Erre a nem várt haszonra senki nem gondolt.

Megszoktuk, hogy jár a szánk és már azt is, hogy néha önálló életre kel. Komoly, harcedzett férfiak sem tudják megülni rakoncátlan nyelvüket, hiába gyúrnak az összes többi izomzatukra. A nyelvünk olyan, mintha néha nem is mi irányítanánk. A nyíló száj életveszélyessé válhat, nemcsak azért, mert vírusok kelhetnek útra belőle, hanem azért is, mert a vírusnál milliószor erősebb és pusztítóbb szavak. Amik képesek félelembe, rettegésbe taszítani milliónyi embert, de erőt, lelket is önthetnek másokba.

Ahogy írva van:

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Példabeszédek 18;21)

Kialakult egy helyzet, ami arra kényszerít, hogy arcunk kétharmadát elfedjük naponta több alkalommal is. Ennek számtalan előnye is van.

Ha két ember meglátja egymást, akkor nagyobb összpontosításra van szükség, hogy megismerjük a másikat. Vajon elég lehet az egyharmad? Ez segíti az egymásra figyelés fókuszát növelni. Legalább tucatnyi ismeretlennek köszöntem csak az elmúlt hetekben, mert nem tudom megállapítani nagy hirtelen, hogy azért ismerős, mert az, vagy azért, mert ő is azt találgatja, vajon ismer-e?

Akik az arcukkal nincsenek még kibékülve, fellélegezhetnek, hogy a nagy részét most nem kell láttatni. Nem gond, ha elmaradt a fogmosás, hiszen a leheletet is visszább szorítja. Bizonyára rúzs is kevesebb fogy. Egy napszemüveggel kombinálva pedig máris celebek lehetünk a közértben – senki nem fog felismerni.

A legnagyobb előnye a szájmaszknak mégis az, hogy kicsit befelé fordít és a nyelvet akadályozhatja a szólásban. Nagyon jó volna, ha kevesebb halált hozó szó áramlana ki a szívekből, fejekből világszerte. A nagy arcokból is levesz egy méretet és segítheti az alázatról folytatott elmélkedésünket.

Hogy pontosan mi megy át a maszkon és mi nem, azt az egyszerű halandó sosem fogja megtudni, kénytelenek vagyunk hinni azoknak, akikkel valamiért szimpatizálunk. Ami biztos, hogy a szavak sajnos átjutnak, de remélhetőleg kevesebb, mint eddig.

A panaszkodás, a rágalmazás, vádaskodás, minősítés, sértegetés, cinizmus, szarkazmus azok a mérgek, amik a legsúlyosabb mértékben pusztítják az egész emberiséget. A maszk nem akadályozhatja meg, hogy ugyanebben a stílusban írjunk is, de egyszer talán bevezetik majd, hogy aki nem tud építően megszólalni, az nem teheti meg azt sehogyan – legalábbis nyilvános fórumon nem.

Addig azonban a szájmaszk kötelező és éppen itt is van az ideje, hogy ne az arcunkra figyeljünk, hanem a mögötte lakó lélekre. Segíthet teremni a türelem gyümölcsét, és amit sose feledjünk:

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. (Róma 8;28)

Fotó:pixabay/Alexandra_Koch