Annyit beszélünk a hátrányos helyzetű mélyszegényekről, pedig módosabb embertársainkkal szemben is csak úgy dúskálunk az előítéletekben.

A gazdag ember mindig téma. Miért van neki annyi, mit csinál vele, miért nem másra költi és persze hogy tisztességtelenül szerezte! Nehéz behatárolni, hogy ki számít gazdagnak. Akinek több van a kelleténél, lényegében már annak számít, főleg, ha mind a hétmilliárd embert figyelembe vesszük.

Az önmérgezés hatásos formája a sokpénzű emberek gyakori szidalmazása és a velük szemben állított előítéletek mantrázása. A járvánnyal kapcsolatban ez ismét jobban előkerült, mert ugye erről is a gazdagok tehetnek.

Mikor gyerekként a lottónyereményt költöttem álmaimban, egy 3 szobás panellakást képzeltem el jól berendezve, mert az volt a csúcs. Nem volt képem arról, hogy mekkora házakban laknak emberek. A gondolkodásom nem haladta meg az általam észlelt környezet határait. Vágyakozva néztem, kinek mennyi pénze van és hogyan költi el.

A jobb lét, ha az „elég”-en felül halmozunk, komoly rosszullétet tud okozni, mert a dolgai az ember ellen fordulnak. Minél több dolga van ugyanis az embernek, annál több dolga van vele és végső soron a birtokolt javak felemészthetik az életidejét. Egy ponton túl a vagyon csak akkor ad igazi örömet, ha megosztjuk másokkal.

Az teljesen mindegy, hogy valakinek mennyi pénze van. Hogy kell még neki, az a szegénységi bizonyítványa, mert nem elég, amije van. Egy átlag fizetéssel rendelkező ember ma szinte bármi olyan dolgot megvehet, amit néhány évtizede is még csak módosabb emberek vásárolhattak meg. Az, hogy a nap 24 órájában bármikor és bárhol meghallgathatunk egy hangversenyt, mérhetetlen gazdagság, nem beszélve a vezetékes vízről, az áramról, vagy a roskadozó élelmiszerpolcokról. Uralkodók jussa sem volt ilyen fokú komfort és kényelem. Paradicsomot ehetünk télen, egzotikus gyümölcsöket a világ minden tájáról, minden házhoz jön – csak mi nem vagyunk otthon sosem.

Nemrég néztük a gyerekekkel a Twist Olivért a munkahelyemen, ami a Gyermekek Átmeneti Otthona. Meglepődtek, milyen sorsa volt akkoriban a nem kívánt gyermekeknek. Hozzájuk képest királyfiakként élnek, ha a javakat nézzük. Ha a kapott szeretetet, az még azért hagy némi kívánnivalót, de kétségtelen, hogy abban is sokat javult a helyzetük. A folyamatos reklámzajtól és a betöltetlen szívbéli űr miatt ezek a gyerkőcök is vágynak egy rakás olyan dologra, amitől nem kapnak majd semmit. Pont úgy, ahogy rengeteg felnőtt, látszólag jó körülmények közt felnövekvő ember.

Mindig máshol járunk fejben, a gazdag ember nagy házában, a napon, amikor a fizetést kapjuk, amikor a hitel lejár, amikor majd nyaralunk, amikor majd ezt, vagy azt megvesszük. Majd jó lesz, mikor vége lesz a korlátozásoknak. A jövőben élünk, ami a senkiföldje. Nagy szerencse, ha az ember élheti úgy az életét, hogy javait élvezi és nincs rajta akkora nyomás, mint egy cégvezetőn, vagy egy kutatási projekt irányítóján. Egyszerűen csak használhatja azon eszközöket, amiket óriási erőfeszítéssel más emberek évtizedekig fejlesztettek, terveztek, majd létrehoztak.

„Ha ettél ma már, nagy gondod nem lehet” – mondja egy afrikai közmondás. Mérhetetlenül gazdagok vagyunk, ha elegünk van mindenből. És bizony, van elegünk mindenből, érdemes jól és lassan körülnézni.

(Nyitókép:pinterest)