Nem is sejted, mennyien várják.
A Mécses Szeretetszolgálat egész évben várja anonim levelezők jelentkezését, akik olyan elítéltekkel leveleznek, akiknek semmilyen kapcsolatuk nincs a külvilággal. Karácsonykor néhány sor és egy kis ajándék még nagyobb jelentőséggel bír. „Ajándékozz egy ismeretlen fogvatartottnak!” címmel elindított karácsonyi akciójuk kapcsán megkértük a Szeretetszolgálat munkatársait, foglalják össze, miért fontos ez és mit jelent a rácsok túloldalán élőknek. Levelüket változtatás nélkül tesszük közzé.
A koronavírus idején mindnyájunknak része volt több-kevesebb karanténban. Ezt a pár hetet általában saját kellemes lakásunkban töltöttük, többnyire szerető családtagjaink körében. Élhettünk házi hobbijainknak, az időnket magunk osztottuk be, legalább telefonon vagy más elektronikus eszközökkel akadálytalanul érintkezhettünk bárkivel. Indokolt esetben kijárhattunk, és minden beteget vagy veszélyeztetettet a társadalmi jóakarat és segítség széles hálója támogatott. És mégis mennyire torkig voltunk vele!
Most képzeljük el mindezt hosszú évekig (akár évtizedekig) egy szűk zárkában, 8-10 ellenséges (a legjobb esetben csak önző) személlyel összezárva, aprólékosan és szigorúan szabályozott életrenddel, amelynek megszegéséért büntetés jár, csekély (és az idő múlásával egyre lazuló) külső kapcsolatokkal, nulla kijárási lehetőséggel, és mindezt merev társadalmi elutasítottságtól övezve – aki bent van, jobb, ha ott is marad!
Ez a börtön, amit a kiszabott büntetésen felül, akár élethosszig tartó társadalmi karantén is sújthat.
Kedves szabadlábon lévő társadalom! Gondoljunk most csak magunkra – jó-e Nekünk ezt a semmiféle jogszabály által elő nem írt karantént fenntartani? Az elítélt (csekély kivételtől eltekintve) előbb-utóbb szabad emberként köztünk fog élni. Mindegy nekünk, hogy kikkel vagyunk körülvéve? Jó-e az esélytelenek számát növelni? Hiányt szenvedünk megkeseredett, hajléktalan, munkanélküli stb. embertársakban? Felvállaljuk annak a felelősségét, hogy egy kitaszítottnak csak az újabb bűnözés marad végső megoldásként?
A Mécses Szeretetszolgálat munkatársai a maguk eszközeivel ezt a társadalmi karantént kívánják oldani, és egyben értelmet kívánnak adni a kényszerű börtönéveknek.
A büntetésvégrehajtáson belül folyó sokrétű reintegrációs munkát (pl. oktatás, önképzés, kulturális foglalkozások stb.) keresztény szellemű reintegrációval egészítjük ki. Ennek keretében különös figyelmet fordítunk a hosszú szabadságvesztésre ítéltekre és azokra, akiknek semmilyen külső kapcsolatuk sincs, ugyanis ők azok, akik az „akarsz-e meggyógyulni?” kérdésre teljes elfásultságban „nincs emberem”-mel válaszolnak (vö. Jn. 5, 6-7).Tudatosítani kívánjuk bennük, hogy „van emberük”; az újrakezdés és a társadalmi elfogadás igenis lehetséges!
Ennek egyik eszközeként szervezzük meg évről évre karácsonyi akciónkat.
A börtönlelkészektől külső kapcsolat nélküli elítéltek keresztneveit kérjük, és a nekik szánt üdvözleteket és csomagokat szintén a börtönlelkésznek küldjük meg továbbítás végett.
A tőlük kapott visszajelzések gyakran számoltak be megrendítő jelenetekről. Sokan – köztük hétpróbás vagányok is – vették át könnyes szemmel a szerény ajándékot; sűrűn hangzott el a kérdés: „Nekem? Számítok még valakinek?”. A megajándékozottak saját kezdeményezésből többször imádkoztak közösen a csomagküldőkért. Különösen jól esett nekik a néven szólítás, ami a személyes baráti kézszorítás rangjára emelte a csomagot a rutin karitatív akciók sorából.
A karácsonyi csomagküldéssel évente elkezdődik valami jó. A folytatás lehetőségeiről készséggel adunk felvilágosítást a plakáton szereplő címeken.
A Mécses Szeretetszolgálat idei karácsonyi akciójának plakátja:
(Nyitókép: pixabay.com)
