Az amerikai elnökválasztás stílusa tragikomikus, már a papagájokat is megtanította káromkodni az emberiség, egyes hazai politikusok pedig a kisiskolás normákat is messze alulmúlják.
Aki hallgatta, nézte, annak emlékeztetőül, aki lemaradt róla, annak utólag lehetőséget adva összefoglaljuk a SZEMlélek Klub csütörtök esti beszélgetésén elhangzottakat. Az EWTN Katolikus televízióban Gundel Takács Gábor és Jakab Péter beszélgetett, a moderátor Gégény István, a SZEMlélek médiacsoport kreatív igazgatója volt. Alább megnézhetik a műsor ajánlóját, cikkünk végén pedig a teljes adást is elérhetik.
A résztvevők némi egyezkedés után abban maradtak, hogy a közbeszéd ugyan sokkal tágabban is értelmezhető – hiszen mára az újságírás demokratizálódott: hozzájárul mindenki, aki a nagy közös információáradatba akár csak egy kommenttel is beszáll –, jelen beszélgetésben mégis leginkább a média, a közös ügyeinkről való beszéd nyelvhasználatával foglalkoztak. Jakab Péter, aki a mai állapotokat háborús helyzetként jellemezte, kiindulópontként felidézte Áder János beiktatási beszédét, amelyben a köztársasági elnök a kiegyezés korának önmérsékletére hívott mindenkit, figyelmeztetve arra, hogy a közbeszéd minősége kihat a magánélet beszédmódjára is.
Gundel Takács Gábor úgy vélte:
nagy a felelősségünk a gyermekeink előtt is, hiszen ha a közszereplők, a példaként előttük álló felnőttek durva hangot, goromba kifejezéseket használhatnak egymással szemben, akkor a gyerekek is ugyanezt fogják megengedni maguknak.
Fontos lenne a közösségi médiában is megtanulnunk uralkodni az indulatainkon. Szemtől szembe többnyire nem ütnénk meg olyan hangot, amilyet a kommentekben – ma már akár névvel, arccal is –, használunk első indulatunk hevében. Ahogy például egy futball meccsen is tapasztalhatjuk, az ingerküszöb is egyre magasabb, egyre erősebb ingerek kellenek ahhoz, hogy a hangunk kihallatsszon a nagy hangzavarból.
A hazai közélet, de a nemzetközi hírek is bőven kínálnak példákat, az utóbbi napokból is: akár az USA elnökjelöltjeinek vitája, akár a napokban idehaza két politikus hölgy között zajlott vita a jogállamiságról. Maga a vita ténye feltétlenül üdvözlendő, elgondolkodtató azonban, hogy ami valaha elképzelhetetlen volt, az mára természetes: egymás szavába vágva, egyre nagyobb hangerővel, sokszor egymás mellett beszélnek a felek. Gundel Takács Gábor ugyanakkor azt mondta,
a rendszerváltás óta eltelt 30 évben tanuljuk a demokráciát, a toleranciát és tekintve a több száz éve működő angol parlament mindent alulmúlóan közönséges hangvételét, nem olyan egyértelmű a válasz, hogy a hazai helyzet vajon romló, javuló vagy stagnáló.
Új helyzetet hozott az utóbbi két évtizedben a technikai lehetőségek hihetetlen gyors bővülése, ami felkészületlenül ért bennünket. Fontos, hogy legalább a gyerekeinket tudatosan felkészítsük, megtanítsuk ezek józan használatára. Ezt a célt szolgálja a médiaismeret tantárgy, hogy a médiafogyasztók tudatában legyenek például a reklámozás módszereinek, az érzelmekre ható tényezők professzionális kidolgozottságának, ide értve a közszereplők külső megjelenését, mozdulatait, gesztusait.
Pozitív változásként értékelték a beszélgető felek a bulvár sajtó megnövekedett önkontrollját, a képi világ tisztulását. Hangsúlyozták a külső kritika szerepét is: szükség van a visszajelzésekre, a nem romboló, hanem építő kritikára, a sajátunktól eltérő vélemények meghallgatására, hiszen ezt jelenti az eszmecsere, a valódi vita. Enélkül csak üzengetés és lövészárkokból kiabálás marad, ahol mindenki a magáét szajkózza.
A szajkózás apropóján kerültek szóba azok az angliai papagájok, amelyeket egy állatkertben el kellett zárni a látogatóktól, mert olyan káromkodásokat tanultak meg, amikkel a gyerekekre káros hatást gyakorolhattak. Ehhez Gundel Takács Gábor csak annyit fűzött: lehetne vicces, legalábbis ironikus, ha nem lenne "ciki" az emberek számára. Jakab Péter szerint magunknak kell határt szabnunk, mert ha hozzászokunk a "kifütyülendő" szavakhoz, akkor már kevésbé vesszük észre, egyre meghökkentőbb megnyilatkozások kellenek a figyelem felkeltéséhez.
Gundel Takács Gábor kifejtette, hogy az ember számára a biztonság nagyon erős igény, alapvető szükséglet, ezért sajnos a politika, a hatalom mindig manipulál a félelemmel, az elbizonytalanítással. Ezért látjuk mindenütt, világszerte, nem csak idehaza, hogy ijesztgetik az embereket, mindig születnek újabb és újabb ellenségképek, fenyegetések – legyen az egy népcsoport, a klímaváltozás vagy a járvány. Szerinte ez így is marad, ameddig demokráciában élünk, ahol szavazatokat kell szerezni.
Politikusoktól vett idézetekkel illusztrálta a beszélgetés vezetője, hogy hogyan torzítja el a pártpolitizálás a vitákat.
Kívánatosnak tartanák, ha a politikában is tennének olyan gesztusokat a felek, mint a sportban, ahol a legádázabb küzdelem végén is gratulálnak egymásnak a játékosok.
Ehhez kellene egy közös kiindulási alap: itt fogalmazódott meg a címben idézett nemzeti minimum igénye. Gégény István idézett egy 2012-ben megjelent kötetből, amelyben négy közéleti személyiség szólal meg az akkor új médiatörvény kapcsán a média kívánatos működéséről. Ahogy elmondta, már akkor, ott megfogalmazódott minden most felvetődött kérdésre a válasz – ideje lenne a nagyon jó elveket a hétköznapok gyakorlatába is átültetni.
Érdekes felvetés volt a mostanában gyakran tapasztalható jelenség, hogy a keresztény jelzőt időnként furkósbotként használják, egyrészt vannak, akik kioktatnak másokat arról, hogy mi az igazi kereszténység, kétségbe vonva a másik hitét, értékrendjét; másrészt vannak, akik a kereszténységet nemkívánatosnak tartják. Abban konszenzus alakult ki, hogy a Szentírás szavai szerint a szeretetről ismerjenek meg bennünket, de a gondolatainkkal, értékekkel érveljünk, ne címkékkel, legyen az a kereszténység vagy bármilyen más vallás.
A médiában fontos lenne jobban ismernünk az egyéni szabályozási, beállítási módokat, amelyekkel szelidíthetjük a hozzánk eljutó tartalmakat, és élni a visszajelzés lehetőségével.
Ha pedig elég sokan lesznek azok, akik kontrolláltan kommunikálnak, az példává válva javíthatja a közbeszédet is. Ilyen példának szánták ezt a beszélgetést is, ahol nem értettek ugyan egyet mindenben, de sikerült megfogalmazni közös álláspontot is.
A klubtagoktól érkezett kérdésekre válaszolva a résztvevők megosztották, hogy tárgyilagos hírforrásokat keresnek, igyekeznek sokoldalúan tájékozódni, kerülve a szélsőségeket. Erre törekszik a Szemle portál is, amely széles körben szemlézi a hazai sajtót és igyekszik a különböző témákhoz több, akár teljesen ellentétes véleményt tükröző írásokat is összegyűjteni, hogy ne fekete-fehérben, hanem színesben lássuk a világot. Gundel Takács Gábor azonban hangsúlyozta: szükségünk van olyan időre is, amikor nincsenek hírek, szórakoztatás, zene – hanem csendben vagyunk! Erre rímeltek Várszegi Asztrik szavai a fent említett könyvből: "Félünk szembenézni a lelkiismeretünkkel, és akkor jön az, hogy bekapcsoljuk a hangforrást és megpróbáljuk a belső hangot eltompítani".
Ráadás videónkban Beer Miklós nyug. püspök idevágó gondolatait hallhatják, amelyeket néhány nappal ezelőtt tett közzé a vlogján.
Összeállította: Herbert Dóra
