nem értők rágalmazása. E vallás számára az egyetlen szentség a hatalom, a cél pedig annak megtartása, növelése – kerül, amibe kerül. A püspököt kioktató, eretnekező megszólalás ennek nyomán leginkább amolyan törzsi vallási kijelentésnek tekinthető, aminek semmi köze a valódi kereszténységhez.
A Beer Miklós elleni alaptalan támadás ugyanis sajnos precízen illeszkedik abba a sorba, amibe számos "illiberális" "gondolkodó" már egy ideje beállt. Szerintük a katolikus egyház vezetője "genderben hívő marha", demens vénember, szabadkőműves, sorosbérenc, a bólogató kommenthadak kiegészítéseivel élve maga a sátán, antikrisztus, hogy csak a klasszikus jelzőket idézzük. A "migránssimogató" jelző is így nyer értelmet, hiszen ezt a hazug vádat előszeretettel alkalmazzák e vallás filozófusai és megmondói azokra, akik a valóban rászorulókra együttérzéssel tekintenek, felkarolják, befogadják őket, miközben ezek a "migránssimogatók" ugyanúgy elítélik a bűnt, az erőszakot, a garázdaságot, a terrorizmust, mint vádlóik. Annak a bizonyos vallásnak is vannak ám dogmái, amit a pestisracok.hu kollégája vall. Például alaptétel náluk az "én tudom jól", feltéve, ha a megfelelő szájból hangzik el a kijelentés. Szerintük lehet kereszténynek születni, míg a katolikus tanítás szerint a keresztség szentségében való részesülés által válhat bárki kereszténnyé. A katolikus egyházfő kioktatása, lehülyézése, eretnekséggel vádolása napi rutin, ahogy az sem vet fel aggályokat – bennük –, hogy a kormány képviselője egy szentmise kezdete előtt az oltárnál tartson sajtótájékoztatót.
Veszélyes folyamatnak tűnik a kereszténységből merítő, arra rendre hivatkozó, ám közben pártpolitikai érdekek igazolását célzó új vallástan megalkotása, ami a szemünk előtt zajlik. Nagyon úgy tűnik, ha nem húzunk korlátokat, kerítést saját hitünk védelmére, a magának mindent megengedő propaganda addig terjeszkedik, ameddig neki tetszik. Már most is botrány, amit látunk, tapasztalunk, de lehet, hogy ennél is van lejjebb. Látván a hivatalos tiltakozás, ellenreakció menetrendszerű elmaradását, felmerül a kérdés: vajon meg akarják egyáltalán állítani ezt az egészet, akik megtehetnék?
Úgy gondoljuk, érdemes lenne határt szabni, amíg még nem késő.
a SZEMlélek szerkesztősége
