A magyar katolikus egyház vezető testületének elnöke kemény szavakkal bírálta a kormányt. Mióta erre rámutattunk, sorra áradnak a reakciók.

"Egy fondorlatosan megfogalmazott, a jó szándék köntösébe bújtatott törvény" kapcsán tett említést Veres András győri megyéspüspök az augusztus 20-án a Szent István bazilikánál elmondott prédikációjában a lombikbébi program támogatásának növeléséről, amely elmondása szerint "figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet".

Az csupán a második érdekesség ebben a megszólalásban, hogy miért is tartja bűnnek a katolikus egyház a mesterséges megtermékenyítést. Az első meghökkenést ugyanis az okozza, hogy jelentős hallgatást megtörve a katolikus egyház vezetése ezzel a kijelentéssel azt teszi, ami a dolga lenne: morális aggályok esetén irányt mutat a társadalom számára. Nem hallottunk sajnos hasonló hangokat sem a pápa közírói gyalázása, sem az idegenellenességet fokozó kampányok kapcsán. Valami megváltozhatott, ezek az új szelek, avagy fuvallatok pedig akkor is üdvözlendőek, ha sokan nem értenek egyet a főpásztorral. Az egyház teszi, ami a dolga. Örülünk neki.

Az állami hírügynökség is tette a dolgát, hiszen a szokatlanul kemény kormánykritika valahogy kimaradt András püspök beszédének összefoglalójából.

De mi a baj ezzel a lombikprogrammal? Másodrangú létezők lennének az egyház szemében az ilyen módon született gyermekek? Az egyház ne örülne a megszülető új életeknek? A püspökök ellene lennének a népességfogyás ellensúlyozásának? E kérdésekre meggyőződésem szerint nemleges a válasz, a bűnt nem is magával a szüléssel követik el a lombikprogram aktív résztvevői. Hanem azzal, hogy egyrészt beavatkoznak a teremtés rendjébe, másrészt gyakran meg is ölnek embriókat.

A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) tisztán, érthetően fogalmaz:

Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülőséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. Ezek a technikák (idegen spermával való, heterológ megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. Megsértik a házastársak kizárólagos jogát, hogy kizárólag a másik által váljanak apává és anyává. (KEK 2376)

Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtermékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendők, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. A gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben két személy kölcsönösen odaadja magát, hanem olyan aktus, mely a magzat életét és identitását orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be. Ez az uralmi viszony már önmagában is ellentmond annak a méltóságnak és egyenlőségnek, melynek közösnek kell lennie a szülők és a gyermekek között. A nemzést erkölcsi szempontból nézve megfosztják sajátos tökéletességétől, amikor nem a házastársi aktus, azaz a házastársi egyesülés sajátos gesztusának gyümölcseként akarják (...); csak a házastársi aktus két jelentése közötti összefüggés és az ember egységének tiszteletben tartása van összhangban az emberi személy méltóságának megfelelő nemzéssel. (KEK 2377)

A Veres András szavait idéző cikkünkben egy olyan írást is olvasóink figyelmébe ajánlottunk, amely részletesebb választ adhat a lelkiismeretük szavára hallgatni vágyóknak. Ebből kiderül, hogy a homológ megtermékenyítés fenntartásokkal ugyan, de ajánlható a hívek számára.

Meggyőződésem, hogy a püspök senkit nem akart megbántani, ugyanakkor határozottan rámutatott, hogy az élet ura nem valamelyik szülő, az orvostudomány, netán egy bármennyire is jó szándékkal gyermeket vállalni tervező házaspár, hanem Isten.

Amint a 9 gyermekkel megajándékozott Tóth András görögkatolikus pap felesége, Anna a velük készült interjúnkban megfogalmazta: "Ha nem kaptunk volna ennyi gyereket, akkor meg azt az élethelyzetet kellett volna felelősen megélnünk. Ha azzal a vággyal elindulva, amiről beszéltünk az elején, nem kapunk gyermeket, mert biológiailag bármi problémánk lett volna, akkor azt sem lett volna felelőtlenség feldolgoznunk. Mi viszont ezt kaptuk, felelősséggel elfogadtuk."

Veres András püspök hitelesen képviselte elmondott szavaival a katolikus egyház tanítását, amely arra buzdít, hogy lehetőleg szülessenek meg a várt gyermekek, éljünk boldogan, családban, sokasodjunk, töltsük be a Földet, de mindeközben fogadjuk el Isten akaratát. A lombikprogram – ritka kivételektől eltekintve – az Isten akaratával való szembeszegülés.

Az egyházi házasságkötéskor a keresztények ezt ígérik: "elfogadom a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságunkat." Elfogadom, nem kierőszakolom. Ajándék, nem valamiféle jog, ami a szülőjelöltnek jár.

Veres András püspök, egyházmegyém és a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia vezetője arra hív, hogy ne akarjunk Istent játszani, önmagukat a keresztény értékrenddel rendre kapcsolatba hozó törvényalkotók ne is teremtsenek erre lehetőséget.

Gégény István