Tömegesen telepítettek ki hazánkból dunamenti svábokat, poncichtereket, cipszereket.
Hetvenöt esztendeje, 1946-ban a második világháború fájdalmas és szégyenletes utórezgéseként hatalmas népcsoportokat telepítettek át Európában, köztük a magyarországi németeknek több mint a felét kényszerítették otthonuk, szülőföldjük elhagyására. Többségüket Németországba szállították, de a Hortobágyra is küldtek svábokat, sokakat pedig „csupán” vagyonuktól fosztottak meg, házukból lakoltattak ki.
2012. óta január 19-e a kitelepítés emléknapja, mert
annak idején január 19-én indult Budaörsről az első szerelvény, amely svábokat szállított az amerikai, majd a szovjet megszállási övezetbe.
A pályaudvaron elhelyezett emléktáblát koszorúzta meg Orbán Viktor miniszterelnök a tegnapi megemlékezésen.
A svábok kitelepítése pótolhatatlan veszteséget jelentett az ország számára, de az 1945. augusztusi potsdami konferencián a győztes hatalmak sürgették, hogy Közép-Európából a „német nemzetrészeket juttassák vissza Németországba”. És idehaza kellettek a sváb házak a Felvidékről, Erdélyből áttelepített magyaroknak is.
Magyarországra a török hódoltság után, a XVII. század végétől érkeztek nagy számban német telepesek, többségük a Dunán, falvaik is főként a Duna közelében sorakoznak, Soprontól egészen Mohácsig.
Három évszázadon át őrizték a nyelvüket, kultúrájukat, ugyanakkor lelkük hozzánőtt a magyar szülőföldhöz: sok-sok szálat téptek széjjel erőszakosan, fájdalmasan a kitelepítések.
A többnyire csak a hátukon vitt batyukkal gyalogosan, majd több napos várakozás után vonaton deportált családokat sokáig földönfutónak, cigánynak nevezték régi-új hazájukban is. Az ittmaradtakra is kemény sors várt, de nem hagyták magukat, ma is a német az egyik legnépesebb kisebbség hazánkban, létszámuk mintegy 180 ezer.
Lassan elfogynak azok is, akik gyerekként élték át ezt az elűzetést, de utódaik őrzik az emléküket és szinte minden sváb település partnerkapcsolatot ápol azokkal a németországi falvakkal-városokkal, ahová hajdani lakói kerültek.
Összeállította: Herbert Dóra
(Forrás és nyitókép: ungarnheute.hu)