Közeledik a Karácsony, a szeretet ünnepe. De szeretet többféle van. Nem mindegy, hogy melyiket ünnepeljük.

Dr. Abraham Joshua Twerski amerikai pszichiáter és rabbi. 90 éves. Bölcs ember, számos előadása, vele készült interjú a világhálón is megtalálható – nem véletlenül. Az egyik ilyen előadásban használja a „hal-szeretet” fogalmát.

- Fiatalember! Miért eszi ezt a halat?
- Mert szeretem. 
- Óh! Szereti a halat. Ezért veszi ki a vízből, öli meg és főzi meg? Ne mondja nekem, hogy szereti a halat! Maga saját magát szereti, és mivel szereti a hal ízét, ezért a halat kiveszi a vízből, megöli és megfőzi. 

A szeretet a legtöbb esetben "hal-szeretet". Azért szeretünk valakit, vagy valamit, mert az nekünk jó.

Azt szeretjük, amit kapunk. De az igazi szeretet nem kap, hanem ad. Igen, mondhatnánk, hogy mindez magától értetődő. De azért végezzünk egy kis önvizsgálatot! 

Vajon szeretném a hozzám közelállókat, ha nem kapnék az ünnepen ajándékokat? Nyilván van egy primer, materiális, földhözragadt érzés: nem teljesültek a vágyaim. Vágytam különféle tárgyakra, élményekre, szerettem volna kapni. De nem kaptam semmit. És van egy mélyebb emberi érzés: nem gondolt rám senki, nem voltam fontos senkinek, nem szeret senki. Sem materiálisan, sem érzelmileg nem kaptam semmit. Könnyű, vagy nehéz ilyenkor szeretni? 

Most gondoljunk bele abba, hogy kaptam ajándékokat, de mindegyikről lerí, hogy csak azért kaptam, mert ilyenkor ajándékozni szokás. Aki adta, nem gondolt rám, nem időzött azzal, hogy mivel tudna örömet szerezni! Letudta és kész. Meg lehet elégedni azzal, hogy gyarapodott a „vagyonom”? Tudom szeretni azt, aki ilyen ajándékot adott?

Gondoljunk bele abba a helyzetbe is, hogy nem kaptam semmit, ám mindenki odalép hozzám, megölel, és őszintén elmondja, hogy mennyire szeret, milyen fontos vagyok neki!

Tudom szeretni azokat, akik nem adtak semmit, de őszintén szeretnek? 

Képzeljük el azt is, hogy senki nem ad a családban senkinek ajándékot, de szeretetben együtt töltjük az estét! Boldog és emlékezetes lenne az az este?

És Ön hogyan ajándékoz? Nem ad semmit? Vesz valamit gyorsan, biztos jó lesz? Csak ölelést ad ajándékba? Időt szentel arra, hogy beengedje magába azt, akit szeretne megajándékozni, és szeretettel rá gondolva igyekszik meglepetést szerezni neki? Ön melyiket, hogyan élné meg? És vajon mire emlékezne 5-10 év múlva? Emlékszik rá, hogy milyen tárgyakat kapott 5 éve? Emlékszik rá, hogy milyen érzelmeket kapott 5 éve? Emlékszik rá, hogy mit ajándékozott 5 éve? Egyáltalán: vajon miért azt kérdezzük egymástól, hogy mit kaptál karácsonyra, miért nem azt, hogy mit adtál? 

Az ember már csak olyan, hogy az a legjobb, ha kap ajándékot, de olyat, ami tele van szeretettel, odafigyeléssel. Kézzelfogható a számunkra fontos ember szeretete, amikor egyszerre teljesül az, hogy az ajándék szebbé teszi a hétköznapokat, a szeretet pedig erőt ad az élethez. 

De a másoktól kapott szeretet nem mindig elég. Van, hogy nem tud áttörni a diszharmóniánk falán.  

Az élet születéstől halálig tartó örvénylésében az egyetlen nyugvópont a bennünk élő szeretet. Ez az a fajta szeretet, ami igazán fontos, mert ez az életünk egyensúlypontja.

Amit ebből a szeretetből, egyensúlyból tudunk adni másoknak, az a legnagyobb dolog az életben. Nem kaphatunk mástól nagyobb ajándékot, mintha a békéjéből, a harmóniájából ad nekünk. Ezt a szeretetet ünnepeljük karácsonykor. 

Ha a hal ízét szereti, egyen halat! Ha a halat szereti, etesse meg! 

Szeretetteljes Karácsonyt Kívánok! 

(Nyitókép: pixabay.com)