Párbeszéd, megújulás, félelemtől mentes élet – a 75 éves Várszegi Asztrik köszöntése.
Sokszor megfogalmazódott már különféle beszélgetések során, hogy de jó lenne, ha akadna olyan egyházi vezető idehaza, aki egyszerre hiteles és vonzó módon, aktívan képviselné az egyházat a nyilvánosság terepein. Hiteles, vonzó, aktív - valamiért nagy kihívásnak mutatkozik a három feltétel együttes teljesülése, mégsem lehetetlen e küldetés. Az 1946. január 26-án született Várszegi Asztrik az élő példa erre, aki azzal is képes üzenni a társadalomnak, amikor csendben van.
A jövő egyháztörténészei talán nem pont úgy fognak fogalmazni, hogy volt valaha a magyar hitéletnek egy "asztrikos" korszaka, ám mindenképp korszakos az az életmű, aminek cseppet sincs vége a pannonhalmi főapáti szolgálat továbbadásával. Olyannyira, hogy pandémia idején, séta közben telefonnal készített természetfotóival is a Teremtő nagyságát hirdeti a lélekben régóta fiatal szerzetes.
Bele sem kezdenék Asztrik atya - sokunk testvére - méltatásába, megtették és alighanem meg is fogják még tenni sokan. Az ünnepelt SZEMléleknek adott tájékoztatása szerint 115 személyes hangvételű levelet olvashat ezekben a napokban volt diákjaitól, barátaitól, tisztelőitől. Külön köszöntötte őt - a járványhelyzet miatt csupán távolból - Áder János, Erdő Péter, Veres András, Fabiny Tamás és Balog Zoltán. Az állami és egyházi vezetők mellett, ráadásul idei születésnapjáról a médiában megemlékezők közül a magyar felületeket megelőzve határainkon túl is méltatták a legendás főpásztort - Várszegi Asztrik elmondása szerint valószínűleg annak köszönhető ez a figyelmesség, hogy szolgálata során német nyelvterületen is sok találkozással, barátsággal, kapcsolattal gazdagodott.
A Vatican News német kiadása január 24-én közölt összeállítást a párbeszéd úttörőjéről, a változástól való félelem csillapítójáról, a pápahű, eközben nem meggondolatlanul újító reformerről.
Ugyanezen írás bővebb változata az osztrák Kathpress felületén olvasható, amelyből alább magyar nyelvű összefoglalót közlünk.
***
Az ausztriai katolikus hírportál felületén megjelent írás Várszegi Asztrikot az egyik legismertebb magyar egyházi személynek nevezi, aki 1991 és 2018 között "Magyarország legjelentősebb apátságának" az élén állt, és aki kiérdemelte az Osztrák Köztársaság Nagy Arany Érdemrendjét.
A szerzők felidézik, hogy a 18 éves korában Szent Benedek rendjéhez csatlakozott szerzetes, majd pap a rendszerváltás idején jelentős szerepet töltött be Magyarországon. 1989-től az Esztergomi Főegyházmegye püspöki helynökeként, majd 1990-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkáraként olyan egyház megteremtésén dolgozott, mely semmilyen formában nem függ sem az államtól, sem a politikai pártoktól. Ennek megfelelően szervezte át az egyházi hivatalt és tartott kapcsolatot a többi egyházzal, a politikai pártokkal és a civil szervezetekkel. Mint írják, törekvéseivel azonban hamar egyedül maradt saját egyházán belül. Munkássága és nézetei ismertté váltak külföldön, főleg a német nyelvterületeken.
"Alig volt olyan külföldi politikus, aki magyarországi látogatása alkalmával ne kereste volna őt fel, hogy beszélgessenek"
- írja a lap, mely szerint az egykori titkár csakúgy, mint 1990-ben, most is egy modern katolicizmus képviselője.
Pannonhalmán a csaknem három évtized alatt, míg főapátként szolgált, a Főapátság spirituális, kulturális és gazdasági értelemben is megújult, mely 1996 óta a kulturális világörökség része. A főapát mindig is nagy hangsúlyt fektetett a keresztény-zsidó párbeszéd fontosságára éppúgy, mint az ökumenizmus előmozdítására. Több alkalommal fogadott egyházfőket: többek között II. János Pál pápa, I. Bartolomaiosz ortodox ökumenikus pátriárka, II. Alekszij moszkvai pátriárka, valamint III. Senuda kopt pápa is vendégeskedett Szent Márton hegyén.
A szerzők azt is kiemelik, hogy a migrációs válsággal kapcsolatban a főapát többször felemelte a hangját a gyűlöletbeszéd ellen, és kiállt a menekültek "átgondolt" beengedése mellett. "Egy keresztény nem teheti meg, hogy a szükséget szenvedőknek ne nyújtson segítséget" - mondta, és az átmenetileg Pannonhalmára érkező, otthon nélkül maradtak előtt 2015-ben megnyitotta a Főapátság kapuját.
A főapátnak meggyőződése, hogy az egyháznak le kell győznie a változástól való félelmeit. Egyszer úgy fogalmazott, hogy az egyház "ugyan hirdeti az evangéliumot, de sokszor hiányoznak a tettek: a nyitottság, a könyörület, az ellenség szeretete, a szolidaritás, a párbeszédre való készség, az együttérzés".
***
Szintén vasárnap köszöntötték szerzetestársai Pannonhalmán. Utóda, Hortobágyi T. Cirill így méltatta a címzetes püspököt:
Kedves Főapát úr!
Rendtársi körben köszöntünk Téged nagy szeretettel és ragaszkodással 75. születésnapod alkalmából! A pandémia nem tette lehetővé, hogy csak legalább egy szűk körét meghívjuk azoknak a külső barátaidnak, akik szeretnek és tisztelnek téged, akik számára fontosak a szavaid, bátorításod, életpéldád.
Ha visszagondolok a 60-dikra és a 70-dikre... Liszt Ferenc Kamerazenekar Rolla Jánossal, a Weiner-Szász Kamarszimfonikusok Juniki Spartacus hangversenymesterrel az élen adták a zenei keretet. Beszédet mondtak: Sólyom László köztársasági elnök, Erdődy Gábor nevében felesége Csilla, Esterházy Péter, Erdő Péter bíboros úr, Christian Haidinger apát úr. Itt volt a Nuncius úr, több katolikus, evangélikus és református püspök; Schweizer József főrabbi, és számtalan barátod! A MTA díszülést tartott Maróth Miklós szervezésében. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulájában, Episcopus, Archiabbas Benedictinus, Historicus Ecclesiae című ünnepi kötet átadása a METEM szervezésében...
Látványos, de mégis emelkedett, fennkölt, bensőséges, igazán szép ünnepi alkalmak voltak azok. Most csendesebben, de talán letisztultabban, sallangmenetesen tudjuk megköszönni Istennek életedet, és Neked szolgálatodat!
Hiszen Tőled az tanultuk: nem az számít, hogy kinek tartanak az emberek, nem az számít, hogy milyen címem vagy beosztásom van, hogy mit értem el az életben, ezek csupán külsőségek, ezekhez méltóan kell ugyan élni, szerényen elfogadni, de nem ezek a fontos dolgok. A fontos a belső élet, hogy folyton úton legyünk Isten felé, az Ő országa felé.
Köszönjük a stabil, sajátos állandóságot sugárzó, megnyugtató jelenlétedet! Biztonságban érezhettük magunkat melletted. Nagymértékben Te tetted Pannonhalmát olyan hellyé, ahonnan nagy belső utazásokra indulhattunk. Az évek során jó párszor lecsillapítottad az élet hozta nehézségek hullámverését! Derűs higgadtságoddal még a tragédiáknak tűnő helyzeteket is tudtad relativizálni.
A Lélek működését fürkésző reményt őrizted és munkáltad bennünk magiszteri, perjeli, apáti éveid során egyaránt! Adja Isten, hogy még hosszú-hosszú éveken át őrizd a Lélek működését fürkésző reményt közösségünkben!
***
Hirka Antal atya pedig zsoltáros stílusban idézte fel az eddigi színes, gazdag életutat:
Kedves Főapát úr, kedves Asztrik!
A zsoltárossal így imádkozunk: „Uram, Benned van reményem, légy menedéket adó váram” (70. Zs.). Ez töltötte el eddigi életedet, és reméljük, ez tölti el további éveidet is. Ez a reménység nem tűnt el, ezt adjuk tovább szájról szájra, „nemzedékről nemzedékre”. Erről tanúskodik a zsoltáros, amikor ezt mondja: Isten „ifjúkorom óta” táplálta ezt a reményt, és lehetővé tette a folytonosságát, ezért a zsoltárossal ma is ezt imádkozhatod: „hirdetem csodás tetteit”.
Így folytatódik immár 75 éve az ima visszaemlékező része: „Anyám méhétől fogva Rád hagyatkozom, születésem óta Te vagy támaszom.” Én 57 éve találkoztam Veled (július 27-én) először másik két társunkkal együtt, ebben az időszakban - és a nyári soproni látogatásom alkalmával - ismertem meg családodat és a korábbi küzdelmes éveidet, békességet és egyetértést szolgáló kiegyensúlyozó szerepedet, de azt is, ahogy a zsoltáros is folytatja: „Gúny tárgya lettem sokak szemében, de nekem Te vagy erős gyámolom.”
Közösség-teremtő szereped itt is folytatódott a noviciátusban és az egyszerű fogadalmas években, de még inkább az ezt követő katonai szolgálatban. Az ima itt már így folytatódott: „Ellenségeim szemmel tartanak,…rólam beszélnek. Istenem, ne maradj távol tőlem, siess, segíts meg engem.” Látogatásomkor Sormáson tapasztaltam meg az ottani életedet. A közös budapesti egyetemi évek alatt sokféle kapcsolatot alakítottunk ki a szemináriumban élőkkel, de más keresztény egyházak tagjaival, közösségeivel is: „Istenem, Te tanítottál ifjúságom óta…”
Ezeket követték a tanításban, nevelésben töltött évek, a kapcsolatok a diákokkal, azok lelki-szellemi irányítása, kirándulások: „Istenem, nagy dolgokat vittél végbe.”
Ehhez kapcsolódtak a magiszteri, majd a perjeli szolgálatod sokirányú feladatai. „Ajkam hirdesse igazságodat, jótetteidről beszéljen egész nap.” – hangzik az ima.
A püspöki szolgálat évei következtek, ahol a magyar egyház megújításán fáradoztál – felvéve a kapcsolatot más (világ-) nézetet vallókkal is. A pannonhalmi közösség visszahívott a főapáti szolgálatra, ahol a külső és belső építkezés feladatai (épület felújítása, a Bazilika megújítása, a liturgia, zsolozsma megújítása, új főiskola) foglalta el kezdő éveid, majd az ezeréves jubileum, pápalátogatás, ökumenikus kapcsolatok kialakításának fáradságos, de örömteli feladatai következtek.
A 27 év szolgálata során személyi feszültségek, szerzetes-testvérek távozása próbára tették életünket: „Mily sok és nehéz gyötrelmet raktál rám, Uram, fordulj felém és adj vígaszt nékem” – hangzott ilyenkor a zsoltár-ima. Mindezek között megmaradt Benned a monostor és a bencés élet szenvedélyes szeretete: „Uramnak, Istenemnek templomához járulok, egyedül igazságodra gondolok.”
A főapáti szolgálat átadása után: „Mily sok és nehéz gyötrelmet raktál rám, de Te új életre keltesz” imádságával könnyebbültél meg. Az ezt követő években a püspöki szolgálatodból megszűnt az irányító-kormányzó feladat, de az evangélium hirdetése (előadások, lelkigyakorlatok, tudományos munka) és az imádság tölti el napjaidat.
Ehhez kérjük most Isten áldását, és a Szentlélek megújító erejét.
A zsoltár-imádság így folytatódik: „Öregkoromban se hagyj el, Istenem, hogy hirdessem az eljövendő nemzedéknek karod erejét”.
***
Isten éltesse Várszegi Asztrikot!
Összeállította: Gégény István
A német nyelvű részt fordította: Sáhó Eszter
