Egy hideg, gyöngyöző üveg, aztán sörhas, sörmell, aputest. Nem minden jó, ami jólesik.
Ha van valami, ami a legtöbb férfi szerint teljesen elfogadható, az a sörfogyasztás. Még ha nem is jár mellé foci vagy más meccs, de önmagában a sörözés, iszogatás igen közkedvelt tevékenység, baráti kapcsolatok indítója, amolyan közös nevező. Nehezemre is esik ennyiszer leírni, hogy ne gondoljak rengeteg olyan élményre, ami az ivászathoz és az azzal kapcsolatos élményeimhez köthető, amellett, hogy sosem voltam kiemelt fogyasztója a sörnek – pedig szeretem az ízét.
Különböző trendeket próbálnak nem is olyan észrevétlenül lenyomni a torkunkon: amerikai filmekben rendszeresen előfordul, hogy a főhős, aki egy kemény, harcedzett férfi, jön-megy – sörösüveggel a kezében –, beszél apaként, férjként, kollégaként, mintha a férfilét alapvető kelléke lenne az alkohol. A puszta tény, hogy az alkohol az egyik legfőbb oka a családok széthullásának, elegendő ok kellene legyen ahhoz, hogy semmilyen módon ne lehessen reklámozni, ahogy például a többi kábítószert sem (bár a marihuána mára alapkelléke lett a hollywoodi filmeknek).
A gyermekvédelmi esetek legfőbb szállítója Mr. Alkohol, akinek egy cseppet sem vicces kelléktárába tartozik az indulatkezelés nehézsége, a kontrollvesztés, bántalmazás, súlyos elhanyagolás.
Nagyon sok embert, családot láttam már feloldódni az alkoholban – végleg. Utánuk nagy űr marad, tágra nyíló gyerekszemek, amik semmit nem értenek az egészből. Egy csoporttal épp városnézésre indultunk, amikor tíz éven aluli gyerekek arról fantáziáltak, mit fognak inni, ha nagyok lesznek.
Nem sok rossz dolog volt az életemben, amit ne próbáltam volna ki nagy örömmel és élvezettel azért, mert nekem jár. Mert az élet megsebzett, majd vagdostam én is magamat, és ez feljogosított arra, hogy tovább gyötörjem magam olyan dolgokkal, amikre jutalomként gondoltam és vágytam is rá. 10 év kábítószer-függőségből szabadított meg az Isten úgy, hogy nem nagyon volt olyan élőlény, aki elhitte: még ember lesz ebből a valamiből. Akkoriban 17 gyógyszert szedtem egy nap (ez fel volt írva) és 3 hetente injekcióztak, hogy stabil maradjak. Mégis, 10 éve semmit nem szedek, csak a hitemre Bibliát.
Gyakorlatilag minden mértéktelenség pusztít és öl és olyan kis ártalmatlannak tűnő dolgokkal édesgeti be magát az életünkbe, hogy ugyan már, egy kis kortyocska, egy korsó sör nem lehet gond. Valóban,
a világtörténelemben még sosem egy sör okozott problémát. Az számít nagyon, hogy mennyire gyakran van az az egy.
A jár nekem gőgjét még lehet persze fújni, hogy jár a meccs is (közben néhány soviniszta vicc elfér), lehet nézni sorozatot, amiben az erkölcstelenség, istentelenség teljesen természetesen van ábrázolva, és közben még jól eshet plusz ezer kalória is, feldolgozott hulladék élelmiszerekből. Aztán végül is, mi történt?
„Csak együtt voltunk a barátainkkal”, „ittunk egy sört”, „nevetgéltünk”, haza mentünk, „megnéztünk az asszonnyal egy jó filmet”, közben nasiztunk és van, aki még ezután imádkozik is szépen és megköszöni az Istennek ezt a csodálatos napot – én legalábbis csináltam már ilyet.
Ezzel nincs is különösebb baj, hiszen bármit gondolok is a fent említett képről (amit nem egyszer éltem már meg), egészen egyszerűen jól tud esni. Ismét a mérték az, ami megszabja, mert ha minden nap így telik, vagy több, mint, ami nem – a baj akkor van igazán (és minél kevesebb, annál jobb az élet, annak minden szintjén). Mert
átbillen a mérleg egy kifejezetten világias, fertőzött világba, ahol már fel sem tűnik a bűn és a rossz, sőt, kifejezetten védelmünkbe is vesszük a dolgot.
Apró, jelentéktelen dolgokon csúszunk el, és nem is az a gond, hogy ettől a pokol tüzén kéne égnünk, vagy rossz emberek lennénk, de egy sörhas bizony plusz jó néhány kiló, amit az emberiség javára is fordíthatnánk, ehelyett magunkon lógatjuk. A sorozat alatt olvashattuk volna a Bibliát és beszélgethettünk volna, ha egymással már eleget (van olyan?!). Felhívhatnánk egy régi ismerőst, akiről tudjuk, hogy jól esne neki. Vagy edzhetünk 10-15 percet, rakhatunk rendet, segíthetünk a szomszédnak, vagy akár le is feküdhetnénk előbb aludni, hátha azzal alapoznánk meg a holnapi jobb világot.
Igenis van elvesztegetett idő és, bizony, az fizikai fájdalmat tud okozni. És ami igazán járna az apukáknak, az pont az, hogy az idejükkel töltsék a világot, s ne magukat merítsék ki pusztán azért, mert a világ erőszakos trendjei erre késztetik őket, minket. Minden nap meg kell vívnunk a csatát a világgal, a világért.
Egyszerűen nem érünk rá holnap építeni egy jobbat.
(Illusztráció: independent.co.uk)
