Szent Iván napja június 24-dikére esik. Ez az év leghosszabb nappala. Előző estéjén, azaz június 23-án volt a szertartásos tűzgyújtás.
A katolikus egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent János esetében ünnepli névnapként a szent feltételezett földi születésnapját. A napfordulati János-nap kiválasztásakor az egyházdoktorok a Szentírásra támaszkodtak. Az evangéliumok szerint János félévvel volt idősebb Jézusnál, születésnapja ezért került június 24-ére. A választás a római hagyománytól sem volt idegen. A keresztény naptár két „ős-János” szentje, az evangélista (dec. 27.) és a keresztelő az év napfordulóinak a kapujában ül, a régi Rómában pedig az év ianuáit, „kapuit” Janus őrizte, s az ő neve egybecsengett a két szent latin nevével.
Keresztelő Szent János mondta:
Annak növekednie kell” – Jézusnak –, „nekem pedig alábbszállanom” (Jn 3,30).
Ennek a mondatnak az egész kozmoszt átívelő értelmétől a szív rezdüléséig van igazsága. A növekedés a téltől nyárig hosszabbodó nappalokra, az alábbszállás a nyártól télig rövidülő napokra is érthető. Bod Péter XVIII. századi leírása jelzi, hogy az ő idejében a János-nap napfordulat-ünnep jellege köztudomású volt:
„Néhol kerekeket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a’ maga abrontsának felső Pontyára felhágott s megis fordult.”
Dömötör Tekla hívta fel a figyelmet arra az énekbe foglalt előírásra, mely szerint az Iván-napi tüzet „négy szögre rakálták” (rakták). Ez a négyszög bizony a Nap „abrontsának”, az ekliptikának fordulópontjait jelképezi.
A tűzről úgy tudták, hogy a falun kívül, dombon, temetőben elűzi a gonosz szellemeket. A szokás a XVI. században már általánosan ismert volt. Ismert ez a szólás: "Hosszú, mint a szentiváni ének."
Heltai Gáspár 1570-ben ezt írta: "Hallottam, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, hogy az ördög megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta."
A szentiváni tűzgyújtáshoz sokféle hiedelem fűződött. Bod Péter feljegyzése szerint (1750-es évek) üszögöket vittek a gyermekek, és felszúrták a káposztáskertben, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye, vagy a vetések közé, hogy a gabona meg ne üszkösödjék. A tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak. Szokás volt mezei virágokból, füvekből koszorút kötni s ezt a ház elejére akasztani, tűzvész ellen.
A kanadai Quebec -ben, ez nemzeti ünnep. Az 1960-as és 1970-es években vált Keresztelő Szent János nemzeti szimbólummá.