Olyan nézetek kezdenek elterjedni, amelyek szeretteink, barátaink és saját magunk életét is veszélyeztetik.

Különleges dolgokra képes az emberiség. Tudunk tanulni a múlt hibáiból, fel tudunk fedezni orvosságokat korábban nem ismert betegségekre, meg tudjuk ismerni és meg tudjuk érteni egymást a különbözőségeink ellenére. Nem tűnnek ezek talán túl nagy dolgoknak, de máris felfedezhetjük az értéküket, ha megpróbálunk elképzelni egy olyan világot, amelyekben ezek az "apróságok" nem léteznének. Az a világ pár évtized után bizonnyal nem is lenne képes létezni...

Csodálatos dolog látni, ahogy egyre inkább felfedezi, megérti és elfogadja az emberiség, hogy kénytelenek vagyunk az életünkbe betervezni a koronavírus járványával kapcsolatos, remélhetőleg átmeneti kihívásokat.

Nagyszerű tudni róla, hogy a tudomány géniuszai dolgoznak azon, hogy mielőbb kifejlesszenek ellenszereket, legyőzzék a kórt, úrrá legyünk ezen az emberéletek tömegét követelő pusztító erőn.

Joggal merülhet fel a kérdés az olvasóban: mi ebben a csodálatos, nagyszerű? Megint azt javaslom, próbáljuk meg elképzelni, ha mindez nem lenne adottság -– nem próbálnánk szembenézni a tényekkel, nem törekednénk védekezni, megoldásokat találni, megóvni magunkat, szeretteinket, embertársainkat a halált is okozni képes veszedelemtől. Ugye, milyen borzasztó forgatókönyv lenne?

És az a legborzasztóbb, hogy nem is kell olyan erős fantázia ennek az életveszélyes hozzáállásnak az elképzeléséhez. A vírust tudatosan az emberiségre szabadító tudjukkikben hívő csoportok mellett megjelentek ugyanis a vírus veszélyességét, akár létét kétségbe vonók is. Sőt, egy virológus szerint egyre növekszik a járványtagadók tábora – ezt egyébként magam is érzékelem a saját ismerősi körömben. Nem zárom ki, hogy akár ennek a cikknek a hatására is elkezdik majd a saját hitvilágukat erősítő tanokat megosztani a hozzászólók.

Amikor próbálom elképzelni, vajon mi járhat azok fejében, akik képesek a nyilvánvaló tények ellenére elhinni, hogy ami a világban zajlik, csupán egy jól összehangolt és a médián keresztül az emberiségnek beadagolt "mese", azt feltételezem, hogy leginkább a bizalom az, ami megsérült ezeknek az embereknek a lelkében. Nem bíznak a döntéshozókban, a tudomány szakavatott képviselőinek többségében, avagy jobban bíznak az érzelmeikben, mint az eszükben. És ez részben érthető is, hiszen nehéz hosszú távon türelmesnek lenni, a korszellem nem igazán tartja értéknek a ráhagyatkozást, az önérdek messze felette áll sokak szemében a közjónak. Ráadásul

miért bízzak én olyan vezetőkben, akik közül senki nem hord maszkot nyilvános szereplései során, ráadásul lelkesen ölelkeznek, kezet fognak egymással?

Bizalomromboló képi üzenetek ezek – látjátok, nekem sem árt, a legrosszabb, ami történhet, pár nap otthoni munkavégzés...

 

Hogy mekkora ereje van ezzel szemben a példamutató vezetői hozzáállásnak, arra északi szomszédunk, Szlovákia lehet a jó példa. Ide kattintva olvasható egy tanulságos interjú a témában. A lényeg: a szlovákok "hisznek a maszkban", és ez, bizony, összefüggésben lehet a halálos áldozatok alacsony számával. Tavasz óta, amikor az az interjú készült, nyilván sok dolog változott, fellazult a nemzetközi fegyelem is, de az a dél-koreai eset ugyancsak tanulságos lehet, ahol egy kávézóban félszáz ember fertőződött meg, az arcmaszkot viselő alkalmazottak viszont nem kapták el a vírust.

Létezik a lónak túloldala is, aminek ékes példája a hazai kórházkiürítések elszomorító gyakorlata, amely mérhető, indokolatlannak tűnő károkat okozott. Ugyanígy káros a szájmaszk felesleges viselése (például autóvezetés közben, pláne hosszabb utazás során). Járvány idején az lehetne a leghelyesebb alapelv, hogy minél ritkábban viseljünk maszkot, de mindig viseljünk maszkot, amikor azt a szakemberek javasolják és/vagy a döntéshozók előírják. Ebből az következik, hogy töltsünk kevés időt nagy társaságban, fogadjuk el, hogy ezek a hónapjaink kevésbé szólnak a találkozásokról, társas érintkezésekről.

Az emberiség különleges dolgokra képes, így a jelen szorított helyzetben is fel tudjuk találni magunkat, kreatívan tudunk válaszolni a kihívásokra, miközben a hozzáértő szakemberek megfeszített munkával, tudásuk legjavát beleadva keresik a létező vírus hatékony, tömegesen alkalmazható ellenszerét.

Az arcmaszk csupán egy eszköz, amit lehet nem szeretni, kinevetni, szégyellni.

Nem hordani soha ugyanúgy felelőtlenség, mint azt hinni, hogy ha rajtunk van, minden rossztól megvéd bennünket. Az emberi butaságtól például nem óv meg senkit.

Aki hordja a szükséges élethelyzetekben a maszkot, egészen biztosan felelősen gondolkodik saját szerepéről a társadalom tagjaként, az élet pártján áll, valószínűleg ép bizalmi képességet ápol a lelkében.

(Illusztráció forrása: science.thewire.in)