A veszprémi börtön parancsnoka a rácsok mögötti körülményekről, a társadalomba való visszavezetésről és a falakon belüli hitéletről is nyilatkozott a SZEMléleknek.

– A veszprémi börtön fogvatartottait érintette ez a jelenség? Indítottak pereket a túlzsúfoltság miatt?
– Természetesen a Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben szabadságvesztésüket töltő fogvatartottaknak is lehetőségük volt arra, hogy érvényesítsék a kártalanítási igényeiket.

– Mi ezeknek a pereknek a menete? Kihez fordulhatnak a fogvatartottak?
– Létezik egy panasz és kártalanítási jogintézmény: a fogvatartottnak egy formanyomtatványt kell kitöltenie, amihez a büntetés-végrehajtási intézet pontosan kiszámolja, hogy hány napot töltött úgy, hogy nem volt megfelelő nagyságú az élettér. Ha volt egyéb panasza, akkor azt is véleményezzük, és felterjesztjük az iratokat a törvényszékeken működő büntetés-végrehajtási bírókhoz: ők hozzák meg azt a határozatot, hogy a fogvatartottat megilleti-e a kártalanítás.

– Milyen előírásoknak kell megfelelnie egy börtöncellának ma Magyarországon?
– Jogszabályok határozzák meg, hogy egy fogvatartottnak milyen élettérben, hány négyzetméteren és milyen körülmények között kell töltenie az ítéletét. A hatályos magyar jogszabályok szerint többszemélyes elhelyezésnél legalább 4, egyszemélyes elhelyezésnél legalább 6 négyzetméter élettér kell, hogy jusson egy fogvatartottnak.

– Ez az, ami miatt szükség volt a júniusban átadott új épületszárnyakra?
– Igen. Év elején született egy kormányhatározat arról, hogy 10 intézetben új objektumokat kell létrehozni, ezek közül az egyik Veszprém volt. Mindegyik bővítésnek az a sajátossága, hogy ezek "börtönkerítésen belüli" építkezések, vagyis a meglévő ingatlanjainkon, a börtönök mellett épültek fel az új egységek.

– Azt olvastuk a bővítésről, hogy 10 intézményt érint, de ennél több büntetés-végrehajtási intézmény van Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy Veszprémbe kerülnek át más intézményekből is fogvatartottak?
– Egyrészt a saját objektumunkból is átköltöztetjük az új épületbe a létszámon felül lévőket, és más börtönökből is kapunk fogvatartottakat.

– A mostani bővítéssel létrejövő férőhelyszám már elegendő lesz ahhoz, hogy minden fogvatartott számára biztosítani lehessen a jogszabályban előírt feltételeket?
– Igen.

– A négyzetméteren túl milyen felszereléssel kell rendelkezni egy cellának?
– Köszönöm, hogy ezt megemlíthetjük, mert sokszor

úgy érzékelem, hogy sokan azt gondolják: ha felépül egy szép, új börtön, akkor ott a fogvatartottak luxus körülmények között élnek!

Fontos tudni, hogy azok a börtönfelszerelések, melyeket ezekben az új börtönszárnyakban elhelyeztünk – majd Ön is látni fogja –, az ország bármely börtönében ugyanilyenek. Minden fogvatartottnak jár egy fekhely (ez lehet emeletes vagy szimpla vaságy), egy ülőke, egy szekrény, egy lavór a mosásra és a kisebb tisztálkodásra, és egy műanyag láda azoknak a holmiknak, amik nem férnek el a szekrényben. Ezen kívül zárkánként asztal és ruhaszárító, a helyiség nagyságától függő mennyiségben. Természetesen az ágyra szivacsmatrac, párna, takaró is biztosított, valamint a törölköző és a formaruha is jár.

A fogvatartottak által készített képek díszítik a parancsnoki irodát

– Ezek a minimum vagy a maximum körülmények? Dönthet úgy egy parancsnok, hogy ennél kényelmesebbé teszi egy fogvatartott életkörülményeit?
– Ezek a minimumok és az alap elhelyezésnél egyben a maximum is. Ami nem kötelező, de ajánlott, az a televízió. Mi igyekeztünk eddig is, és most az új részen is minden zárkában és lakóhelyiségben biztosítani intézeti készüléket. Ennek az az oka, hogy a fogvatartottat nem zárhatjuk el teljesen a külvilágtól. Az információkhoz, művelődéshez, tájékozódáshoz joga van, így például a híradásokat neki is látnia kell. De intézetünkben összesen hat csatorna közül választhatnak, csak a földi adókat nézhetik. És van egy hetedik csatorna, amely egy zártláncú videohálózat a börtönön belül, vagyis a televíziót tájékoztatásra is használjuk. Itt értesülnek a házirend változásáról, az aktuális hirdetésekről, programokról, de ezen keresztül tájékoztattuk őket a koronavírus kapcsán szükséges megelőző intézkedésekről is. Ha majd átmegy fotózni az új szárnyba, látni fog minden lakóhelyiségben egy klímaberendezést is, ami szintén luxusnak tűnhet első ránézésre. Valójában pedig nem az – ennek az az egyszerű oka, hogy ezekben az épületekben nincs központi fűtés és nincsen gáz, hanem elektromos árammal történik a fűtés és a hűtés is.

– Ezek után számomra teljesen egyértelmű, hogy nem luxus körülményekről beszélünk. Viszont az is világos lett, hogy attól, hogy valaki bűncselekményt követett el, még ember marad, így is kell őt kezelni.
– Attól, hogy egy ember börtönbe kerül – teljesen mindegy, hogy milyen okból –, az alapvető emberi jogait, így az egészséges élethez fűződő jogát is biztosítani kell. Az egészséges elhelyezés azt is jelenti, hogy megfelelő hőmérsékletű helyiségben élhet, vagyis télen fűtünk, nyáron pedig nem töltheti 40 fokban a mindennapjait.

– Hány, a szabadságvesztését éppen töltő fogvatartott van ma Magyarországon? És hányan vannak Veszprémben?
– Veszprémben a mai napon 449 fogvatartott van (az interjú elkészítése óta ez a szám változhatott – a szerk.).

– Ebben már benne vannak a más börtönökből átirányított fogvatartottak is?
– Igen, már van benne olyan is. Országosan mintegy 16500 fő van jelenleg valamilyen büntetés-végrehajtási intézményben: ebből körülbelül 3500 a letartóztatott, a többi a jogerős elítélt.

– Kik kaphatnak helyet az új épületszárnyakban? Van különbség a régi börtönépület és az újak között?
– Igen. A régi épületben zárkák vannak, az új épületszárnyakban pedig úgynevezett lakóhelyiségeket alakítottak ki. A különbség a biztonsági fokozatban van. Zárkában kell elhelyezni a letartóztatottakat és a fegyházasokat. Ezeknek az ajtaja folyamatosan zárva van, és szigorú szabályok határozzák meg, hogy milyen lehet a padozata, az ablaka, az ajtaja, milyen ráccsal van körülvéve stb. A lakóhelyiségek ajtaja a nap 24 órájában nyitva van, és a fogvatartottak egy ráccsal lezárt folyosón belül viszonylag szabadon mozoghatnak. A közös folyosóról nyílik a WC, a zuhanyzó, a teakonyha. Ide a fogházasokat és az elzárásosokat lehet elhelyezni, illetve a börtön fokozatúak közül egyéni körülmények alapján (pl. biztonsági kockázat, elkövetett bűncselekmény, magatartás, szabálykövetés) lehet bekerülni. Vannak úgynevezett speciális helyiségek is, ahol enyhébb végrehajtási szabályok alá tartozó fogvatartottak vannak. Nekik vannak további engedmények: tarthatnak bizonyos tárgyakat maguknál, amiket a többiek nem. Például lehet saját hangszerük, szőnyegük vagy éppen virág a helyiségben.

– Térjünk át a büntetés-végrehajtás emberi oldalára! Hiszen itt nemcsak a büntetés a cél, hanem a fogvatartott társadalomba való visszavezetése.
– Szakmai berkekben úgy szoktunk fogalmazni, hogy

az első pillanattól, vagyis a letartóztatástól fogva megkezdődik a fogvatartott reintegrációja.

Már a letartóztatás ideje alatt készül egy előzetes terv arra vonatkozóan, hogy ha ítéletet kap, akkor milyen irányba tudunk vele elindulni. Az úgynevezett befogadási eljárás alkalmával a bűnügyi adatainak rögzítésén túl megvizsgáljuk, hogy milyen körülmények közül érkezett, milyen bűncselekményt követett el, van-e előzmény, volt-e már börtönben, kivel tud majd kapcsolatot tartani, milyen végzettsége van stb. Reintegrációs tiszt, pszichológus, egészségügyi személyzet, lelkész és egy egész bizottság foglalkozik azzal, hogy megismerjük a fogvatartottat.

– Mi történik a jogerős ítélet után?
– Amikor jogerős ítéletet kap, akkor már látjuk, hogy mennyi időt fog börtönben tölteni, és pontosan tudunk tervezni vele. Olyan képzésbe és munkába vonjuk be, amit a szabadulása után is tud hasznosítani. Adott esetben piacképes szakmát is tudunk a kezébe adni. Például ha egy 7. osztályt végzett nőről van szó, aki megfelelő kézügyességgel rendelkezik, akkor neki szervezünk egy felzárkóztató oktatást, hogy el tudja végezni az általános iskolát, utána egy női szabó szakképzést, vagy egy OKJ-s képzést, és utána tud dolgozni egyrészt az intézeti varrodában, másrészt majd kint a munkaerő-piacon. Minden büntetés-végrehajtási intézet önállóan dönti el, hogy mik az ő lehetőségei, mihez tud gyakorlati terepet biztosítani, milyen fogvatartotti állománya van.

A végső cél az, hogy hozzájáruljunk ahhoz, hogy a fogvatartott a szabadulása után boldogulhasson. Társadalmi érdek, hogy másképp folytassa az életét, mint azelőtt, hogy hozzánk bekerült.

– Mondhatja azt egy fogvatartott, hogy ő nem akar ezekben részt venni? Hagyják őt békén, jól elvan a cellájában?
– A jogerős elítéltnek kötelező munkát végezni. Ez azért van így, mert a fogvatartásához hozzá kell járulnia. Ez is egy társadalmi elvárás, hogy a fogvatartottak a saját fogvatartási költségeiket – legalább részben – igenis termeljék meg. A letartóztatottnál ez még csak egy lehetőség. De köztük sem nagyon találkoztam még olyannal, aki megtagadta volna a munkát. Összességében az a tapasztalatunk, hogy a munkának a büntetés-végrehajtásban nagyobb értéke van, mint adott esetben odakint. Ha valakinek az az opciója van, hogy 23 órát ülök a zárkában és nézem a falat vagy kijövök a zárkából, értelmes munkát végzek, a munkáért minimálisan, de díjazást kapok, akkor a munkát választják. Emellett még egy szakmát is adunk a kezébe ingyenesen, tanulhat, képezheti magát, eltelik a nap, elfárad és van egy ritmusa az életének. Ha ez nincs meg, itt, bent nagyon lassan telik az idő.

A büntetés-végrehajtás címere a fogvatartottak által lerakott padlómozaikban

– Mennyit keres egy fogvatartott?
– Egy 8 órában foglalkoztatott fogvatartott a minimálbér egyharmadának megfelelő összeget keres, ebből levonják az ő hozzájárulását a költségeihez, ez most körülbelül 500 Ft/nap, az esetleges tartozásait (pl. gyógyszerköltségek, hűtő használati díj), a szabadulásra is kell tartalékolnia egy minimális összeget, a többit szabadon elköltheti az intézeti boltban, telefonálhat belőle, vagy hazaküldheti a hozzátartozóknak. Sok család erre komolyan számít, hogy bizonyos összeget minden hónapban haza tud küldeni például a családfő.

– Akkor a munka és a tanulás a kiút?
– Ez a két legfontosabb. De a munkán és a képzésen túl rengeteg olyan szabadidős és fejlesztő programunk van, amiben a fogvatartottak részt vehetnek. Itt Veszprémben több kollégánk elvégezte a jobb agyféltekés rajz tanfolyamot, amit át tudnak adni a fogvatartottaknak. Ez nemcsak arról szól, hogy most hogyan húzzuk a vonalat, hanem az egész gondolkodásmódot fejleszti: megnyugtatja őket, szabálykövetőbbek lesznek, lehiggadnak, és sikerélményük van.

Van olyan fogvatartott, akinek itt mondták először életében, hogy „ügyes vagy”.

A színházunk is nagyon sikeres, voltunk több kinti előadáson, és saját maguknak is adtak elő. Igazi tehetségek is felbukkannak: volt olyan fogvatartottunk, aki itt jött rá, hogy tud festeni, és azóta alkot. Fontosnak tartom megemlíteni a jóvátételi programokat is: ezeken keresztül a fogvatartottaknak jelképesen lehetőségük van bocsánatot kérni a közösségtől, melyet ők megbántottak. Azért jelképes, mert nem konkrétan a bűncselekmény sértettjétől kér ezzel bocsánatot (arra van egy külön jogintézmény), hanem kvázi a társadalom felé van egy lehetősége a jóvátételre. Vannak, aki munkát végeznek, például csecsemőotthonba varrtak babaruhákat, kispárnákat, játékokat; iskolák részére készítettek madáretetőket; temetőt tettek rendbe; óvodát festettek ki. A "Te szedd!" hulladékgyűjtési akcióban is évről-évre részt veszünk. De van, aki a bűnmegelőzési előadásainkban vesz részt: középiskolások jönnek be az intézetbe, és itt elmeséljük nekik, hogy mi mindennel lehet börtönbe kerülni. Sok diáknak fogalma sincsen, hogy milyen vékony határ van a gyerekcsíny és a bűncselekmény között. Akármilyen szakember "papolhat" arról, hogy ne drogozz és ne igyál, de amikor az intézeti formaruhában odaáll elé a fogvatartott, és az ő stílusában mondja el, hogy hogyan járta meg a poklot és hogy jutott ide, az nagyot üt. A fogvatartottak nagyon szívesen vesznek részt a különböző jóvátételi programokban, mert ezeknek mindenki a nyertese.

– A hitéletre, a vallásgyakorlásra van lehetőség a börtönfalakon belül?
– Van az intézetben börtönlelkész: egy katolikus diakónus jár be hozzánk, csoportos igeliturgiákat tart, illetve a mindenkori veszprémi érsek is évente legalább kétszer szokott jönni misézni a saját kápolnánkba. Egyéni lelki gondozásra is van lehetőség: több felekezet képviselői is bejárnak, együttműködési megállapodás alapján.

–És igénybe veszik a fogvatartottak?
–Igen. Volt több keresztelőnk, bérmálásunk is az intézeten belül.

Isteni Irgalmasság kápolna a börtönfalakon belül 

– Mennyire sikeresek a visszaintegráló programok?
– Azt fontos tudni, hogy

a büntetés-végrehajtási intézet önmagában nem tudja a fogvatartottakat megjavítani.

Ehhez nagyon sok minden kell, mégpedig együttesen: megfelelő szakemberekkel kell körül venni őt, motiválni kell, de szükséges az ő együttműködése is: be kell, hogy tartsa a szabályokat és akarjon ő is változtatni. Szükséges a támogató családi közeg, hogy a kapcsolattartása rendezett legyen, mert nem mindegy, hogy otthonról milyen híreket kap. Elő kell készíteni a szabadulást is: nem mindegy, hogy hova megy haza, hogy lesz-e munkája, hogy megoldott-e a lakhatása, hogy fogadja-e otthon a család. És az is fontos, hogy ő lelkileg felkészült-e arra, hogy 1-2 év után újra kimegy. De még ez is kevés: a társadalomnak is fogadókésznek kell lenni egy börtönviselt emberre: például hogy egy munkáltató bátran alkalmazza őt.

– Mennyi a visszaeső bűnelkövető?
– Hogy pontosan mennyi a visszaesés, azt nagyon nehéz mérni. Ha feltételesen szabadul és pártfogó felügyelet alatt áll, addig még kérhetünk tőle visszacsatolást, de utána már nem. Ha visszakerül a rendszerbe, mert újra olyan bűncselekményt követ el, ami szabadságvesztéssel jár, azt persze látjuk, de ez csak egy része a teljes képnek.

– Az állomány hogyan viseli a fogvatartottakkal való munkát?
– Érdekes azt megélni, hogy amikor hétköznapi emberként nézzük a híradót, ami éppen egy bűncselekmény elkövetéséről tudósít – általában a legrémisztőbb részletekkel is kiegészítve –, akkor nyilván elítéljük a tettet és van egy elképzelésünk magáról az elkövetőről is. Pár nap múlva pedig találkozunk ugyanezzel az emberrel a börtönben nevelőként, pártfogóként vagy bármilyen más minőségben. Én nevelőként kezdtem a pályámat, és azt tapasztaltam, hogy amikor megismerem az embert, elmondja az életét a gyerekkorától kezdve, a bűncselekmény körülményeit, egy kicsit átértékelődik a dolog. Nem azt mondom, hogy mindenkinél, de vannak olyan életutak, amiket végighallgatva arra gondolok, hogy ez nem is történhetett volna másképp. Nyilván egyéni emberi döntés az, hogy elkövetek-e egy bűncselekményt vagy nem, hogy betartom-e a jogszabályokat vagy nem, tisztelem-e az emberéletet vagy nem. Illetve sok esetben közrejátszhat befolyásoltság is: alkohol, drog és egyebek.

– És ezt hogyan lehet feldolgozni napi szinten?
– „Bévésként” ilyenkor az a feladatunk, hogy végrehajtsuk azt, amit a jogszabály előír. Nem több és nem kevesebb.

A fogvatartottnak meg kell adnunk azt a lehetőséget, hogy fejlődjön, hogy javuljon, hogy jobb legyen.

Biztonsági szempontból is fontos az, hogy ha emberként tekintünk a fogvatartottra, és mi betartjuk a játékszabályokat, vélhetően ő is betartja, és könnyebb az együttélés a börtönben. Mert mi is ugyanúgy be vagyunk ide zárva, csak ő a rács egyik oldalán van, mi meg a másikon.

Beszélgetőtárs és fotók: Sáhó Eszter