Guy Gilbert - a "nehézfiúk" bőrdzsekis papja
"Cselekedetek nélkül a hit kutyagumi!", mondja Guy Gilbert, aki szereti az erős kifejezéseket, már csak azért is, mert ott, ahová Isten őt elhívta, jobban értik az ilyen fogalmazásmódot, mint a szép szavakat. A 85 éves katolikus pap már a megjelenésével is meghökkent: hosszú, ősz hajával, viseltes bőrdzsekijével, vaskos gyűrűivel biztosan nem lehet őt nem észrevenni. Ez is az egyik célja: meglepni, felrázni, kizökkenteni az elkényelmesedésből.
Az egyház mindig a rászorulók iránti szeretetről beszél - de ha nem éli ezt a szeretetet, akkor jobb, ha hallgat - véli az atya, aki utcára került, félrecsúszott, a törvénnyel összeütközésbe került fiatalok között dolgozik immár fél évszázada.
Tizennégy testvérével együtt sok-sok szeretetet kapott a szüleitől, ezt szeretné továbbadni, és bebizonyítani az utcagyerekeknek, vadócoknak, hogy Isten őket is szereti.
Nekik vette meg 1974-ben a romos tanyát Dél-Franciaországban, ahol a lopás, erőszak, néha gyilkosság miatt elítélt, többnyire kiskorú fiatalok az állatok gondozása, az épületek közös felújítása közben megtanultak közösségben élni, együtt dolgozni, a társadalom alapszabályai szerint élni. A Bergerie de Faucon időközben lelki központtá, szinte zarándokhellyé vált, Gilbert atya pedig sok prominens személy számára is lelki atyává lett.
Bár ő maga is szót emel az egyházon belüli hibák miatt, az bosszantja, ha néhány tucat vétkes pap körül nagy médivihart csapnak, miközben az ezernyi többit észre sem veszik. Az ő receptje: ne sokat védekezzünk a szemrehányások miatt, az csak időpocsékolás.
"Éld az evangéliumot, amennyire tőled telik - ez soha nem időpocsékolás."
Összeállította és fordította: Herbert Dóra
Forrás: katholisch.de