Ez az egyik legnehezebben elsajátítható dolog az egész világegyetemben. Ahhoz, hogy az ember ráhangolódjon valakire vagy valamilyen tevékenységre, egy nagyon fontos készséget kell kiművelnie magában: ez pedig a figyelem.

Szokás beszélni ma a figyelem-alapú gazdaságról, ami az alapján fizet, hogy ki mennyi figyelmet kap. Ezért is olyan fontosak a kattintások, mert minél több jut valakire vagy valamire, az annál értékesebb reklámfelület. Már csak azt kellene elérni, hogy a Szeretetet reklámozzuk. Mert ugye ingyen van, mégsem túl népszerű. Figyelni piszok nehéz, ugyanis állandóan manipulálni próbálják szemeink irányát. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással.

Minden ember vágyik arra, hogy szeressen és szeretve legyen. Minden vágyunk csak utána jön. Ha ezt nem kapjuk meg, nem érezzük, akkor figyelemre vágyunk. A figyelem a szeretet odafordulása a másikhoz. Arra figyelek, ami érdekel, ami vonz, amitől várok valamit. Ami jó, ami által több lehetek, amitől/akitől kaphatok valamit.

Azért figyelek, mert kapni és adni akarok. Aki csak azért figyel, mert kapni akar, elveszti, amit kap. Aki azért figyel, mert csak adni akar, önmagától vesz el. A figyelem akkor működik, ha megvalósul az adok-kapok. Egyfajta körkörös energiaáramlás, ami által mindkettő több lesz a másikkal. Két ember esetében.

Azért figyelek Rád, mert látni akarlak. Ha látlak, érezlek. Érzem, hogy vagy, hogy létezel. A figyelem: akarás a másikkal való együttlétre. Oda akarok menni, ahol Te vagy. Együtt akarok lenni Veled. Azért figyelek, mert azáltal arra összpontosítok, hogy együtt legyünk. Érteni akarom, amit mondasz. Érezni akarom, amit érzel.

A figyelem lételem. Amíg valaki befelé figyel múltját emésztve, nem tud igazán kifelé figyelni. Így nem látja meg a másikat teljes valójában, hiszen saját magát sem látja tisztán. Nem érzi a lényegét. Ha az ember nem tanul meg figyelni: nem tanul meg szeretni.

Amíg nem érzi azt, hogy figyelnek rá - hogy szeretik -, addig láthatatlannak hiszi magát. A feszültségtől zavart lesz és nem tud kellően gondoskodni magáról. Különféle dolgokat kell csinálnia, amiktől figyelmet kaphat. Folyton bizonyítania kell azt, hogy fontos. Folyton láttatnia kell magát, hogy észrevegyék. Feltűnő ruhákat kell húznia, márkás, divatos ruhákat, minél több kellékkel és kiegészítőkkel.

Túlsúly kell vagy kóros soványság, pökhendiség, cinizmus, irónia és felfuvalkodottság, gőg és okoskodás, hang nélküli zenekarok és cirkuszi mutatványok, piercing, tetoválás, kigyúrt formák, legyűrt testek. Nagy autók és luxus, színek és csillogás, még, még, még. Kell a menő. Kell, mert akarja, hogy lássák. Kell, mert akarja, hogy jobb legyen. Mert érezni akarja, hogy fontos és hasznos. Érezni, hogy látják. Hogy észreveszik, hogy figyelnek rá.

Ez kell, mert ha nincsen meg, ami a legjobban kell, akkor minden mást akar. Önző lesz mindaddig, míg rá nem jön: amit keresett, az egy másik lélek reá vetülő fénye. A figyelem által lehet eljutni valakihez. A figyelem által tanulunk meg szeretni. Önmagunkat és valaki mást is.

Lényegében minden ember máshogy figyeli az őt körülvevő világot, más a nézőpontja, hisz minden ember a saját szemén keresztül lát, vagy nem lát.

Az egymás felé fordulás azonban egy nézőpont kellene, hogy legyen. Egy világban élünk. Egy Földön élünk. Az köt össze minket, hogy mind emberi lények vagyunk, mind képesek vagyunk szeretni és/vagy szeretve lenni.

Saját életünk kérdései, hogy akarunk-e odafordulni a másikhoz, a közösséghez, az emberséghez, vagy nem? Hozzá akarunk adni a Nagy Egészhez, vagy ki akarjuk magunkat vonni belőle? Egyetlen út van. Meg kell tanulunk szeretni és tisztelni mindent, ami Élet és ami Minket is éltet.

Nagyon nem mindegy tehát, hogy ki vagy mi felé irányítjuk az érdeklődésünket. Minden nap meg kell feszítenünk az akaratunkat, hogy a Jó felé vezessen. Kell a figyelem ahhoz, hogy újra tudjunk közeledni egymáshoz és meg tudjuk érinteni a másikat. Többféle módon meg lehet szerezni ezt a figyelmet, de a legegyszerűbb, ha megadjuk magunknak és akkor nem mástól raboljuk el, hanem még adni is képesek leszünk.

Gondolatokkal, szép szavakkal, szere-tettekkel és imádsággal.

Szőke Tibor