Egy hazai politikai mozgalom meghirdette, hogy ott kell lenni a "meleg büszkeség felvonulásán", mert – szerintük – még Ferenc pápa is érti, amit a magyar kormány nem.

Arról, hogy a magyar kormány tagjai mit nem értenek, amit Ferenc pápa igen, biztosan hosszan el tudnék beszélgetni Fekete-Győr Andrással, de történetesen a homoszexualitás témájában minimum téved. Ferenc pápa is bűnnek tartja a homoszexuális cselekedetet, a katolikus egyház tanításának megfelelően. Ettől még nyugodtan elmehetne egy katolikus ember a Pride nevű rendezvényre, ismerek is olyat, aki így fejezi ki szolidaritását, kiállását a saját nemükhöz vonzódók mellett. Ő ezt gondolja helyesnek.

Én viszont úgy gondolom, hogy azt a bizonyos hidat, amiről James Martin jezsuita beszélt a vele készített interjúmban, többféleképpen is szét lehet rombolni. Az egyik az a farizeusi lelkületű kődobálós hozzáállás, amit az interjú kapcsán számos kommentelő prezentált a SZEMlélek közösségi oldalán. A másik pedig az a bosszantó, magamutogató attitűd, ami a Pride-okon megjelenik. Tudom, nem mindenki, nem minden felvonuló tesz így, a média is rendre azt veszi észre, nagyítja fel, ami botrányt kelt, de a Pride visszhangja mégsem tud más lenni, mint egy jó nagy fityisz nektek, nem melegeknek. Itt vagyunk, sípolunk, ezek vagyunk, csakazértis.

Párbeszéd, közeledés prájdolásból aligha lesz. Épp azért nem megyek ilyen rendezvényre, és nem is bátorítok senkit hasonlóra, mert szeretem azokat is, akik a másik nemhez vonzódnak, meg azokat is, akik a saját nemükhöz vonzódnak. És a Pride egyik közösségnek sem hoz szerintem semmi jót. Mélyíti az árkot, markánsan kijelöli a határvonalakat, és évente egyszer jól visszazavarja a kezdőponthoz a megértés nevű társasjáték résztvevőit, akik két Pride között legalább eljutottak valameddig az egymás iránti nyitásban.

A sündisznóállás, avagy a struccpolitika mellett a túlzott szabadosság sem visz minket előbbre, nem kovácsol jobban egybe bennünket. Nyitottan, de korlátainkat elfogadva juthatnánk csak el odáig, hogy segítsük egymást saját utunkon, amelyen bőven akadnak kereszteződések, autópályák és magányos ösvények egyaránt.

És hogy Fekete-Győr András is megértse, idézzük fel Ferenc pápa azon szavait, amelyeket egyesek szeretnek kiforgatni, félreértelmezni!

Szerintem amikor találkozunk egy meleg emberrel, különbséget kell tennünk aközött, hogy egy személy meleg, illetve, hogy tagja egy lobbinak, mert a lobbik nem jók. Hanem rosszak. Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt? A Katolikus Egyház Katekizmusa gyönyörűen magyarázza ezt el, de azt mondja, várjunk egy pillanatot, hogy is mondja, azt mondja, hogy a meleg személyeket sosem szabad marginalizálni és integrálni kell őket a társadalomba.

A probléma nem az, ha valakinek ilyen beállítódása van; nem, testvéreknek kell lennünk, ez az elsődleges. De van egy másik probléma: ha az ilyen beállítódásúak lobbit szerveznek.

Szóval Ferenc pápa sem menne el, és meggyőződésem, hogy sok homoszexuális személy sem megy oda. Mert valahol, odabent tudják, hogy ez az egész cirkusz nem jó nekik.

Ha valaki mégis elmegy egy ilyen rendezvényre, ő tudja, miért teszi. Én tudom, miért nem teszem. De kérem, senki ne takarózzon önös politikai érdekből álságos módon Ferenc pápával!

Gégény István