És mi köze a jognak az erkölcshöz?

Tízmillióból bekerülni a 386, majd a 199 közé, kiválasztottság. Nem mindenkinek adatik meg az életben. Tízmillióból tagjává válni egy 8, 10, 12...mikor hogy, most épp 14 fős csoportnak, még nagyobb kiválasztottság. Nagyon keveseknek adatik meg az életben. Ez a két testület testesít meg háromból két hatalmi ágat: a törvényhozást a Magyar Parlament, a végrehajtást a mindenkori magyar kormány.

Tagjaiknak - megbízatásuk átvételével - szükségképpen el kell kicsit veszíteniük önmagukat: folyamatosan mások képviseletében, mások érdekeiben eljárva kell dolgozniuk. Asztalukon tízmillió darab magyar nyelvű, négy évre szóló, határozott idejű megbízási szerződés fekszik, persze csak képzeletben. Látni és elmenni ezek mellett minden nap azonban még képzeletben is nagy teher és felelősség.

Képviselőnek és kormánytagnak lenni - ha csak a jogszabályokból kiolvasható kötelezettségeket nézzük is - azzal jár, hogy a parlamenti ciklus elején meg kell nyomnom magamon egy "gombot" - évekre háttérbe kell szorítanom a saját érdekeimet.

Megszüntetnem nem kell ezeket, de el kell, hogy halványodjanak bennem, és szememet a választókerület, a közösség, az ország, a nemzet lámpásaira kell szegeznem. Nincs sehol leírva, de szerintem ezt a gombot nem lehet ki-be kapcsolgatni. Illetve lehet, de ki fogja tudni követni, hogy éppen melyik "állásban" van? Illetve ami még fontosabb, én magam tudom-e még, hogy éppen ki vagyok?

A kapcsolgatás közötti különbséget jogilag úgy hívják, hogy "képviselői megbízatásával összefüggésben". Ez az a három varázsszó, melyet mindenki mantráz - legfőképpen a két, egymásnak eső politikai ellentábor -, mikor rajtakapnak egy politikust egy hozzá, illetve a pozíciójához méltatlan szituációban. Bíró legyen a talpán, aki egy erre hivatkozó vád alapján le tud folytatni egy alapos bizonyítási eljárást, majd meg tud hozni egy bölcs döntést. Merthogy a legtöbb esetben a szándék rejtve marad, és azt kell elhinni, amit az érintettek nyilatkoznak.

Meggyőződésem, hogy jogszabállyal a politikai megbízatás méltóságát sértő helyzetek nem kezelhetőek, mert elsősorban erkölcsi kérdésekről van szó.

A hatalmi ágak harmadika, a bírói kar megoldotta már ezt a problémát: az Országos Bírói Tanács irányításával 2015. januárjában lépett hatályba a bírák Etikai Kódexe (korábban is volt, de ez a legújabb szövegezés). A kódex a magánéletre (!) kiterjedően is szabályozza a bírói tisztséghez méltó viselkedési szabályokat. Közvetve ezek is biztosítják a rendeltetésszerű működést, és azt is, hogy a "bíróság iránti közbizalom és tisztelet" erősödjön.

Nem tudom, hogy a politika világába átemelhető-e egy ilyen minta, ennek van-e helye vagy valami másnak a képviselőkre és kormánytagokra vonatkozó szabályok között, de az biztos, hogy a megbízókat megnyugtatná: bennünket, választópolgárokat. És ha egy bíró egy életre tudja vállalni az etikai játékszabályokat, kvázi életmóddá válik benne a hivatáshoz méltó viselkedés, néhány parlamenti ciklust csak ki lehet bírni.