Minden rasszizmus alapja az öngyűlölet
SzőkeTibor 2020. június 04.

Minden rasszizmus alapja az öngyűlölet

A gyűlölet a legkelendőbb édesség, amihez furcsa módon nagyon ragaszkodunk és elég sok erőfeszítést is teszünk érte.

2020-06-04.pngEgy másikat elpusztítani azért akarok, mert nem azt csinálja, amit én akarok. Ez egy igen egyszerű alap. Hogy miért zavar a másik? Ezen mindig érdemes elgondolkodni, ha van rá időnk és főleg mielőtt beszólnánk, ütnénk, visszavágnánk. Valahogy úgy, hogy mielőtt megmozdulsz, gondolj a szeretetre.

Mikor először láttam egy fiatal roma lányt kannával a kezében, papucsban és decemberben vizet vinni romos házuk felé, akkor fogtam fel igazán, micsoda szakadékok vannak ember és ember közt és milyen nagy szükség van a hídépítők munkájára. A mélyszegény-telepen töltött két évem megszilárdította bennem, hogy hidak nélkül nincs jövő és teljesen felesleges mással foglalkoznom. Az egész életünkben az számít, mennyi közelséget, mennyi jelenlétet és hány embernek tudtunk biztosítani, amire éppoly szüksége van egy mélyszegénységben élő, gazként nevelkedő, elhanyagolt gyermeknek, mint egy „magasgazdagság”-ban tevékenykedő, értelmiséginek látszó felnőttnek.

Ha jövőt akarok adni a gyermekeimnek és azoknak a gyerekeknek, akikkel a Gyermekek Átmeneti Otthonában dolgozom, akkor oda kell mennem, ahol ők vannak. Vetíteni, normákat kinyilatkoztatni, erről prédikálni a mai felfuvalkodott korban nagyon egyszerű és valahol törvényszerű is, hiszen a felzabált információt ki is kell hányni, megemészteni ugyanis lehetetlen. Kell valami értelmesnek látszó cselekedet, ami sokaknál a szűnni nem akaró észosztás, prédikálás.

A kenegetésünk, elvakult, öncélú vélemény-nyilaink megsebeznek boldog-boldogtalant. Ezt úgy tűnik, élvezzük is, és egyértelmű, hogy akár több diploma sem akadályoz meg senkit, hogy a lehető legprimitívebb módon reagáljon egy embertársára. A folyton felgyülemlő kommentáradatokból süt az üríteni vágyás, remélhetőleg megérjük majd azt a kort, amikor ezt megszüntetik, mert súlyosan károsítja minden olvasó egészségét.

A gyermekvédelemben egyetlen olyan gyermek sincs, aki szeretné önmagát, mert akkor nem is lenne szüksége gyermekvédelemre. És olyan gyermek sincs, akinek bármelyik szülője valaha is szerette volna a neki megfelelő módon. Természetesen sokukat szeretni akarták, csak ezt soha senki nem mutatta meg nekik, hogyan kell. Viszonylag egyszerű a válasz arra, hogy milyen módon lehet megtörni évszázadok torz mintázatait. Szeretettel.

Jó, de hogyan?

Nagyon fontos lenne megérteni - nekem ebben Csaba testvér segített, - hogy mindennek az alapja a gyermekvédelem. Az állatvédelem, a buzgó állatvédés hiábavalóság, hiszen az állatkínzók mind bántalmazott gyermekek. A klímavédelem gyökere szintén a gyermekkor, mert a tisztelettel, szeretetben felnevelt gyermek tiszteli és óvja a környezetét. A „mentsük meg a Földet, legyünk vegánok” nem menti meg, mert nem feltétlen a húsfogyasztás a probléma, hanem a torkosság, ami az önmagát és a testét nem tisztelő ember velejárója. A „fogadjuk el és toleráljuk az önmagukat gyűlölőket” ismét csak nem lehet opció, mert attól még az nem lesz szeretet. Sokféle világmegmentő izmus van, de mind mit sem ér, ha nem a gyermekvédelemmel kezdődik.

Természetesen az izmusok a könnyebb út, mert mégiscsak könnyebb egy keverék kutyát gondozni, menhelyre száraztápot vinni, fákat ültetni és tüntetgetni, mint a hátrányos helyzetű gyerekeket nevelni, gondozni. De ha Velük nem foglalkoznunk, teljesen biztos, hogy pusztítani fognak, amit érnek: nem lesz fontos semmi, mert a közösség, amiben növekszik többre tartja a kiskedvenceket és a fákat, mint őket.

Erdőket menthetünk, tudatosan táplálkozhatunk, húzhatjuk a biotextilt, elég néhány félrenevelt ember, aki képes kiirtani gyűlöletből nemhogy erdőket, de egész falvakat és képes lángra lobbantani mindent maga körül – pusztán öngyűlöletből.

Minden gyermek, aki önmaga ellen fordul, azért teszi, mert a hozzá legközelebb állóktól úgy tudja, hogy ő rossz, nem szeretnivaló.

Kevés szülő az, aki mindig csak bántja a gyermekét (gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással), de ha a mérleg negatív irányba billen (ami nálunk biztos így van), akkor bizony az önmagáról alkotott amúgy is elmosódott képe rossz lesz.

Aki pedig negatív énképpel növekszik, az folyton azt is várja a környezetétől, hogy abban erősítsék.

A sok-sok meg nem értettség, a nem kezelt sértettség, bántás, lekezelés, félresöprés, a mostanra már óriási, kezeletlen információhalmazok csak gyűlnek a lélekben és sötét, pusztító és maró anyaggá válnak, ami magyarul nagyon találóan hangzik: Gyűl-ölet. Amikor ugyanis az energia nem bírja tovább a cellázást, mert elég lesz már a sok-sok elszenvedett bántásból, akkor kitör. És mindig pusztít. Minden ember máshogy reagál és kezel dolgokat, de a végeredmény ugyanaz. Akit hagytak forrni a saját életében, az biztos, hogy „gyújtogató” lesz.

A „szeressük egymást gyerekek”-en felül a gyermekvédelemnek mindenkor az a célja, hogy segítsünk egymásnak, a másiknak vizet adni. Amitől nem lesz szomjas, amitől megnyugszik, amitől nem kap lángra. El kell vezetni a Forráshoz. Ha egy ember nem ismeri az utat oda, ahonnan minden víz fakad, akkor ihatja a mások által hozottat, de előbb-utóbb kiszárad. Ezen nem segít sem a vagyon, sem a státusz. A Forráshoz mindenkinek magának kell leásni, ebben tudunk segíteni. Egyedül Isten a tudója, kinek, hány ásónyomra van szüksége, de egy biztos:

A Víz ott van.

 

 

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása