Feleslegesen vesszük, feleslegesen tároljuk, és aztán kidobjuk. Nem is gondolnánk, milyen következményei vannak az élelmiszerpazarlásnak. Olvasói vélemény.
– Az étellel nem játszunk! Ételt nem dobunk ki! Add ide, én majd megeszem a maradékot! – Sokat hallottuk ezeket a szavakat, indulatos hozzászólásokat szüleinktől. Talán emlékszünk még rá. A 30-40-es korosztály biztosan, az idősebbek még inkább, de voltak idők, amikor a nélkülözés közepette nem is merült fel senkiben, hogy elhajítsa a nehezen megszerzett élelmiszert.
A fogyasztói jólét beköszöntével a helyzet gyökeresen megváltozott.
Ma az élelmiszerüzletek, hiper- és szupermarketek ontják magukból az élelmiszert, de a sarki kis pékségek és cukrászdák is termelnek felesleget, ami gyorsan eladhatatlanná válik.
Hiszen ki enne meg másnapos kenyeret, egy hetes zöldséget, a húsáruról vagy tejtermékekről pedig már ne is beszéljünk.
Mi a jelen helyzet? Magyarországon évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. Ennek egy része a termelés-feldolgozás, tárolás és szállítás során keletkezik, másik (nagyobb) része pedig a háztartásokban fel nem használt, kidobott élelmiszermennyiség (53%). Hazánkban az egy főre jutó élelmiszerpazarlás kb. 40-50 kilogrammot tesz ki. A feleslegesen megvásárolt élelmiszer nem csak a háztartásoknak jelent hátrányt, anyagi veszteséget, hanem komoly környezetterhelést is okoz. Ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a kidobott élelmiszerek mennyiségét, együtt kell működnie a termelőknek, forgalmazóknak és felhasználóknak egyaránt.
Nem csak azért fontos, hogy mentsük az élelmiszert, mert ez trendi, illetve hogy megakadályozzuk a pazarlást, hanem ezzel még segíteni is tudjuk a rászorulókat, a szegényeket, nélkülözőket. Tehát egyszerre több pozitív eredményt és hatást is el tudunk érni ezzel a tevékenységünkkel. De nézzük, hogyan jutunk el ideáig.
Az élelmiszerhulladéknak különböző típusai vannak. Vannak nem elkerülhető élelmiszerhulladékok, amelyek minden háztartásban keletkeznek, mint pl. magok, héjak, csontok, stb. Vannak ún. elkerülhető élelmiszerhulladékok, amelyek közé a legtöbb háztartási élelmiszerhulladék besorolható, és amelyek pici odafigyeléssel, pl. megfelelő tárolással, időben való elfogyasztással könnyen elkerülhetők.
Az elkerülhető élelmiszerhulladék keletkezése a tulajdonképpeni élelmiszerpazarlás.
Ha a hűtőmbe úgy pakolok, hogy telezsúfolom, és nem figyelem, hogy ami hátul van, annak már lejárt a szavatossága, könnyen a pazarlás csapdájába esek. Nem törvényszerű, hogy a gyümölcsöknek meg kell romlania, a kenyérnek be kell penészednie, vagy a készételeknek meg kell savanyodniuk vagy tönkremenniük. Ezek odafigyeléssel, tudatos fogyasztással és vásárlással könnyen megelőzhetők.
Lehetségesen elkerülhető élelmiszerhulladék pl. az almahéj vagy a kenyérhéj, de ilyen a csirke bőre vagy a befőttek leve. Ezek egészségi állapottól (pl. gyenge vagy erősebb fogak, erősebb, savasat is bíró gyomor, stb.) és ízléstől függően elkerülhető hulladékok. Itt elegendő arra gondolni, hogy az almahéj pl. ételek díszítéséhez vagy a befőttlé gyümölcssaláta levének kitűnően felhasználhatók.
Kiváló tanítási módszer a gyerekeknek, amikor ételek képei segítségével arra kérjük őket, hogy állítsák azokat tartósságuk szerint sorrendbe. Sokan nem tudják helyesen sorrendbe állítani az ételeket, ami bizony gyakran okoz fejtörést még a felnőtteknek is.
Valószínűleg kevéssé ismert, hogy pl. a méz olyan mértékben számít tartós élelmiszernek, hogy gyakorlatilag szinte képtelen a megromlásra. Ez leginkább csak olyan élelmiszerekről mondható még el, amelyek ehetőek ugyan, de nehezen értelmezhetők önmagukban ételként (pl. a só). Egyiptomi sírok feltárásakor a régészek találtak több ezer éves mézes csuprokat, amiket még a holtakkal együtt temettek el, és a mai napig ehető volt a tartalmuk! A rendkívüli tartósság leginkább a méz „anyagában” keresendő. Először is rendkívül alacsony a nedvességtartalma, másodszor a rendkívüli savassága, amely az ecetével vetekszik. Az erősen savas közeg, továbbá egyes enzimek (pl. glükóz-oxidáz), amelyeket a méhek visznek be a nektárba, cseppet sem nem kedvez a mikroorganizmusok megtelepedésének. Idővel a méz kikristályodosik, ami azonban nem jelenti a méz megromlását, attól még ugyanúgy fogyasztható (legfeljebb fel kell olvasztani vagy erős fémkanál kell hozzá).
Hulladékhierarchia: sokan úgy gondolják, hogy a környezeti károk mérsékelhetők, ha az élelmiszerhulladékokat állatoknak adjuk vagy komposztáljuk. Ebben minden bizonnyal teljesen igazuk van, hiszen ezek jobb megoldást jelentenek a szemetesbe való kidobásnál, ugyanakkor a megelőzésnek kell a legfontosabb célnak lennie. A hulladékhierarchia szemlélete alapján sorba tudjuk állítani a hulladékok kezelésének lehetséges módozatait, a környezeti hasznosság szempontjából. Ezek: megelőzés, újrahasználat, újrafeldolgozás – avagy új termékek, ételek készítése, egyéb használat, valamint ártalmatlanítás és deponálás (lerakás). A megelőzés fontosságát kell mindenekelőtt hangsúlyozni, amelyről már beszéltünk. Az újrahasználat következik ezután, amikor a fel nem tálalt vagy megmaradt ételeket megfelelő tárolás vagy melegítés után még el tudjuk fogyasztani (pl. régi, de még jó leves, kicsit szárazabb kolbász, stb.). Az újrafeldolgozás során már plusz energiát kell fordítanunk a tényleges hulladék keletkezésének kiküszöbölésére. Ilyenkor a maradéknak, vagy feleslegnek tartott anyagokat átdolgozzák, és új fogásokat készítenek belőlük. Pl. száraz kenyérből pirítóst vagy kenyérmorzsát, szikkadt kifliből vagy kalácsból mákos gubát, túlérett gyümölcsökből gyümölcssalátát, megmaradt rizsből rizsfelfújtat, stb. készítünk. Az egyéb hasznosítással már emberi fogyasztásra nem alkalmas élelmiszerhulladékot használunk másfajta célokra, pl. biodízel, biogáz vagy állati takarmány előállítása. Az ártalmatlanítás vagy deponálás kategóriába tartozó hulladékkezelési gyakorlatok viszont komoly környezetterheléssel járnak, tehát azok elkerülésére kell törekedni.
Hulladék keletkezik a gyártás és a feldolgozás során is (pl. törött keksz, csövekben, tartályokban bent ragadt élelmiszer), továbbá a kereskedelemben (pl. kiszóródott liszt, lejárt szavatosságú ételek), valamint a vendéglátás során. Utóbbinál a túl nagy adagok felszolgálása, egyes akciók (pl. torkos csütörtök) adnak nagy esélyt az élelmiszerpazarlásnak, míg a kereskedelemben az egyes hangzatos akciók, mint pl. az „egyet fizet, kettőt kap” jelentenek kihívást.
A legnagyobb mennyiség, ahogy már említettük, azonban a háztartásokban keletkezik, így ennek megelőzése mindannyiunk közös érdeke és feladata.
Számos helyen folytatnak élelmiszermentő akciót, amelynek során a nagy élelmiszerláncokkal, de akár kisebb üzletekkel (pl. pékségek, zöldségesek, húsboltok, stb.) együttműködve megszervezik a már lejárt szavatosságú vagy már a boltokban el nem adható, de még emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek elszállíttatását és rászorulókhoz való eljuttatását. Ez lehet a legjobb, legkörnyezettudatosabb módja az élelmiszerpazarlás elkerülésének, amely egyben szociális célokat is szolgál. Hosszú távon azonban természetesen a kereskedelmi láncok, vendéglátóhelyek helytelen beszerzési gyakorlatának megváltoztatása lehet a célravezető megoldás, amelyet mi vásárlók is befolyásolunk tudatos vagy kevésbé tudatos vásárlói magatartásunkkal és a fogyasztási szokásaink révén.
Az élelmiszerhulladékok lebomlása a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 10%-át adja, amely alapján az egyik legnagyobb környezetszennyező tevékenység. A metánkibocsátás (amely az egyik legjelentősebb üvegházgáz) az élelmiszerhulladékok növekvő mennyiségének köszönhetően ugyancsak súlyos környezeti problémát jelent. A legyártott, de el nem fogyasztott élelmiszerek a hulladéklerakókban akkora mennyiséget képeznek, ami megfelel a Föld teljes mezőgazdasági területe 30%-ának. Másképp kifejezve ez a mennyiség Magyarország területének több mint 150-szeresét terítené be!
Ez a pazarlás már gyermekeink és unokáink jövőjét, így életkilátásait is komolyan veszélyezteti, így hát jogos lehet a megállapítás, amit a cikk elején tettünk: aki ételt ment, az életet ment!
Szilágyi Zsolt
a szerző a gödöllői nagycsaládos élelmiszermentési program egyik koordinátora
(Nyitókép: unsplash.com)
