A hazai keresztény könnyűzene rengeteg kincset rejt. Ismerkedjünk meg az alkotókkal!

Miután tavaly lélek-bemelegítő válogatást közöltünk a könnyűzene világában színvonalasan alkotó dalszerzőkről és előadókról, 2021-ben magyar talentumokat is olvasóink figyelmébe ajánlunk. Bőven van honnan meríteni, egyben fontos küldetés a felszín helyett a mélyre evezni, ahol szép értékek várnak felfedezésre.

– Közösség, szent, szolgálat – ez a három kifejezés jut eszembe elsőként, amikor Varga Attila sok évtizedes szolgálatának közös eredőjét próbálom szavakkal kifejezni. Bár tipikusan olyan alkotóról van szó, akinek a dalait többen ismerik, mint őt magát, a bemutatása nem okoz nehézséget, hiszen nemrég készített vele interjút a Magyar Kurír, ami ide kattintva olvasható.

A személyes vallomás által hűen kirajzolódik Attila szolgáló lelki karaktere, amelyre a legbeszédesebb érv az, hogy az általa elindított zenélő közösség saját személyes jelenléte nélkül is, újabb generációk közreműködésével tovább él és virul. A Boanergész elnevezés sokak számára a helyes liturgikus könnyűzenei (és még ez sem teljesen igaz, hiszen szimfonikus hangzásvilággal jellemzett) szolgálat vonatkoztatási pontja, egyben a fővárosi Margit körút templomának "félnyolcas" miséje tömegek (és ez nem túlzás) lelki életének csúcsa és forrása.

Varga Attila azon patronáló típusú művészek közösségét gazdagítja, aki nem magát helyezi előtérbe, hanem értékeli és támogatja a mellette felbukkanó tehetségeket. Így startolt el saját zenei pályája például Vizy Mártonnak, s bár nem alakított saját együttest, Lambert Attila is a Bonaergészből indulva vált ismert és megbecsült billentyűssé. Ráadásul úgy valósult meg mindez, hogy Varga Attila komoly zenei képzést kapott, éppen a zongora terén, mégis hátrébb lépett, amikor nála tehetségesebb ifjak csatlakoztak közösségéhez.

Attila dalait jellegzetes, kissé karcos orgánuma mellett magával ragadó, egyszerű dallamvezetés és az egyház lelki kincseiből merítő gondolatiság jellemzi. Művészetének kiindulása pontja a templom, ezért a Boanergésztől – noha próbálkoztak vele – idegen a színpadi produkció. Mégis ők voltak talán a leginkább illő zenei szolgálói a rendszerváltást követő, sportcsarnokokat megtöltő lelki találkozóknak, hiszen a mai, sokszor pongyola ferdítésű "dicsőítő" dalolás helyett valódi, bőven saját forrásból táplálkozó lélekemelést segített elő a Boanergész.

Liturgikus fókuszú szerzeményei eleinte kazettán (részben templomban rögzítve), majd CD-n jelentek meg. Az életmű internetes feldolgozása még várat magára, ám aki keres, így is bőven képet kaphat munkásságáról.

Elsőként a Mi csak vándorok vagyunk című dalát idézzük fel, egy olyan felvétel alapján, amelyben benne van szinte minden, ami Attila zenei karakterét meghatározza.

Még a VHS-korszakban készült egy videóklip Az Ország című dalhoz. Bárcsak sok szívhez eljutna az az üzenet, amely nekem is sokat jelentett ifjúságom útkereső időszakában!

Az Életünk Krisztus egy időben alapműként szerepelt a keresztény gitáros dalnokok repertopárjában. Hogy ma így van-e, ki tudja. Bárcsak...

Ha alapmű és Varga Attila, akkor "Szentlélek". Szentmiséken klasszikus bevonulási ének, áradó, igazán lelkes szerzemény.

Az oltár felé tekintő dalszerző tucatnyi kifejezetten miseéneket írt. Egyszerre egyetemes, szent és művészi ordinárium-tételekből bőven lehetne még többet létrehozni - Attila ebben is élen járt, néhány más szerzővel együtt. Alább az általa írt Szent Kereszt mise Sanctus tétele hallható.

Szeretethimnusz című alkotásának egyik videófelvétele előtt Varga Attila röviden beszélt hivatása fontos aspektusáról is.

Némi kakukktojás zárásként a Szeretem örökké című dal, amelynek szerzője a már említett Vizy Márton. Ám ez is klasszikus Boanergész szerzemény, ráadásul Sinkovits Imre biblikus szavai vezetik fel a számot. Vajon megbecsüljük-e, hogy ilyen kincsek vannak közös tarsolyunkban?

(Nyitókép forrása: magyarkurir.hu)