Ez a cinikus párhuzam valószínűleg politikai szándék volt ezelőtt 62 évvel, amikor a futball világbajnokság idején, 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése, vezetése és hazaárulás vádjával ítélték halálra Nagy Imrét. Ma 62 éve történt ez a tragédia.
Nagy Imre kivégzését a labdarúgó világbajnokság idejére tették. A magyar válogatott egy teljesen új csapattal volt jelen Svédországban. A magyar labdarúgás legnagyobb veszteségét '56 után egyértelműen Puskásnak, Kocsisnak és Czibornak Nyugaton való maradása jelentette. A négy évvel korábban ezüstérmes csapatból mindössze négyen, Grosics Gyula, Bozsik József, Budai László és Hidegkuti Nándor maradtak. A mindent eldöntő Wales elleni megismételt mérkőzésen a lelátókon nagyon kevesen, mintegy négyezren voltak, közülük számos 56-os emigráns és a magyar forradalommal szimpatizáló külföldi, akik valóságos tüntetést tartottak Kádár és a kommunista hatalom ellen, mivel a mérkőzés előtti napon végezték ki Budapesten Nagy Imrét. Sokan már akkor is úgy vélekedtek, hogy Kádárék szándékosan a világbajnokság idejére időzítették az egykori miniszterelnök és társainak kivégzését. A korabeli összeesküvés-elmélet szerint a politikai vezetés egy eredményes világbajnoki részvételben bízott, és abban, hogy az majd elvonja a társadalom figyelmét.
1958. június 15-dikéig tartott a "Nagy Imre és társai" per. Ötvenkét órás hanganyagának eredeti felvételeit megőrizték. Ez a fellelhető legteljesebb dokumentuma a pernek: a megbízott hangtechnikusok két magnetofont működtetve rögzítették szalagra a tárgyalás lefolyását az első naptól a kegyelmi kérvények benyújtásáig, beleértve a vádlottak és a tanúk kihallgatását, a vádiratot, a védőbeszédeket és az utolsó szó jogán elmondottakat.
Egy ideig még az sem volt biztos, hogy lesz bűnper Nagy Imre miniszterelnök és társai ellen. Utána meg abban voltak bizonytalanok Kádárék, hogy nyilvános legyen-e a tárgyalás, vagy legalább propagandafilmen mutassák meg „történteket”. Végül zárt tárgyalást tartottak, és ugyan sok tízórányi filmfelvételt készítettek a tárgyalóteremben, de azt 1961-ben megsemmisítették. A perről szóló félórás propagandafilmet pedig elsüllyesztették, és csak a rendszerváltás után lehetett látni.
A már súlyos beteg 74 éves Bárd Imre védőügyvéd hangot adott annak, hogy védence, Nagy Imre nemhogy a szocialista rendszer megdöntését nem akarta, hanem ellenkezőleg: éppen azt mentette, ami menthető volt, s ezenfelül minden változást az akkori pártvezetés tudtával és beleegyezésével vitt végbe. Vida Ferenc ekkor felháborodva ezt mondta „Figyelmeztetem a védőt, hogy ha nem hagyja abba pártunk és kormányunk vezetőinek rágalmazását, a vádlottak padján találja magát.” A tárgyalássorozat alig egy hét alatt véget ért, filmfelvétel is készült róla, melynek titkosítását csak 2008-ban oldották fel.
Június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A vádlottak mind bűnösnek vallották magukat, a miniszterelnököt kivéve. Nagy Imre az utolsó szó jogán a következőket mondotta:
„Igen tisztelt népbíróság! Igen tisztelt elnök úr! Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre semmit felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek.”
A Legfelsőbb Bíróság éppen 1989. július 6-án, azon a napon rehabilitálta a forradalom miniszterelnökét, amelyiken meghalt Kádár János, aki – „a törvényes eljárásnak szabad folyást engedve” – mindent megtett azért, hogy Nagy Imrét kivégezzék.
Képgaléria Nagy Imréről:
(Forrás: index.hu, helsinkifigyelo.blog.hu, besugnak.blog.hu, wikipedia)
