Egyre több az olyan női vezető, aki reálisan látja képességeit.

Mi az oka annak, hogy a világ államfői között csak pár hölgy van, a parlamentekben szintén csak elvétve látunk nőket és a világ leggazdagabb embereinek listáján az első 10-ben csak egy nő foglal helyet? Miért van az, hogy jellemzően a férfiak vállalkoznak inkább, mint a nők?

A Street Journal nemrégiben készült tanulmánya szerint

bár a nők minden eddiginél nagyobb részt töltenek be vezérigazgatói szerepkörben, továbbra is jelentősen alulreprezentáltak ezekben pozíciókban.

Pontosabban, az Egyesült Államok háromezer legfontosabb vállalatában a női vezérigazgatók száma az elmúlt tíz évben több mint kétszeresére, 167-re nőtt; ennek ellenére ez a szám még mindig nem éri el a 6%-ot az összes vezérigazgató arányában.

A 2018-as FreshBooks adatai szerint a vállalkozó nők 28%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Míg az alkalmazottaknak a vállalat állapítja meg a béreket, addig az önfoglalkoztatottak, szabadúszók maguk szabják meg az árakat - épp ezért érdekes ez az adat a női vállalkozók körében.

Megfogalmazódott a kérdés, hogy mindezért csakis a külső környezet tehető felelőssé? Számos tanulmány vizsgálta már e tények mögött megbúvó indokokat. Olyan egyéni tényezők vetődtek fel, mint a nők önmagukról történő vélekedése vagy a munkahelyi kommunikációjuk: mennyire egyértelműek és  konkrétak, amikor kijelentést kívánnak tenni; vagy inkább hajlamosak azt „becsomagolni”, körülírni, kérdésnek álcázni, mert egyszerűen tartanak attól, hogy közöljék a mondanivalójukat. Továbbá az állásinterjúkon tanúsított attitűdjük: mennyire állnak ki magukért egy állásinterjún, s kezdenek bele például egy bértárgyalásba. A szakirodalom összekapcsolta az önbizalmat a sikerrel, jövedelemmel, és más teljesítménymutatókkal.

Felmérések szerint a nők kevésbé kockázatvállalóak, mint a férfiak. A családalapítást, a munka és a család közötti egyensúlyteremtést korlátként azonosítják.

A személyiségjegyeket tekintve tudjuk, a vezetőknek erőteljesnek, határozottnak, függetlennek, olykor agresszívnek kell lenniük.

A nők félénkségére alapvető társadalmi magyarázatnak tartják a szocializálódást: a szülők a lányoktól azt várják el, hogy kedvesek és szerethetőek legyenek. A nőket a nemi szerepek elsajátítása során éppen a vezetői szereppel ellenkező tulajdonságokra nevelik. Mindezen meggyökeresedett attitűdök a nőkről és arról, hogy mi kell a vezetővé váláshoz, sztereotípiákat szülnek, amiket a nők is elhisznek önmagukról, s ezeknek megfelelően viselkednek.

A tudomány világa ezt a jelenséget nevezi üvegplafonnak, mely ugyan láthatatlan, de folyton beleütközünk.

Ha fontolóra vesszük, hogy miért maradnak fenn tartósan a fizetésbeli és pozícióbeli különbségek, a vállalati kultúra és a társadalmi normák egyaránt kulcsfontosságú tényezők a témában. 

A Forbes magazin 2018-as cikkében az okok gyökerét keresve összegyűjtötte a nőkre általában jellemző munkahelyi viselkedésmintákat és fogalmazta meg javaslatait arra vonatkozóan, hogy adott esetben mit lehet tenni ezek ellen:

1) A nők soha nem lobbiznak önmagukért. Jobb tárgyalási készséget kell elsajátítaniuk, és adott esetben kezdeményezniük kell a bértárgyalást, mellyel fizetésemelést és extra juttatásokat érhetnek el.
2) A nők általában alulértékelik képességeiket és kerülik a technikai kihívásokat. Bátran kellene használniuk az ún. „kemény képességeiket” is, mint például a vállalati teljesítménymutatók elemzése, a stratégiaalkotás, a költségvetési és pénzügyi területekkel történő foglalkozás, és az azokból levont következtetések döntéshozatalban, javaslatok megfogalmazásában való kamatoztatása.
3) A nők nem használják a jó értelemben vett erejüket, és kerülik a konfliktusokat. Vezetői szerepben azonban a konfliktusba történő beleállás, határozott fellépés szükséges – és a nőknek el kell hinniük, hogy képesek rá.
4) A nők általában kevesebb időt töltenek munkával, mint a férfiak. Szükség esetén ezen tudni kell változtatni, és rugalmasabbnak lenni a feladataik beosztásánál.
5) A nők kevésbé tudnak priorizálni, mint a férfiak, emiatt egyszerre akarnak mindent (megfelelni a munkahelyen és otthon is). Fel kell hagyni a panaszkodással, s azzal a tudattal, hogy mindent egyszerre akarjanak megszerezni, menedzselni. Olykor áldozatot kell hozni a személyes és szakmai célok között, valamelyiknek elsőbbséget kell tulajdonítani. 
6) A nők sokkal jobban félnek a kudarctól, mint a férfiak. Pedig nem kellene. Jó, ha tudják: a kockázatvállalás folyamatos elkerülése gátja lehet egy karrier felépítésének.

Igaz, történtek változások az évtizedek alatt. Az üvegplafonon most sok repedés van. De még mindig van mit tenni, mielőtt az üveg valóban betörne. Tehát nemcsak a nőknek vannak fejlesztendő területeik, hanem a társadalomnak, a kultúrának és a szervezeteknek is hatalmas lépéseket kell megtenniük. 

Horváth Klaudia

(Nyitókép: burst.shopify.com)