Ma van a magyar egészségügy napja.

A 19. században élt magyar orvos nélkül nem sokra mennénk a 21. században sem. Szinte hihetetlen, de még a fejlett, nyugati országokban is az egyik leggyakoribb halálok a mai napig a megfelelő higiénia hiánya. Németországban például évente 10-15 ezer beteg idő előtti halálát okozza valamilyen fertőzés, melynek harmada nagyobb higiéniai odafigyeléssel megelőzhető lenne.

A németeknél ezért 2008 óta folyik a "tiszta kezekre" figyelmeztető kampány, de nem véletlen, hogy 2017-ben a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) is zászlajára tűzte az alábbi mondatot: „Save Lives: Clean Your Hands“, azaz "Ments életeket: moss kezet"! 

Ez utóbbi felhívás az elmúlt hónapok tapasztalatait is összefoglalhatná: oltás híján a koronavírussal szembeni megelőzésnek is az egyetlen hatékony módja az alapos kézmosás. A kézfertőtlenítés jelentőségének felfedezője megérdemli, hogy ma rá emlékezzünk.

Semmelweis Ignác 1818. július 1-jén a tabáni Palota utca (ma Apród utca) 1–3. alatti Meindl-házban látta meg a napvilágot, a tízből ötödik gyerekként. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban és a várbeli Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte el. Apja akaratának engedelmeskedve 1837-ben a Bécsi Egyetem jogi karára jelentkezett, de még ebben az évben átiratkozott az orvosi karra. Egy időre visszatért Pest-Budára a Pesti Tudományegyetem Orvosi Karára, végül Bécsben szerezte meg orvosi diplomáját 1844-ben. Már korán magára vonta tanárainak figyelmét: külön engedéllyel már egyetemistaként éveken át, szinte naponta látogatta az anatómiarészleget és végzett számtalan boncolást. Diplomája megszerzése után a bécsi közkórházban kapott tanársegédi állást.

Egy 1847-es itáliai (velencei) utazása után fájdalommal értesült barátja, kollégája haláláról; Jacob Kolletschka boncolás okozta vérmérgezésben hunyt el. Eltöprengett ezen és még az év márciusában felismerte, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonosak.

Semmelweis felismerte, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok okozzák azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mennek át a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálják a várandós nőket.

Több vegyszer kipróbálása után a klórmeszet választotta fertőtlenítőszernek. Kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klóros kézmosásra. Javaslatai és intézkedései rendkívül népszerűtlenek voltak, kollégái pedig a statisztikai bizonyítékokat egyszerűen nem vették komolyan annak ellenére, hogy rendelkezései nyomán a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán kisebb lett, mint a bábákén.

Felfedezését és az aszeptikus eljárással elért eredményeit csak barátai hosszas unszolására, évekkel később publikálta, de újszerűségével, és főleg szenvedélyes hangvételével a hazai, de főként a külföldi szakma túlnyomó részének elutasítását és támadásait váltotta ki.

Valószínűleg a felfedezése óta kialakult súlyos önvád és a támadások még jobban próbára tették megviselt idegrendszerét, amely 1865 júliusára elmezavarrá súlyosbodott. Semmelweis felesége a bécsi barátjukhoz, Hebra professzorhoz fordult, aki július 31-én Döbling elmegyógyintézetébe utalta Semmelweist, ahol augusztus 13-án meghalt. Halálának okaként a döblingi személyzettől ténylegesen elszenvedett brutális bántalmazás is felmerült, a 2000-ben megindult újabb orvostörténeti vizsgálódások azonban teljes mértékben bizonyították: halálos kimenetelű betegségét a paralysis progressiva, vagyis a hűdéses elmezavar okozta, amit valószínűleg még fiatalkorában egy gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos asszony boncolásakor szerzett kézsérülése révén kapott.

Munkásságával 0,85 százalékra szorította le a kórházban gyermekágyi láz következtében elhunytak arányát. De nemcsak mint szülészorvos, hanem mint sebész is kiváló tevékenységet folytatott, így hazánkban elsőként végzett petefészek-műtétet és másodiknak császármetszést.

A magyar orvosi egyetem 1969-ben vette fel egykori tanárának, Semmelweis Ignácnak a nevét. 1992 óta születésnapja, július 1-je a magyar egészségügy napja, 2010-től az egészségügyben dolgozók számára - az ellátás veszélyeztetése nélkül - munkaszüneti nap. Gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseinek 1847 és 1861 között nyomtatott formában megjelent egyes dokumentumait 2013-ban az UNESCO a világemlékezet részévé nyilvánította.

Összeállította: Sáhó Eszter

(Forrás: semmelweis.hu, hu.wikipedia.org, berlin.de, who.int, nyitókép: hu.wikipedia.org)