A Greenpeace és szimpatizánsai 65 órás csendes demonstrációt tartanak a miniszterelnöki iroda épülete előtt. 

A hétfő reggel 7 órakor kezdődött és szerda éjfélig tartó akció során egyszerre mindig csak egy ember áll a Karmelita Kolostor épülete előtt, kezében táblával: A KIFOGÁSOK NEM OLDJÁK MEG A KLÍMAVÁLSÁGOT.

Hogy értsük, miről is van szó, kicsit vissza kell mennünk az időben, egészen 2015-ig, az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásig, amely a globális felmelegedés korlátozására irányuló cselekvési tervet tartalmaz. Főbb elemei a következők:

— hosszú távú célkitűzés: a globális éves átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest jóval 2 °C alatt kell tartani, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az emelkedés mindössze 1,5 °C legyen. Az uniós vezetők jóváhagyták, hogy az EU 2050-re klímasemleges legyen.
— hozzájárulások: a párizsi konferencia előtt és alatt a részt vevő országok átfogó nemzeti éghajlat-politikai cselekvési tervet terjesztettek elő károsanyag kibocsátásuk csökkentése érdekében
— ambíció: a kormányok vállalták, hogy ötévenként közzéteszik cselekvési terveiket, és minden egyes tervben egyre ambiciózusabb célokat tűznek ki
— átláthatóság: az országok vállalták, hogy tájékoztatják egymást és a nyilvánosságot arról, hogy hogyan halad a kitűzött célok elérése
— szolidaritás: az EU és más fejlett országok továbbra is hozzájárulnak a fejlődő országokban az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához, mind a károsanyag kibocsátás csökkentése, mind pedig az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség fokozása érdekében

A Párizsi Megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba, miután teljesült az ehhez szükséges feltétel, azaz a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának legalább 55%-áért felelős legalább 55 ország ratifikálta a megállapodást. Az EU összes tagállama – így Magyarország is - ratifikálta a megállapodást.

Csakhogy a magyar kormány azóta többször is annak adta jelét, hogy nem kívánja a folyamatot erősíteni. 2019 márciusában az Európai Parlament megszavazta az Európai Bizottság 2050-es klímatervét, miszerint addigra az EU szén-dioxid-kibocsátása nullára csökkenjen, de Magyarország, Lengyelország, Csehország és Németország elutasította a tervezetet. Ezek az országok nem akarják elfogadni, hogy bármilyen határidőt rögzítsenek az EU szén-dioxid-kibocsátásának nullára csökkentésére, ezért a 2050-es évszámra való minden hivatkozást törölnének a közös tervezetből. A károsanyag és ezen belül különösen a szén-dioxid kibocsátás csökkentése ugyanis komoly gazdasági problémákat is jelent.

Cseresnyés Péter államtitkár a vétót követően a magyar parlamentben elmondta, hogy a kormány egyik legfontosabb feladata az éghajlatváltozás elleni küzdelem.

Hozzátette, Magyarország elsők között ratifikálta a párizsi klímamegállapodást. A kormány vétóját az indokolta, hogy a kormány támogatta, hogy 2025-re 15 százalékos kibocsátáscsökkentést érjünk el, és azt is, hogy 2030-ra a gépjárművek károsanyag-kibocsátása 30 százalékkal csökkenjen, de az Európai Parlament ennél magasabb, 37,5 %-os szintet határozott meg, ami a kormány álláspontja szerint nem megvalósítható. Szerinte, ha igazolják ennek hasznosságát, akkor a magyar kormány támogatni fogja a tervet. Végezetül felszólította az ellenzéket, ne vezessen hadjáratot az autóipar ellen, mivel nem csupán a gépkocsik felelősek a károsanyag-kibocsátásért.

Ez a megjegyzése nem csak azért indokolt, mert amúgy igaz, hogy nem mindenről az autóipar tehet, hanem azért is, mert támadási felületet adott, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2018 szeptemberében a bajor fővárosban tárgyalt az Audi és a BMW vezetőivel, és biztosította őket arról, hogy „Magyarország soha nem fog olyan javaslatokat támogatni Brüsszelben, amely rontaná a német, és ezen belül a bajor autóipar helyzetét.” Szijjártó szerint ennek szellemében el kell utasítani a klímapolitika területén 2030-ra kitűzött európai uniós célok megváltoztatására irányuló brüsszeli törekvéseket. 

Tény, hogy a magyar gazdaság egyik hajtóereje az autógyártás, a kormánynak pedig nem csak a klímaszempontokat, hanem a gazdasági növekedést és a munkahelyek megőrzését is figyelembe kell vennie.

Ezek után nem meglepetés, hogy a 2019 júniusi Európa Tanács-ülés sem járt sikerrel. A zárónyilatkozatból vétók miatt kimaradt a klímavédelem 2050-es célja, mert nem született egyhangú megállapodás a 2050-es európai uniós klímasemlegességi célkitűzésről. Az ok Észtország, Csehország, Lengyelország és Magyarország vétója volt. Így azután a zárónyilatkozatba a célkitűzés csupán lábjegyzetként került be, amelyben ez áll: "A tagállamok nagy többsége vállalja, hogy eléri a klímasemlegességet 2050-re." Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő hangsúlyozta, hogy addig nem tudják jóváhagyni a 2050-es klímasemlegességi célt, amíg nincs egyezmény a kompenzációról annak érdekében, hogy a megfelelés ne jelentsen irreális terhet a szegényebb, főként közép- és kelet-európai tagországok számára. Közülük is leginkább nekik – teszem hozzá – hisz Lengyelországban mintegy 100.000 ember él a szénbányászatból, ami azt is biztosítja, hogy a lengyelek nem függnek az orosz gáztól. 

Udvaros Dorottya színésznő, az akció egyik résztvevője

Hogy valóban nagyon súlyosan sért bizonyos gazdasági érdekeket a klímaterv, azt az is mutatja, hogy Donald Trump vezetésével az USA kilép a Párizsi Egyezményből. Trump azt mondta, hogy nagyon fontosnak tartja a környezetvédelmet, de nem tud támogatni egy olyan megállapodást, ami túl drága az Egyesült Államoknak. Trump szerint a kilépésük Amerika gazdasági érdekeit szolgálja, és nem sokat számít a klímaváltozás szempontjából. Szerinte a döntéstől függetlenül elnöksége alatt az Egyesült Államok a világ legkörnyezetbarátabb országa marad.

2020. október 15-16-án újra ülésezik az Európai Tanács, ahol az EU előtt álló egyik döntés tétje az, hogy miként fordítjuk le végre konkrét tettekre – 5 év után(!) - a Párizsi Klímaegyezményben foglalt vállalást.

Vagyis miként csökkentjük az üvegházhatásúgáz-kibocsátásunkat 2030-ig úgy, hogy a globális felmelegedést a kritikus 1,5 fok alatt tudjuk tartani. Csakhogy Orbán Viktor szeptember 21-én, a Magyar Nemzetben publikált „Együtt sikerülni fog” című politikai évadnyitó esszéjéből arra lehet következtetni, hogy Magyarország ezúttal is vétózni fog: „… a V4-ek politikájában a versenyképesség javítása áll a középpontban, akkor is, ha Brüsszel éppen az ellenkező irányba akar haladni. Abszurditásig emelt klímacélok, szociális Európa, közös adórendszer, multikulturális társadalom.” A klímavédelemmel kapcsolatban ez a három szó szerepel az egész esszében. 
 
A Greenpeace nem csak demonstrációt szervez, hanem levelet is írt a miniszterelnök úrnak, amelyben azt várja a magyar kormányfőtől, hogy az Európai Tanács ülésén ne blokkolja az uniós klímavédelmi megállapodást, hanem mutasson példát az ambiciózus klímacélok támogatásával. Indított egy levélíró kampányt is, amelyben ugyanazt a szöveget bárki saját aláírásával elküldheti a Miniszterelnök Úrnak. Ebben többek között ez áll: 

A Miniszterelnöki hivatal hivatalos levélben válaszolt a Greenpeace-nek, amelynek publikálásához nem járult hozzá, de ugyanezt a válaszlevelet küldi el mindenkinek, aki csatlakozik a levélküldési kampányhoz, azaz eddig közel hatezer embernek.

Némiképp bizakodásra adhat okot, hogy az október 9-én rendezett budapesti klíma csúcstalálkozón – Budapest Climate Summit – felszólaló Palkovics László innovációs és technológiai miniszter bemutatta azt a feltételrendszert, amivel már "reális" lehet az Uniónak a szén-dioxid-kibocsátás-mérséklés fokozására vonatkozó, a kormányfő által három hete még abszurdnak nevezett célja.

Bizonyos feltételek teljesülése esetén a magyar kormány reálisnak látja a megemelt szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési célok elérését, de jelenleg is folynak a számítások. Nem először fordul egyébként elő, hogy a miniszter a miniszterelnöknél optimistább klímakérdésben.

Az Európai Parlament jelenlegi állásfoglalása szerint 1990-hez képest minden tagországnak 60%-kal kell csökkentenie a károsanyag kibocsátást – igaz, döntést az Európai Tanács fog hozni. Palkovics László optimizmusát alátámasztja, hogy Magyarország már 33%-nál jár. Ez azonban csalóka, mert egyrészt ez a csökkenés jelentős mértékben a szocialista ipar lebontásának eredménye, másrészt Magyarország károsanyag kibocsátása 2013 óta 12%-kal nőtt, azaz rossz a tendencia. Palkovics László ezen túlmenően kitartott az Orbán-kormány eddigi klímaálláspontja mellett, miszerint egyelőre a 40 százalékos csökkentési érték elérését vállalják biztosan. A fő cél 2050-re a szennyezés 95 százalékos mérséklése, amihez Magyarországnak 50 ezermilliárdos támogatásra lenne szüksége. 

A célok azonban még mindig elmaradnak attól, hogy a legújabb kutatások szerint 65%-ra kéne emelni a tervet. A számok nem véletlenül növekednek. Minél tovább vitatkozunk tettek helyett, annál rosszabb lesz közben a helyzet és annál kevesebb időnk marad. A probléma nagysága tehát nem lineárisan, hanem exponenciálisan nő. Ezért nem lehet az a gondolkodás iránya, hogy miért nem cselekszünk - bár nem újdonság, hogy egy politikus a következő választásban gondolkozik, nem abban, hogy mi lesz 10 év múlva – és ezért került arra a táblára 65% nyomán 65 órára, hogy A KIFOGÁSOK NEM OLDJÁK MEG A KLÍMAVÁLSÁGOT.

Mit ér egy ilyen demonstráció? Megváltoztat valamit?

Orbán Viktor aligha fog másként dönteni attól, hogy kinéz az ablakon és ott látja az esőben ázó-fázó Udvaros Dorottyát, Földes Esztert, Hernádi Juditot, Básti Julit, Für Anikót, Papp Endrét, Dr. Bartholy Judit klímatudóst, Lányi András filozófust, Dr. Munkácsy Bélát, a földtudományok doktorát, vagy Dr. Kőváry Zoltán klinikai pszichológust, klímaszorongás-kutatót és még sok más embert. De azt tudni fogja, hogy a korábbinál sokkal többen fogják figyelemmel követni, hogy az október 15-16-i Európai Tanács ülésen Magyarország miniszterelnöke mit fog képviselni. 

(Fotók: Greenpeace)