A Taizéi Közösség egyetlen magyar tagjával az állandóan sokezres látogatói tömeget fogadó francia falu átmeneti elnéptelenedéséről és annak hatásairól beszélgettünk.

– Mióta nem fogadhattok zarándokokat, s várhatóan mikor indulhat újra a megszokott élet Taizében?
– Március közepén ment haza az akkor jelenlévő mintegy száz fiatal önkéntes és az itt tartózkodó sok-sok zarándok.

Az életünk nem csak abban változott meg, hogy hirtelenjében elcsöndesedett a domb, hanem abban is, hogy azóta 7-10 fős kis csoportokban élünk. Ebben a formában imádkozunk, étkezünk és dolgozunk.

Nem tudjuk megmondani, hogy az úgymond “megszokott” élet mikor tér vissza. Néhány napja közösen imádkozhattunk a nagytemplomban (az esti imák az interneten is követhetők), a nyár első napja óta jöhetnek önkéntes fiatalok segítőnek, június 7-én pedig formálisan is megnyílik a fogadás. Természetesen mindez az ismert higiéniai kötöttségekkel és a megfelelő távolságtartással történik majd, de mégiscsak nagy dolog, hogy újból fogadhatunk zarándokokat! Magyarországról júliusban és augusztusban is várunk busszal érkező csoportokat. Reméljük a legjobbakat, és hogy addig is számos fiatal érkezik, akár önkéntesnek is!

András testvér a közösség vezetőjével, Alois testvérrel egy budapesti eseményen

– Hogyan éltétek meg kifejezetten vendégfogadó közösségként a viszonylagos magányt?
– Sokan sokfélén. Legtöbbünkön kisebb lett a nyomás. A bizonytalanság és ez az újfajta életforma azonban nem volt mindannyiunk számára könnyű és ne felejtsük, hogy még nem ért teljesen véget. Mindannyian a magunk módján és közösségileg is igyekszünk egyfajta lelkigyakorlatként fölfogni ezt az időszakot és azt keressük, hogyan szól hozzánk Isten ebben a rendkívüli helyzetben. Sokat segítettek ebben a köztes egyházi időszakok és ünnepek: a nagyböjti készületek, a Feltámadás ünnepe – ami után Jézus egy teljesen új formában volt a tanítványaival! –, majd Pünkösd, ami után kiderül, hogy az újfajta jelenlét valami még újabbnak az előkészítését jelentette. Ez a világjárvány egy lehetőség arra, hogy visszatérjünk az Evangélium forrásaihoz és többfajta értelemben is “újrakeretezzük” az életünket, ami egyben egy szép kihívást is jelent. Azt is

látjuk, hogy sokak számára még csak most jön a neheze. Ezért is fontos szem előtt tartanunk a kérdést, hogy hogyan lehetünk közel a rászorultakhoz. Ebben segítségünkre voltak az Irakból elüldözött jezidi családanyák és gyermekeik, valamint egy szudáni muzulmán fiú, akiknek a puszta jelenléte nyitva tartotta az ablakot egy sokunk által alig ismert világ felé.

– Milyen lelki gyümölcsei, tanulságai szűrődtek le számotokra ennek az időszaknak?
– Még korai következtetéseket vonni, de az biztos, hogy számos fontos dolgot szeretnénk megtartani belőle. Ilyenek például az „üresjáratok”, amikor kiszabadulunk a napi hajtásból, az egyszerű spontán találkozások közvetlensége, a világháló nyújtotta lehetőségek, a kreatív alkalmazkodó képesség, a váratlanra és a kiszámíthatatlanra való nyitottság – vagyis a bizalom.

Beszélgetőtárs: Gégény István

(Képek forrása: taize.kim.katolikus.net, Wikipedia)

* * *

A SZEMlélek 2018 nyarán a franciaországi helyszínen készített kisfilmet az akkor jelenlévő fiatalokkal, családokkal. A többnyelvű videóhoz magyar felirat is készült, amely szabadon bekapcsolható.