Maga a koronavírus talán nem fogja gyökeresen megváltoztatni az emberiséget, mégsem lesz semmi ugyanaz, mint előtte volt – és ez a vallási életre is igaz lehet.
Az élet számos tekintetben még nem tért vissza a normális kerékvágásba a járványhelyzet csillapodásával, s ez igaz a nemzetközi közéleti aktivitásra is. Az Európai Néppárt – ez az Európai Parlament legnépesebb frakciója, EPP-ként is szoktak hivatkozni rá – Vallásközi Párbeszéd Munkacsoportja június 24-én ezért megtartotta ugyan ülését, ám a tagok ezúttal virtuálisan kapcsolódtak be a dialógusba. Ennek a munkacsoportnak egy korábbi találkozóján a SZEMlélek képviseletében magam is részt vettem Brüsszelben (a beszámoló ide kattintva olvasható), a társelnöki tisztet betöltő Hölvényi György pedig nemrég részletes interjút adott értékmagazinunknak.
A mostani esemény megnevezése egybecseng a SZEMlélek Klub legutóbbi alkalmának témaválasztásával: „A COVID-járvány hatása az egyházakra – Az egyházak társadalmi tanításának válaszai”.
A magyar uniós parlamenti képviselő szerint saját maguk és a társadalom szempontjából is fontos szembenézniük az egyházaknak azzal, hogy miként küzdöttek meg a járvány jelenségével. Rámutatott: az elmúlt hónapokban megszűnt a liturgián való részvétel lehetősége, az iskolák bezártak, a zarándoklatok és közösségi esemény szüneteltek. Emiatt
a történelemben páratlan hirtelenséggel szorult korlátok közé az egyházak élete, miközben az online térben valamelyest lehetőség nyílt ennek pótlására.
– Egy csónakban ülünk – idézte Ferenc pápát Manuel Barrios Prieto, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottságának (COMECE) főtitkára, vagyis ez a járvány az emberiség egész családját érintette. A helyzet szerinte sokakat rádöbbentett az emberi lény törékenységére, ám miközben magány és kilátástalanság kezdett eluralkodni, sok ember aktívabban megélte a hivatását a vészhelyzetben – orvosok, ápolók, papok, a mindennapi ellátást biztosító vállalkozók… Ugyancsak pozitívumként említette, hogy sok esetben a családok tagjai ismét egymásra találtak, időt kaptak egymásra. Mindez komoly lehetőséget kínál a kapcsolatok terén a fejlődésre.
A főtitkár úgy véli, a járvány világossá tette: az életek megmentése fontosabb, mint a gazdasági kérdések, s ezt a döntéshozók sok esetben felismerték. Szerinte ez az egyházak számára is fontos üzenet, ami megtisztulás felé vezethet.
A szabad vallásgyakorlás kérdése ugyancsak előtérbe került: a templomok bezárása komoly kihívást jelentett. A rendelkezéseket sokszor az egyházak megkérdezése nélkül hozták meg, amely Manuel Barrios Prieto szerint nem elfogadható.
A szervezet vezető munkatársa hangsúlyozta: kiderült, hogy a járvány nem elegendő az emberiség megváltozásához, mégis fontos mozzanat volt ez az időszak a lelki megújulás szempontjából.
Az Európai Unió számára mindeközben egyfajta új szolidaritás lehetőségét kínálja a közös kihívással való szembenézés.
Az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) főtitkára különválasztotta a járvány rövidebb és hosszabb távú hatásait az egyházak vonatkozásában. Utóbbi viszonylatban szerinte nem lehet megjósolni, mit hoz a jövő, de az látható, hogy sokak számára a hit megerősödését eredményezte a pandémia, s a társadalom nyitottabb lett a sérülékenyebbek felé, intenzívebben hordozták a tömegek imáikban a frontvonalban küzdőket. A járványhelyzet tanulsága szerinte az lehet, hogy az ember nem független az alkotójától, nem vagyunk saját életünk urai.
Az Ortodox Egyházakat Európai Intézményekben Képviselők Bizottsága (CROCEU) főtitkára hangsúlyozta: a járvány azért különös kihívás az ortodoxok számára, mert a liturgia és kellékei esetükben elsődlegesek a hit és a közösség gyakorlati megélésében, amit a teljes lezárások rendkívül megnehezítettek.
Az ortodoxok számára a főtitkár szerint új kihívásként fogalmazódott meg ebben az időszakban, hogy az egyház misszióját a templomok falain kívül kell folytatni, új formákat találni. Emellett
nem tartja elfogadhatónak, hogy míg az üzleti élet zavartalanul üzemelhet, ugyanakkor a templomi közösségek nem kapnak lehetőséget a találkozásra, a hitéletre gyakorlására.
A főtitkár idézte Bartolomaiosz pátriárka gondolatát, miszerint „a járvánnyal a teológia gyakorlattá vált”.
– A társadalmat újra kell gondolni a járvány szempontjából – ezt már Mairead McGuinness, az Európai Parlament vallási közösségekkel való kapcsolattartásért felelős alelnöke fűzte az elhangzottakhoz. Különösen az idősekre, a fogyatékkal élőkre és a gyermekekre lenne fontos jobban odafigyelni.
– A járvány utána a vallási életben sem lesz semmi ugyanaz, mint előtte – így látja Jan Olbrycht, az eseményt szervező Vallásközi Párbeszéd Munkacsoport társelnöke. Szerinte most ténylegesen
nyilvánvalóvá vált, hogy a hívők nem külső szemlélők az egyház életében, hanem aktív tagok, így sok függ a tényleges elköteleződéstől, a valós részvételtől.
Zárszóként érdekes felvetésként elhangzott részéről: a járvány egy teszt is volt az emberek és hitük számára.
Összeállította: Gégény István
(Illusztráció: hartmann.info)