Schumicky Mária személyes visszaemlékezése 40 napos zarándokútjára (videóval).
Schumicky Mária június 13-án indult el 40 napos zarándokútjára, melyet a SZEMlélek Értékmagazin és az EWTN Magyarország (Bonum) Televízió végigkísért. 7 héten keresztül jártuk Marissal mi is a lelki ösvényt, és hétről-hétre szerkesztettünk a legjobb pillanatokból egy-egy kisvideót. Zarándoklatáról hazaérkezve Maris egy személyes hangvételű írásban írta meg nekünk tapasztalatait, illetve egy hosszabb beszélgetésben, a részleteket is elárulva emlékezett vissza útjára az EWTN Magyarország Vasárnap című műsorában. Levelét változtatás nélkül közöljük, a beszélgetésről készült felvétel a képre kattintva indítható el.
Visszatekintés a jövőbe
Lassan egy hónappal a hazaérkezésem után írom ezeket a sorokat, és próbálok visszaemlékezni arra, hogy mi minden is történt azóta. Szeptembertől egy új, szuper helyen dolgozom, ahol zarándoklatokat szervezek majd fiataloknak, egyetemre megyek és kegyelmekkel teli napokat élek. Minden ugyanolyan, mint előtte volt, és mégis minden más lett.
40 nap nem túl hosszú idő egy emberéletet nézve, mégis számomra nagyon hosszúnak tűnt, mintha egy egész év telt volna el. Érzelmileg intenzív és fizikailag megterhelő volt számomra ez az út, de minden könnyet és izzadtságcseppet megért. Megújulva érkeztem haza, bizalommal tekintve a jövőbe, félelmektől szabadon, reményekkel telve.
Mert ez a 40 nap arról szólt, hogy Jézussal megbeszéltem az életemet, elmeséltem neki a gondjaimat, a félelmeimet és szabadságot kínált nekem ezektől. 40 nap pedig elég volt arra, hogy el tudtam fogadni a felkínált lehetőséget a szabaddá válásra.
Az utam első fele könnyekkel és terheket telve volt. Olyan kihívásokkal kellett szembenéznem, amikre nem voltam felkészülve sem lelkileg, sem testileg. De azután, a második fele könnyedén és gyorsan tovaszállt, mert akkor már sok tehertől mentesen tudtam zarándokolni.
A Jóisten végtelenül kegyes, és nem akarja, hogy szenvedjünk, nem akarja, hogy én szenvedjek. A szenvedésnek önmagában semmi értelme nincsen, értelmet csak a Krisztusban való hit és a megváltás fény adhat. Megtapasztalni az Ő jelenlétét, megtapasztalni a Szűzanya jelenlétét a szívemben és másokon keresztül hatalmas ajándék volt. Út közben olyan módon találkoztunk, ahogyan itthon, a hétköznapjainkban képtelen voltam a zárkózottságom miatt. A gyalogos zarándoklat egy új mód lett számomra, ahol Jézussal másképpen találkozhattam, mint eddig bármikor. Azt hiszem ez a továbbiakban is egy kedvenc időtöltésem lesz.
Ha te úgy érzed, hogy meghívást kaptál egy Zarándoklatra, akkor bátran válaszolj rá és indulj el, hogy hazatalálj! Én már itthon vagyok.
Szeretettel, Maris
Összeállította: Sáhó Eszter
