Ezúttal francia nyelvű keresztény dalokat gyűjtöttünk csokorba.

– Mi az, amit hallgatsz? – kérdeztem fejhallgatóval felvértezett német barátomat, akivel több hónapos franciaországi tartózkodásom idején egy szerzetesközösség kolostorában végeztünk önkéntes munkát.
– Exo – válaszolta mosolyogva, majd dudorászva festegette tovább a felújítandó ajtólapokat.
– Sosem hallottam róluk. Milyen stílusú zenét játszanak?
– Nem tudom semmihez hasonlítani. Ez amolyan Exo stílus. Tudod, mit? Megmutatom, aztán döntsd el te magad, mihez hasonlítanád őket!

Így kezdődött az a kapcsolat, ami a mai napig folyamatosan szövődik, mélyül, miközben jó ideje már egyáltalán nem akarom másokhoz hasonlítgatni az együttest. Stílusteremtők, iránymutatók, egyediek. Számomra leginkább ezért szerethetőek. Pedig alapos hátránnyal indultak, ugyanis amikor a fenti párbeszéd hatására rájuk akadtam, nagyon távol álltam a francia nyelv ismeretétől. Ma már úgy sejtem, az Exo is segített abban, hogy ez a helyzet változott, s az sem mellékes tény, hogy a csapat három alapítója közül egyikük sem francia származású, így nem a feszes, erőteljesen nazális anya-nyelvet beszélik (hogy ez mennyire "eredeti francia", abba nem mennék bele). Chris Christensen Amerikában született, de Dél-Afrikában nőtt fel (amely kontinens többnyire frankofón terület), felesége, Laura ugyancsak az USA szülötte, ő ott is nőtt fel, Thierry Ostrini pedig svájci származású. A színes hátterű csapat mindebből fakadóan "érthetőbb" francia nyelven énekel, de angol dalaik is vannak, amint hallhatjuk majd az alábbiakban. Ha jól tudom, egy ideig Belgiumban volt a székhelyük, aktuálisan pedig Franciaországban élnek és szolgálnak (már csak a házaspár vezetésével, ők láthatók a nyitóképen), afrikai missziós körutakkal is fűszerezve tevékenységüket.

Az Exo dalairól sajnos kevés klip, ám annál több privát kópia (kalózmásolat) kering az interneten, így kénytelenek vagyunk ezek kombinációjára hagyatkozni ebben az ismertető cikkben. Az első dal legyen az a Hosanna, amely meggyőződésem szerint jól jellemzi az imént kerülgetett, ám nem definiált stílust. Szóval ilyen az Exo-hangulat:

Egyik nagy kedvencem az Eclats 5 albumuk kissé elrejtett tétele, amelyet amolyan ráadásként hagyhattak rajta az élő felvétel 12. számának végén, így még a lemez birtokosainak sem könnyű ráakadniuk. Pedig a keresztény szabadságról szóló ének nem csupán szövegében, de dinamikájában is vonzó, felemelő. Aki lassúcskának érzi az indulást, várja ki a végét (avagy tekerjen 3:50 környékére)! De szerintem érdemes végighallgatni az elejétől. :)

Itt egy angol nyelvű, csendesebb daluk, amelyet ráadásul ők tettek közzé. Arról szól, hogy amikor gyengének érzem magam, akkor vagyok igazán erős. Merthogy...

Ezen a videón a teljes Eclaits 3 album meghallgatható (ha megtetszett, meg is szabad ám venni), amely rögtön a Mi Atyánk imádság korszerű feldolgozásával indul, de a többi dallal is érdemes megismerkedni.

Itt pedig "van minden": tánc, istendicséret, afrikai kórus, szaxofon szóló, a közönség bevonása:

Itt a teljes videófelvétel az Antillákon tartott zenés eseményről (beletekerősöknek javaslat: 08:30):

Legutóbbi albumuk a keresztút állomásainak feldolgozása, amelyet meg is vettem, amikor pár éve Franciaországban jártunk a családunkkal. Erről létezik hivatalos videóklip:

Ha megjött a kedv az Exo alaposabb megismeréséhez, itt érhető el a honlapjuk a további tájékozódáshoz.

(Nyitókép: blue-melody-school-r.radioweb.co)