A mai MTK-Ferencváros örökrangadóval megkezdődik az újabb szezon a hazai labdarúgó bajnokságban. Ennek apropóján érdemes számvetést tartanunk.
A címben feltett kérdésre természetesen mindenkinek van egy határozott válasza, ezért igyekszem inkább a számokat segítségül hívni, hogy érzelmektől kevésbé áthatva mégiscsak a lehető legobjektívabb képet kapjuk. Esterházy Péternek ugyan mélyen igaza van: „a szurkoló tisztában van a realitással, csak éppen eltekint tőle” – de mi most kivételesen ne tekintsünk el!
A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) aktuális, 210 országot rangsoroló világranglistáján Magyarország jelenleg az 52. Meglehetősen nagy a hullámzás: 10 éve a 42., 5 éve a 20. helyen álltunk.
Utoljára 1986-ban vettünk részt világbajnokságon. 2026-tól ugyan már 48 csapattal rendezik a vébét, de Európának csak 16 hely jut. Nem reménytelen, de nem is realitás, hogy Magyarország a közeljövőben újra VB-résztvevő legyen.
Az 55 európai országot képviselő UEFA (Európai labdarúgó Szövetség) sorrendjében a 21. helyen állunk 4,5 átlagponttal. 10 éve a 24., 5 éve a 34. pozíciót foglaltuk el. Jelenleg Anglia az első 17,571 átlagponttal. Az Európa-bajnokság 24 csapatosra növelésének köszönhetően 2016-ban sikerült újra kijutnia a magyar csapatnak is, sőt, csoportgyőztesként a legjobb 16 közé jutottunk. Igaz, ez erőn felüli teljesítmény volt. A kijutás számunkra cél, de nem magától értetődő. Ezúttal is két nehéz pótselejtezőt kell még megvívni sikeresen.
Az UEFA klubokat rangsoroló koefficiense alapján a MOL Fehérvár FC 10,5 ponttal a 122., a Ferencváros 9 ponttal a 135. helyezett. (Jelenleg a Real Madrid az első 134 ponttal.) Ez a ranglistaszámítás az elmúlt öt év eredményeit veszi figyelembe a nemzetközi kupaszereplés alapján. Az összes magyar csapat 5 éves eredményét átlagolva Magyarországnak jelenleg 2,575 pontja van, ezzel a 33. helyen állunk. (Spanyolország az első 20,028 ponttal.) Nem mellesleg ezen pontok alapján döntik el, hogy egy ország klubcsapatainak melyik fordulóban kell bekapcsolódniuk a nemzetközi kupákba, továbbá kit emelnek ki és kit nem. Az országok rangsorában legalább a 24. helyre kéne előre lépnünk ahhoz, hogy legalább egy csapatunknak csak a második selejtező körben kelljen bekapcsolódnia az Európa Ligába és a 17. hely kellene ahhoz, hogy a magyar bajnok ölbe tett kézzel figyelhesse az első selejtező kör küzdelmeit. Egy ország átlagpontjának abban is van jelentősége, hogy az ennél alacsonyabb ponttal rendelkező klubokat az ország pontja alapján sorolják be. Tehát a nemzetközi porondon most először résztvevő Puskás Akadémiát nem nulla, hanem 2,575 ponttal vették figyelembe a sorsolásnál. Most az jelentené az előrelépést, ha minden évben lenne csoportkörös csapatunk és a másik három magyar csapat is aratna győzelmeket a selejtezőkben.
Az mindenképpen biztató, hogy az elmúlt 10 évben magyar csapatok ötször jutottak be a Bajnokok Ligája, vagy az Európa Liga csoportkörébe (DVSC BL 2009/10; EL 2010/11; Fehérvár EL 2012/13; EL 2018/19; FTC EL 2019/20).
A Bajnokok Ligájában az újabb és újabb átalakítások miatt egyre nehezebb csoportkörbe jutni. Az Európa Ligában azonban az elmúlt két szezonban a Fehérvár, illetve a Ferencváros megállta a helyét, győzelmeket szereztek, azaz elmondható, hogy az EL csoportkörének megfelel a magyar top csapatok ereje.
A klubcsapatok eredményességének javulásához nyilvánvalóan szükséges egy erős magyar bajnokság. Épp öt évvel ezelőtt vezette be az MLSZ a 12 csapatos NBI-es bajnokságot. Azóta is számos érv és ellenérv hangzik el ebben a témában – sokan örülnek, sokan visszaállítanák a régi rendszert. Próbáljuk meg itt is a számokat segítségül hívni!
A 12 csapatos rendszer nyilvánvalóan izgalmasabbá tette a bajnokságot, de ez csak a középmezőnyre igaz. A bajnok mind az öt évben messze kilógott a mezőnyből. Az 1. és a 3. helyezett között 13; 13; 19; 23; és 22 pont különbség volt! A Ferencváros és a MOL Fehérvár FC jelentősen kiemelkedett a mezőnyből. Egyedül a 2016/17-es bajnokság a kivétel, amikor is a Bp.-Honvéd lett a bajnok, a Fehérvár a 2., az FTC csak a 4. lett. Ugyanakkor a Fradi három bajnoki címet és egy ezüstöt, a Fehérvár egy bajnoki címet és négy 2. helyezést ért el az elmúlt öt évben. A bajnoki létszám emelése tehát jelenleg érdemben nem befolyásolná a bajnoki címért való küzdelmet, még 12 csapattal is túl nagy a különbség.
Az igazi versengés a 3-11. helyért zajlik. 22; 15; 13; 17; és 15 pont különbség volt mindössze a 3. és a 11. helyezett, másképp fogalmazva a bronzérmes és a jobbik kieső csapat között, azaz kilenc csapat vívott ilyen szoros küzdelmet a végső helyezésekért. A 10., még bennmaradó és a 11., már kieső között 1; 0; 0; 4; és 2 pont különbség volt. Nem csoda, hogy nincsenek unalmas, tét nélküli meccsek.
Furcsa módon egyébként épp ez a rendszer egyik többek által megfogalmazott kritikája: nincs lehetőség a fiatalok pályára küldésére, mert minden meccsen győzelmi kényszer van, ha újra 16 csapatos lenne a bajnokság, akkor lenne jó néhány tétnélküli mérkőzés, ahol ki lehetne őket próbálni.
Engedjenek meg annyi szubjektív megjegyzést ebben az írásban, hogy számomra ez furcsa gondolkodás: a tétnélküliség csökkenti a színvonalat és ezáltal az érdeklődést, ráadásul évi néhány tét nélküli meccs nem is ad igazi NBI-es tapasztalatot a fiataloknak. Aki viszont ki tud emelkedni az NBII rakkolós, sokszor meglehetősen fizikális focijából, ahol nem csak perceket, vagy egy-egy meccset kap, hanem végigjátssza az idényt, az sokkal felkészültebb lesz arra, hogy eleinte kevesebb, később több lehetőséget kapjon az NBI-ben. De a megoldás része az utánpótlásképzés fejlesztése is, mert sajnos nagyon kevés olyan fiatal kerül ki az akadémiákról, aki egyből helyt tud állni az első osztályban.
Mindazonáltal azért az NBII sem fenékig tejfel. A két feljutó csapat közül az egyik mind az öt idényben kiesett, tehát az NBII évente csak egy olyan csapatot tudott kitermelni, amelyik meg tudott felelni a magasabb osztálynak. Az NBI-ben a 10., még bennmaradó és 12., azaz utolsó között évenként 5; 13; 2; 8; 27 pont különbség volt, azaz ahogy a bajnok kilóg fölfelé, az utolsó is kilóg lefelé. Magyarán
túl nagy az osztálykülönbség, a statisztikák nem igazolják, hogy a másodosztályban annyi erős csapat van, akikkel az NBI-es létszámemelés indokolt lenne.
Ugyanerre jutunk, ha az NBII statisztikáit nézzük! Az elmúlt öt évben az NBII bajnoka és a legjobb nem feljutó, azaz a 3. helyezett között 10; 8; 17; 17; és 12 pont különbség volt – az utolsó esetben a félbeszakadt idény miatt csak 27 meccs alapján. Magyarán már az NBII élmezőnyében is túl nagy különbségek vannak a csapatok között ahhoz, hogy a létszámemelés jót tenne az NBI-nek, és a tendencia ebben az esetben sem mutat javulást. Ha az NBII-ből nem kettő, hanem négy, sőt, hat csapat jutna fel, az ma még jelentős színvonalesést jelentene az NBI-ben.
Fontos ősz elé nézünk. A válogatott versenyben van az Európa-bajnoki szereplésért, a kupacsapataink pedig hamarosan kezdik a – remélhetőleg minél hosszabb – nemzetközi menetelést. A bajnokságban az anyagi lehetőségek okán a Ferencváros és a Fehérvár alighanem idén is kiemelkedő szerepet játszik majd. Kérdés, hogy meg tudja-e szorongatni őket valaki. A harmadik, EL-indulást jelentő helyért viszont ezúttal is nagy harc várható. Nehezen megjósolható, hogy melyik két csapat fog kiesni. A két újonc közül az MTK tűnik erősebbnek, kiemelkedett az NBII-es mezőnyből és erősítésre is többet áldoztak, mint a Budafok. Az NBII-es bajnokság várhatóan szorosabb lesz az eddigieknél, de csak a mezőnyben – nagy meglepetés lenne, ha a Vasas és a DVSC nem emelkedne ki és jutna fel magabiztosan.
Akárhogy is lesz, mi szurkolunk. A magyar labdarúgás ugyan sokszor kicsi és savanyú, de a miénk. És remélhetőleg egyre jobb, élvezetesebb lesz!
(Illusztráció: gtsport.hu)
