"Zöldnek" állítja be termékét egy magyar energiaital- és üdítőgyártó, a valóság azonban ennél árnyaltabb.

Ritkán nézek reklámfilmeket, szerintem ezzel más is van így, de azért van néhány olyan, ami ha akarjuk, ha nem, utolér bennünket. Ki ne emlékezne Ábelre és az elhíresült „De miért?” - re, vagy a köhögéscsillapító nevét kimondani alig tudó kislányra. Sok nagyon aranyos és kimondottan idegromboló is van köztük, attól függően, melyik cégnél miben hisz a marketinges. Az olyan témákra pedig, melyekhez az embernek szakmailag is köze van, felkapja a fejét: így vagyok én a környezetvédelemmel.

Egy karácsony előtt megjelent reklámfilm egy hazai (egyébként energiaitalt is) gyártó cég fémdobozos üdítőitalait és azok családi kiszerelését népszerűsíti, felhívva a fogyasztó figyelmét a környezetvédelem fontosságára is. Merthogy az alumínium csomagolás akár végtelenszer is újrahasznosítható. Ez tényleg így van, de tegyük hozzá: ahhoz, hogy ez az "akár" meg is valósuljon, ahhoz mindenkinek szelektíven kellene gyűjtenie a hulladékot.

A családi csomagolás alá hajtogatott karton tálcáról és az egészet összefogó műanyag fóliáról azonban ugyanez már nem mondható el. Pedig, ha megveszed a családi csomagolást, akkor azokat is viszed magaddal haza, utána pedig dobod el a kukába. Jó esetben azokat is a szelektívbe, de azok újrahasznosítása már korántsem annyira kedvező, mint az alumíniumé.

A szóban forgó reklámban 0,25-ös kiszerelésű üdítőitalok szerepelnek, ami önmagában is elgondolkodtató. Hiszen

minél kisebb valami, fajlagosan annál több csomagolóanyagot kell felhasználni a gyártásánál.

Ha azt is hozzátesszük, hogy környezetvédelmi szempontból a különböző hulladékfajták közül a csomagolási hulladék okozza ma a legnagyobb problémát, akkor ideje lenne azon is elgondolkodni, hogy ezeket ne csak újrahasznosítsuk, hanem eleve kevesebbet gyártsunk belőlük.

A sokat emlegetett körforgásos gazdaság, amire az Európai Unió át akar állni, pont erről szól. A cél az lenne, hogy csak a szükséges mértékben állítsunk elő elsődleges nyersanyagból új termékeket (hulladékgazdálkodási szempontból potenciális hulladékot), amit pedig előállítunk, azok lehetőleg ne hulladékká, hanem másodlagos, harmadlagos és így tovább nyersanyaggá váljanak. A rendszer mintája az Isten által teremtett természeti körforgás (mely az ember nélkül nem termel szemetet).

Bármennyire is az a benyomásunk saját magunkról, hogy egyre környezettudatosabbá válik az emberiség, a számok mást mutatnak.

Az Eurostat statisztikái szerint a csomagolási hulladékok mennyisége ugyanis nemhogy nem csökkent Európában, hanem folyamatosan nőtt az elmúlt időszakban. A legyártott csomagolások mennyiségével van tehát az alapvető probléma, nem annak újrahasznosításával, és ennek kiküszöbölése jelentené a jövőt.

A családi csomagolás nem rossz iránya a hulladékcsökkentésnek, de „sok pici” egymás mellé rakásával és összecsomagolásával nem csökkentjük, hanem növeljük a hulladék mennyiségét. Lehetne inkább nagyobb kiszerelésben gondolkodni (egy háztartásban élőknek szánt termékek esetében mindenképpen), ahogyan azt néhány sörgyártó már elkezdte. Az 5 literes parti-csomagolások, melyekből jópofán lehet csapolni otthonunkban is a sört, üdítőital esetén is beválhat. És nincs karton, és nincs fólia – a fogantyú részt és magát a „csapot” még mindig műanyagból gyártják hozzá, de még így is kevesebb a hulladék, mint a kis kiszerelések összecsomagolásánál.

Véleményem szerint nem választanak rosszul azok a cégek, melyek fémet használnak alapanyagnak, főleg, ha ezt újrahasznosított formában teszik. Úttörők lehetnek a saját piacukon. De

ahhoz, hogy valamire ki tudjuk mondani őszintén: „környezetbarát csomagolás”, jóval több kell.

Nem elegendő megfelelni egy kritériumnak, ami azonban - egyelőre - magában hordoz legalább másik 3, a környezetre kifejezetten káros tényezőt.

Remélem, hogy végre tényleg elindulunk Földünk megóvásának irányába, és hazai cégeink ennek zászlóshajóivá válhatnak.

(Képünk illusztráció, forrás: pixabay.com)