Műveltek, elszántak és egyre többen vannak a roma értelmiségiek. Azt viszont még nem látni, pontosan mi lesz ennek a hatása.

Hallgattam már elég sok tudományos előadást ahhoz, hogy ne veszítsem el a fonalat olyan kifejezések hallatán, mint interpretatív antropológia, szociokulturális beágyazottság, értelmiségi aktorok. Nem maga a prezentáció volt különös, hanem az a körülmény, hogy mindez egy barnás bőrszínű előadótól áradt a hallgatóság felé, aki akcentus nélkül, ékes magyarsággal vetett fel nem csupán szakmailag jelentősen megalapozott, de nagyon is égető dilemmákat. A hölgy ugyanis roma. És ami nem látszik: öt diplomát szerzett (eddig), most dolgozik a doktori disszertációján. Mielőtt azt hinné bárki, hogy találkoztam egy "fehér hollóval", jelzem, hogy van még olyan hasonló képzettségű honfitársunk, mint a borsodi faluból származó Gulyás Klára, nem is kevés.

Nyíregyházán járunk, ami számomra hazai pálya, hiszen ott születtem, életem első 18 évét a kelet-magyarországi nagyvárosban töltöttem. Bőven szereztem közvetlen tapasztalatot a hazai cigányság kapcsán, negatívat is – vertek meg fényes nappal a nyílt utcán, nyárfalevélként remegtem, amikor édesapám magamra hagyott az inkább hírhedt, mint híres Guszev-telepen az autónkban, és hosszan sorolhatnám a hasonló példákat.

Eltelt azonban negyed évszázad, és most egy evangélikus kollégium előadótermében ülök, a jelenlévőkhöz képest szinte alulképzettnek számítok az egy szál diplomámmal, és ebben a helyzetben én vagyok a kisebbség – a többség ugyanis roma. Ők képviselik azt a bő 400 fő értelmiségit, akik a roma szakkollégiumok hálózatán keresztül érkeztek a munka világába, s nem csupán szülésznők, szociális munkások lettek belőlük. Jó példa erre a kormányzatot reprezentáló államtitkársági főosztályvezető, aki maga is roma.

A rendezvény célja, hogy egy újabb hálózatot hozzanak létre, immár a szakkollégiumokból és az egyetemekről kikerülő alumni közösségből, összefogva pedig szerepet vállaljanak a társadalmi szemléletformálásban, felemeljék sorstársaikat, különösen is a tanulás, önfejlesztés útjára terelgessék a hátrányos helyzetű fiatalokat.

A júliusi hétvégén ennek jegyében szervezetfejlesztési képzésen vettek részt a diplomás romák, de jutott idő táncházra, zenei programon való részvételre, sőt, a már említett Guszev-telepre is ellátogattak a jelenlévők.

Itt érdemes megemlíteni Gulyás Klára kulturális antropológus előadásának egyik fő üzenetét, ami kérdés formájában hangzott el: ha nem felelsz meg a sztereotípiáknak, nem maradsz cigány? Sokakhoz képest helyzeti előnyben vagyok e dilemmát illetően, mert tucatnyi személyes interjút készítettem az elmúlt hetekben roma értelmiségiekkel, s közülük többen ugyanerre utaltak vissza. Ismerőseik ugyanis sokszor mondogatják nekik: "te nem olyan vagy". Hanem akkor vajon milyen? A válaszféleség úgy hangzik, hogy

létre kell hozni egy új roma identitást, ami nem a klasszikus sztereotípiákra épül.

Valójában tehát a jövő cigánysága találkozott Nyíregyházán, akik már most is jelen vannak, formálják a magyar társadalmat, egyben saját identitásukat is elkezdték definiálni, önnön hivatásuk megélése által. Elszólás lett volna talán, vagy tudatosan hangzott-e el, nem tudhatom: "A roma értelmiség tagjai egymásra vannak ítélve." Küzdelem ez, önmagukkal, élethelyzetükkel, a feléjük áradó, nem könnyen kezelhető reakciókkal.

Hogy a nem romák is megértsék, megpróbálom képletesen leírni az általam megismert helyzetet. Egy futóversenyen némelyek bekötött szemmel, fél lábon ugrálva indulnak, s miután sikeresen teljesítik a távot, a többiek úgy reagálnak, hogy ja, persze, te nem is olyan vagy, mint amilyenek a hozzád hasonlók. De nem is vagy olyan, mint mi. Ami igaz is, mert a roma értelmiségiek túlnyomó többsége mélyszegénységből, pozitív példák nélkül, szinte csodával határos módon jutott el a diploma megszerzéséig. De akkor milyenek is a roma értelmiség tagjai? Ma még esetleg meglepődünk rajtuk, de sokat segítenénk nekik – és ezzel a missziójuknak –, ha pont úgy állnánk hozzájuk mindannyian, ahogyan ők saját magukhoz: itt vagyok, ez vagyok, megcsináltam, nem érek se többet, se kevesebbet másoknál, haladjunk együtt tovább.

Hogy ez a jövőbeli remélt elfogadottság minél közelebbi időpontra essen, abban sokat segíthet például az a lazaság, ami Oláh Róbert előadását jellemezte – akár a stand up comedy műfajában is megállná a helyét a Magyarországi Evangélikus Egyház központja oktatási és gazdasági referensének stílusa. Róbert a SZEMléleken futó Sorsfordítók interjúsorozatban is elmondta, hogy sokat foglalkozik mentorként nehéz körülmények között élő gyerekekkel, előadásaival motiválja őket, hogy tanuljanak, küzdjenek, mert érdemes. Mégis úgy véli, amit ő tesz, csupán "tüneti kezelés", ennél átfogóbb tevékenységre volna szükség a leszakadók tényleges felemeléséhez. – Nem magamért tanultam, hanem a sorstársaimért – fogalmaz megindítóan, majd hozzáteszi: szerencsére a jelenlegi munkatársai "színvakok". Majd meg is magyarázza: nem azért fogadják el, nem amiatt értékelik, amit tesz, mert cigány, hanem azért, aki ő maga. Talán sokan tudják, kitől idézte ezt a színvakos utalást Róbert – nem telhetett el úgy az a bizonyos hétvége, hogy ne kerüljön szóba Bogdán László, Cserdi néhai polgármestere, az ő műve, elszántsága, s az, hogy azt a bizonyos zászlót tovább kell vinni.

– Valaki odafentről egyengeti ezt az utat nekem – mutat az égi perspektívák irányába Oláh Róbert, miközben azt is határozottan kijelenti: szerinte az egyházi iskolák segítik a szegregációt, mivel különválasztódik általuk az elit és a "maradék".

Éppen ennek ellenhatásaként dolgozik oktatási referensként a hazai evangélikus egyházban bevezetendő antiszegregációs és felzárkóztatási stratégián.

Annyi mindent tudnék írni mind az értékes hétvégi programról, mind az elhangzottak kapcsán, vagy éppen a légkör miatt bennem felvetődött gondolatokról... De nálam hitelesebben beszélnek minderről maguk a jövő cigányai, akik Sorsfordító sorozatunkban hiteles képet adnak róla, hogy amit eddig a romákról gondoltunk, részben túlzás, részben múlt idő. Ami most történik velünk általuk, egyszerre kihívásokkal teljes, izgalmas és méltó mind a figyelemre, mind a bevonódásra.

A létező nehézségek leküzdéséhez nélkülözhetetlenek a kormányzati programok, a pozitív társadalmi hozzáállás, a bizalom, de a legfontosabb hozzáadott érték ezeknek a bekötött szemmel, fél lábon is sikeresen célba érő, diplomás, művelt, életvidám, elkötelezett romáknak a léte. Figyeljünk rájuk, tanuljunk tőlük! A témát illető árkok betemetését ugyanis leginkább tanulással lehet elérni. És ez most nem "másokra" vonatkozik, hanem saját magunkra.

Üljünk be bátran az élet iskolájának padjába, ahol érdekes, szép dolgok várnak megismerésre!