Szent Ferenc ünnepének előestéjén, Assisiben írta alá Ferenc pápa új főpásztori körlevelét.

Vasárnap mutatták be a Vatikánban Ferenc pápa harmadik enciklikáját, amelyet némelyek már látatlanban kétkedéssel fogadtak a címe miatt, mondván: megint kimaradnak a nők. Mint Stefan von Kempis, a Vatican News főszerkesztője elmondta, a cím Szent Ferencet idézi, aki intelmeiben így szólította meg olvasóit, beleértve – akárcsak a magyarban a testvér szó esetében – férfiakat és nőket egyaránt.

Maga a pápai körlevél egyértelműen minden embernek szól, nem csak a klérusnak, nem csak a híveknek, hanem valóban minden embernek. Hiszen legfőbb üzenete ismét az, amit egyházunk szociális tanításából elvileg már tudunk, de amit Ferenc pápa nem győz elégszer mondani:

mindannyian egy nagy család tagjai, egymásnak testvérei vagyunk, szeressük tehát egymást!

Hogy mennyire "egy hajóban evezünk" és mennyire szükségünk lenne a közös cselekvésre, azt erőteljesen bizonyítja a jelenlegi járvány, amely már az enciklika írása közben tört ránk.

A pápa a bevezetőben elmondja, hogy Szent Ferenc minden embert átölelő szeretete ihlette az enciklika megírásában és épp ebben a szeretetben látja a gyógyírt korunk szenvedéseire. Írását megfontolásra, továbbgondolásra szánva tárja a világ elé, és

párbeszédre hív minden jóakaratú embert, méghozzá mindenkit a maga hitének, meggyőződésének gazdagságával.

Az első fejezet a mai elzárkózó világ árnyait sorolja fel – a globális közönyt, az emberkereskedelmet, a gyűlölködést és kirekesztést, minden fájdalmas jelenséget –, hogy azután megmutassa a reménység útjait: az irgalmas szeretet útját, méghozzá a tevékeny és ajándékozó szeretetét, az irgalmas szamaritánus példázatában bemutatott szeretetét. Kiemeli a családok elsődleges és nélkülözhetetlen szerepét a szolidaritásra, testvériségre nevelésben és hangsúlyozza, hogy egyetlen embert sem szabad megfosztanunk az emberi méltósággal élt élettől. Ugyanakkor az emberek egyenlősége semmi esetre sem jelenthet "egydimenziós uniformitást, amely minden különbséget és tradíciót félresöpör valami felületes egységre törekedve. (…)

 Ha a globalizáció célja mindenkit egyformává tenni, (...) akkor lerombolja mind az egyes ember, mind a népek gazdagságát és különlegességét"  – végül pedig megfosztja a világot a színeitől, a szépségétől, az emberi arcától.

Az idegenek iránti befogadó szeretet konkrét formáit is megfogalmazza az egyházfő: egyszerűsített vízumkiadás, szervezett menekülőfolyosók, munka- és tanulási lehetőség, valódi integráció – mindez közös, összehangolt cselekvést kíván, tűzoltás helyett hosszú távú terveket.

A tulajdon kötelességekkel is jár, figyelmeztet újra Ferenc pápa: "A magántulajdon joga csak másodlagos természetes jognak tekinthető,

amely a teremtett javak univerzális rendeltetésének elvéből ered és nagyon konkrét következményekkel jár, amelyeknek tükröződniök kell a társadalom működésében." Másutt pedig: "A vállalkozói tevékenység valóban nemes hivatás, amelynek célja jólétet teremteni és mindenki számára jobbá tenni a világot".

Az első visszhangok szerint az enciklika "kötelező olvasmány", kihívás és felhívás, amelyet nem csak olvasnunk, de főként megvalósítanunk kell, ha szeretnénk, hogy mi magunk, gyermekeink és unokáink is emberként élhessenek a Földön. 

Összeállította: Herbert Dóra

Forrás és kép: vaticannews.va