Az Ószövetségben és az Újszövetségben gyakran vagyunk tanúi étkezéseknek vagy annak, hogy ételekről beszélnek.

Jézus számára az evés azonban mindig többet jelentett, mint csupán az étel elfogyasztását: számára az étkezés egy új korszak eljövetelének a jele.

A Biblia olvasásakor ez egyáltalán nem észrevehető, de folyamatosan jelen lévő téma: a táplálék. Jézus mindenféle emberrel eszik, és maguknak az ételeknek is nagy szerepe van példabeszédeiben - a kicsi mustármag a legismertebb példa erre.

Az a tény, hogy az étel és annak elfogyasztása nemcsak az Újszövetségben, hanem az egész Bibliában is fontos szerepet játszik, nem véletlen - mondja Sabine Bieberstein bibliakutató. Jézus idejében a társadalom legnagyobb részének az étel rendelkezésre állása nagymértékben időjárásfüggő volt.  Így megtapasztalták, hogy családjuk túlélése sokszor nem az ő kezükben van. Ezért nagyon óvatosan, tisztelettel kezelték az ételt - és ily módon uralta a gondolkodásukat.

A Biblia a kezdetektől foglalkozik azzal, hogy mi a megfelelő táplálék. Amikor Isten teremtette az embert: Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. Ter 1,29. A leírás tulajdonképpen a veganizmus egyik formájának a leírása. Tehát ez az lenne az Isteni étrend? Bieberstein szerint ez inkább csak paradicsomi ideál, amelyben az emberek és az állatok csak növényeket fogyasztanak.

Az Özönvíz után új kinyilatkoztatást kap Noé: Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. Ter 9,3

Az ortodox judaizmusban az Ószövetségben felsorolt ​​étkezési szabályok ma is érvényesek:
Minden állatot, amelyeknek hasított körmű, villás patája van, és amely kérődzik, megehettek. Lev 11,3 
A vízben élő állatok közül ezeket ehetitek. Azokat, amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van, s vízben, tengerben vagy folyóban élnek, mind megehetitek. De amelyeknek a tengerben és a folyóban nincs uszonyuk és pikkelyük, az ilyen állatokat és élőlényeket, amelyek ott élnek, tartsátok tisztátalannak. Lev 11: 9-10. A madarakkal kapcsolatban a tiltott étkek hosszú listája várja az olvasót: különféle baglyok, gólyák és denevérek. A rovakról is említést tesz: Minden szárnyas rovart, amely négy lábon mászik, tartsatok tisztátalannak. Lév 11:20

Honnan származnak ezek a szabályok, és mi közük az állatok karmához, patájához? Számos lehetséges értelmezés létezik: Vannak olyan higiéniai, esztétikai vagy erkölcsi okok, amelyek az izraeli embereket ezen előírások megtartásához vezetik. Talán ezzel próbálják hangsúlyozni, hogy különböznek más kultúráktól, saját étkezési szokásaik miatt. Elég biztos azonban az, hogy nem a Biblia határozta meg ezeket a szabályokat eredetileg.

Jézus ezeket az élelmezési parancsolatokat gyakran meglehetősen lazán kezeli:

Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. Mk 7.15.

Ez a "tiszta" és a "tisztátalan" kifejezések újraértelmezésére utal: "Az Ószövetségben ezeket a kifejezéseket nem erkölcsileg gondolják, hanem a rend kategóriáját képezik: az, ami az isteni rendet teljesíti, tiszta - minden más nem az "- mondja Bieberstein.

Ezután Jézus már morálisan értelmezi a kategóriákat - és másra fekteti a hangsúlyt. Tudatosan, gyakran és sokféle emberrel eszik együtt. Ezzel azt szeretné megmutatni: Isten új világa elkezdődött. Ezért az osztálybeli különbségek már nem a legfontosabbak, és mindenkinek egy asztalnál kell ünnepelnie. A közel-keleti emberek átlag étrendje ebben az időben túlnyomórészt vegetáriánus, és sok zöldségből, gyümölcsből, főleg dióból és olajbogyóból, vagy ezek olajából áll; a kenyér mindig jelen van.

A hús nagyon ritka, mivel a juhokat és a teheneket elsősorban gyapjú vagy tej miatt tartják. Amikor egy bárányt levágnak, nagyon sok és az adott klímaviszonyok mellett nagyon gyorsan romló húshoz jutnak. Ennek tehát különleges eseménynek kell lennie az életükben. Gondoljunk csak a tékozló fiú történetére.

Egy másik fontos szimbólum a bor. Ez a zsidó húsvéti étkezés alkotóeleme, és nem utolsósorban az ünneplés szimbóluma - az Utolsó vacsorán a kenyér és bor az alapvető szükségletek kielégítését és az Isten országának ünneplését jelenti. Nem véletlen, hogy Jézus ezt a két táplálékot választja aznap. Ahogy az sem, hogy a kánai menyegzőn a víz borrá változtatásával kezdte meg csodáinak hosszú sorát.

Akkoriban a táplálékban való bővelkedés nem a maihoz hasonlítható módon volt jelen és Isten kegyelmétől függött. A hús feláldozása ehhez kapcsolódik. A hívők így kétféleképpen fordultak Isten felé: egyrészt hálát adtak neki az áldozaton keresztül, másrészt a közös étkezés fontosságát hangsúlyozva, együtt fogyasztották el az áldozati állatot.  A gyakorlatról már a korai kereszténységben is folytak viták, ahogy arra Pál apostol a korinthusiakhoz írt első levelében is utal.

Az ételt és annak beviteli módjait a Biblia nagyon különböző kontextusokban jeleníti meg.

Azonban mindenhol egyértelműen jelenik meg a tény, hogy az étel léte nem magától értetődő.

Összeállította: Szőke Tibor

Forrás:katholisch.de