Magányos embereket segítenek a Sziget fesztivál önkéntesei, házhoz szállítást indít a Michelin-csillagos Costes… Hazánk meghatározó kulturális vállalkozója nyilatkozott a SZEMléleknek.

– Április második felében beszélgetünk. Bár a közgondolkodásban érthetően a napi aktualitások, különösen az egészségügyi, oktatási témák kerülnek előtérbe, egyre közeledik a nyár, emiatt pedig sokasodnak a nyaralással, fesztiválokkal, turizmussal kapcsolatos kérdések – egészen nyilvánvaló, hogy ez a nyári szezon más lesz, mint az eddigiek. Te hogyan éled meg ezt a helyzetet?
– Nagy a bizonytalanság, hiszen senki nem tudja megmondani, mikorra ül el a mostani járvány. Könnyen lehet, hogy még a nyár is áldozatul esik neki. Azt gondolom, teljesen jogos, hogy amíg fennáll a veszélye, hogy az emberek tömegrendezvényeken megfertőződhetnek, addig ne rendezzünk ilyen eseményeket. Szerintem nincs olyan ember, aki biztosan meg tudná mondani, mikor múlik el a mostani állapot, ezért minden rendezvényszervező azzal a nagy kérdőjellel fut neki a nyárnak, hogy vajon megmenthető-e valami az idei szezonból, vagy nem. A koncertszervezők jellemzően megpróbálják nyárvégi, őszi időpontokra átszervezni a tavaszi, nyáreleji eseményeket, abban bízva, hogy addigra talán rendeződik a helyzet. A fesztiválokat nem lehet csak így átpakolni, hiszen akár több száz, a Sziget esetében ezres nagyságrendű programról beszélünk. Ahhoz, hogy mindenki ugyanakkor, ugyanott ráérjen, egy teljes évig tart mindennek az előkészítése. Egy ilyen eseményt nem lehet egy hónappal odébb tolni. Ráadásul, ha marad az időpont és megengedik a normál működést, akkor is felmerül a probléma, hogy a nemzetközi látogatóközönség jelentős része valószínűleg nem tud majd simán ideutazni Magyarországra, még akkor sem, ha idehaza rendeződik a helyzet, hiszen amíg bárhol jelen van a vírus, addig az újrafertőződés veszélye is fenn áll.

– Ha már szóba került a Sziget, biztosan sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy elmarad-e az idei fesztivál. Bár egy ideje nem veszel részt közvetlenül a szervezésben, de biztosan tudsz róla, hogy született-e erről valamilyen végleges döntés. Eldőlt a 2020-as Sziget sorsa?
– Igazából még semmi nem tudott eldőlni. Ennek technikai okai is vannak, amit egy egyszerű példával tudnék szemléltetni. Nem mindegy, hogy ki lép ebben a kérdésben, ugyanis a fellépőknek ki vannak fizetve az előlegek, elindultak a kampányok, egészen előrehaladott állapotban vannak a szervezési folyamatok. Ha mi, a szervező cég fújjuk le a programot, esetleg áttesszük jövőre, vagy másik időpontra, akkor a fellépő mondhatja, hogy én készültem, koncerteztem volna, de te lemondtad, így miért fizessem vissza az előleget… Ez összesen több milliárdos összeget jelent, ami olyan veszteséget eredményezne, amibe belerokkanna a szervező. Ha azonban a járványügyi viszonyok miatt nem adottak a feltételek és hivatalos tiltás nem engedi, hogy meg lehessen tartani egy ilyen programot, az egy másik történet, hiszen az onnantól vis maior helyzet. Akkor legalább az előlegek azon része, amelyekért még nem történt szolgáltatás teljesítése – a kifizetett munkabérek, vagy a már futó reklámkampányok nyilván nem ide tartoznak –, visszakérhető.

– Ez a téma a fesztiválok résztvevőit is érinti, hiszen ők is szeretnék tudni, hogyan tervezzék a nyarat. Létezik esetleg egy képzeletbeli határvonal, mondjuk, június közepe, amikor már nem lehet tovább halasztani a bizonytalankodást, mindenképp döntést kell hozni?
– Nagyon egyértelmű határvonalat nehéz lenne meghúzni, de én is azt gondolom, hogy a nyár elejéig ennek el kellene dőlnie. Most ugyanis nyilván senki nem vesz elővételben jegyet, nem kockáztat, hiszen mi lesz, ha nem lesznek megtartva a fesztiválok. De ha nem fogynak a jegyek, akkor nem lesz értelme megtartani se a programot, mert akkor jó eséllyel nem lesz közönség. Egy fesztiválra ugyanis nem jellemző, hogy az utolsó pillanatban döntenek a jegyvásárlás mellett, ezek előre betervezett programok. Akik mégis megvették – akár már tavaly – a jegyüket, jogosan várják az információt, hogy akkor lesz-e esemény, vagy sem.

Sajátos patthelyzet alakult ki: mindenki vár, hogy mi következik.

– A jegyértékesítések kapcsán egy kicsit bele is láthatott a közvélemény a koncert- és fesztiválszervezők dilemmázásába, s úgy tűnik, két frakció alakult ki: vannak, akik visszaadnák mindenképp a már megvásárolt jegyek árát, mások türelmet és bizalmat kérnek, hogy a nehéz helyzetben ne kelljen visszaadniuk a már elővételben befizetett jegyárakat, remélve, hogy megtarthatják később az adott programot.
– Szeretném pontosítani ezt az információt, amit egy rosszul megfogalmazott közlemény kapcsán sajnos sokan félreértettek. Nincs szó olyanról, hogy egyes szervezők akkor sem adnák vissza a befizetett jegyárakat, ha egy rendezvény elmarad, hanem most a legtöbben azt próbálják elérni, hogy ha egy későbbi időpontban meg fog valósulni a tervezett program, akkor ne kelljen a megváltott jegyet addig visszaváltani, csak azoknak, akik nem tudnak eljönni az új dátumra. Ilyen például a Budapest Park, akik azt mondják, hogy ha egy eredetileg májusra tervezett koncertet augusztusban fognak tudni csak megtartani, akkor arra automatikusan érvényes a májusra megváltott jegyed. Az esőnapoknál is így van, hogy ha rossz idő miatt elmarad egy program, akkor ugyanaz a jegy az esőnapra ugyanúgy érvényes. Arról van inkább szakmai vita, hogy akik elővételben befizették a jegyárat, de mégsem akarnak vagy tudnak elmenni az adott programra a másik alkalommal, azok kapjanak egy vouchert a jegy értékében és lehetőleg váltsák be ezt valamelyik másik eseményre, és csak akinek ez sem megoldás, annak kelljen majd visszaadni a pénzt. Nyilván minden szervezőnek az az érdeke, hogy visszafizetés helyett a tervezett szolgáltatást nyújthassa az embereknek, hiszen egy rendezvény megszervezése nem úgy néz ki, hogy csak aznap jelentkeznek költségek. A kiadások tetemes része akkor is jelentkezett már, ha most el kell halasztani a programokat. A dolgozók bérétől a helyek működtetési költségéig, vagy egy olyan szezonális hely, mint a Budapest Park esetében az évenkénti újra és újra felépítési költségektől a komoly reklámkampányokig számos már kifizetett tétel azonnal veszteséggé válik, ha mindenki visszakéri a belépő árát, hiszen mindenhol ez adja a fedezetet az előzetes kiadásokra. Persze, abszolút megértem, hogy mindenki jobban szereti a saját zsebében tudni a pénzét és nem a rendezvényszervezőknél tárolni, de abba kevesen látnak bele, hogy ez milyen bonyodalmakat okoz. Például a jegyek ÁFA-tartalmát is vissza kell fizetni, de azt a szervezőnek már be kellett fizetnie az államkasszába, így annak a visszaigénylése az államtól is egy időigényes folyamat. Elnézést, ha kicsit elkalandoztam, de azt szerettem volna mondani, hogy olyat nem hallottam egyetlen valamirevaló szervező részéről sem, hogy semmiképp nem fizetne vissza jegyárat, hanem kvázi lenyelné ezt az összeget. De ha azt szeretnénk, hogy ne dőljön össze az élőzene iparága, akkor fontos lenne valahogy megértetni a látogatókkal, hogy amennyiben megkapják a szolgáltatást, csak más időpontban, akkor lehetőség szerint legyenek türelmesek és addig ne kérjék vissza a pénzt.

– Mindenképp elmondható tehát, hogy intenzíven keresik a szervezők a váratlan, szokatlan helyzetre a legjobb megoldást.
– Így van. És amint említettem, más és más helyzetben vannak a koncertek vagy a fesztiválok szervezői, bár a Budapest Park sem mondhatja azt, hogy az összes koncertjét pár hónappal odébb tolja, mert decemberben nyilvánvalóan nem lehet szabadtéri helyszínen bepótolni a felsokasodott programokat. Ez egy eddig sosem látott helyzet. Ráadásul a világon mindenhol, minden rendezvény megrendezése bizonytalan, ami egyaránt az összes szervezőt nehéz helyzetbe hozta. Az utóbbi napokban egyre több országban kezdték szabályozni az ilyen helyzetre vonatkozó jegyár-visszatérítés menetét, és azt látom, általában a voucheres megoldást preferálják.

– Beszéltünk a fellépőkről, a szervezőkről, a résztvevőkről, de van még egy fontos csoport, akiket jelentősen érint, hogy milyen irányba dől majd el a mostani bizonytalan helyzet. A te érdekeltségedbe tartozik a Sziget mellett a Volt és a Balaton Sound, amelyeken hatalmas létszámú kiszolgáló személyzet, idénymunkás dolgozik. Számukra ez egyfajta életmód, minden nyarukat és bevételeik egy részét ezekhez a programokhoz igazítják. Ők mire számíthatnak?
– Csak a Sziget esetében 15-20 ezer emberről beszélünk.

– Mi lesz velük most?
– Ez egy fontos és fájó kérdés, de ha nem lesz rendezvény, akkor biztosan nem tudjuk majd azt mondani, hogy sebaj, mi azért kifizetjük az elmaradó bérét ennek a sokezer embernek is. Épp elég gond lesz számunkra, hogy az egész évben velünk dolgozó kollégákról hogyan tudunk gondoskodni, ha beáll ez a nem várt forgatókönyv. Ebben az esetben ráadásul nemcsak nagyon sok ember esne el a számukra sokszor létfontosságú bevételtől, de az ország is elesik a milliárdos adóbevételektől, az ideutazó turisták költéseitől, ami már nemzetgazdasági szempontokat is érint. Az biztos, hogy bár ahogy említetted,

én már nem veszek részt aktívan a Sziget előkészítésében, de a kollégáim most is abban a reményben dolgoznak, hogy hátha mégis meg tud majd valósulni a program.

– Van-e esetleg B-terv a tarsolyban, formálódik-e az egyre terjedő online „népművészet” mintájára egy esetleges virtuális fesztivál megtartásának lehetősége?
– Ilyenről nem tudok, de az is lehet, hogy formálódik ilyen elképzelés – mivel tényleg nem veszek már részt a szervezési folyamatban, nincsenek naprakész információim. Azt viszont tudom, hogy minden évben sok száz fiatal vesz részt a Sziget önkéntességi programjában. Ezeknek és a hasonló beállítottságú segítőkész fiataloknak hirdetünk most meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen egy olyan akciót, amelynek az a lényege, hogy a magányosan élő idős emberekkel felveszik a kapcsolatot valamilyen formában – telefonon, Skype-on –, hogy a bajban ne érezzék magukat annyira egyedül. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha rendelkezésre áll egy ilyen csapat, akkor mindenképp érdemes hasznosítani ezt a kapacitást is, alkalmazkodva az aktuális kihívásokhoz.

– Az egész téma, amiről eddig beszéltünk, a kikapcsolódásról, bulizásról, szabadságról szól. Te gyakorlatilag ebben a világban élsz évtizedek óta, rendszeresen látod az emberek tömegeit pihenni, szórakozni. Ha ilyen értelemben „elmaradna a nyár”, az bizonnyal a társadalom bioritmusára is hatással lenne. Hiszen tavasszal sem könnyű otthon maradni, de ha eljön a kánikula, a szabadságolások rendes időszaka, a strandidő, még nehezebb lelki teherrel kell majd nyilván az embereknek szembenézniük. Emiatt talán állami oldalról sem mindegy, hogy miként készül az ország az idei sajátos „nyaralásra”. Mit gondolsz erről?
– Egészen biztosan komoly kihívást jelent a döntéshozók számára ennek a helyzetnek a helyes kezelése. Szerintem hosszú hónapokig nem lehet fenntartani a mostani bezártságot. Természetesen lazítani sem könnyű, hiszen az emberek egészségéről és biztonságáról van szó, de egyre többen egyre rosszabbul fogják bírni a négy fal közötti állapotot. Valóban, ahogy mondod, kevéssé lesz elvárható, hogy bárki egy lakótelepi lakásban töltsön el hosszabb időt 30 fokban. Biztos vagyok benne, hogy már most is folyik erről gondolkodás a döntéshozók körében, hogy mit és hogyan lehetne enyhíteni a korlátozó intézkedéseken. Látható, hogy más országokban már elkezdtek lazítani a szigorú szabályozásokon, de hogy Magyarország esetében mindez hogyan alakul, még nem lehet előre látni. Azt feltételezem, hogy nálunk is egyfajta fokozatosság jellemzi majd az enyhítést – ezt nem csupán az emberek közérzete miatt kell megtenni, hanem a gazdaság is belerokkan, ha nem indulna lassan újra az élet. Abban bízom, hogy a nyár kezdetére alábbhagy a járvány terjedése, de biztos vagyok benne, hogy először nem a nagyrendezvényeket fogják engedélyezni. Várhatóan kezdetben a boltok, kávézók, éttermek nyithatnak majd ki, de eleinte ők is csak feltételekkel, higiéniai korlátozások mellett. Lépcsőzetes, körültekintő feloldási folyamatra számítok. Emiatt

aki abban reménykedik, hogy az idei nyár olyan lesz, mint az előzőek, azt el kell keserítsem, mert nem lesz ugyanolyan. Aki attól tart, hogy egész nyáron bezárkózva kell lennie, annak azt üzenném, hogy szerencsére ez sem valószínű.

– Szerinted fogunk-e idén strandolni?
– Ha nem is optimista, de bizakodó vagyok: előbb-utóbb erre is lesz lehetőség, de várhatóan távolsági korlátozásokkal, rendszeres fertőtlenítéssel. Mindenki keresi a megoldást, de itt is elsődleges, hogy mit engedélyez majd az aktuális szabályozói döntés. Arra számítok, hogy a nyári főszezonban már lehet majd idén strandolni, de feltételekkel. Normális esetben május elején meg szoktak nyitni a strandok, ez idén nem valószínű. Mi a Lupa-tónál arra készülünk, hogy már májustól lehetőséget biztosítunk horgászatra, illetve egyéni sportolásra – szörf, wakeboard –, hiszen ezek jelenleg is engedélyezett tevékenységek, de a strandszezonra még várni kell egy darabig.

– Együtt szokták említeni a turizmus és vendéglátás területét, s erre vonatkozóan még az Európai Bizottság részéről is érkeznek friss észrevételek, ajánlások az újratervezést illetően. A horvátok eközben sajátos „folyosót” hoznának létre az idegenforgalom számára. Mire lehet e téren számítani rövid és hosszabb távon?
– Rövid távon egyértelműen nagy a baj. Teljesen összeomlott a turizmus: az utazási irodáktól a légitársaságokon és a hoteleken át az éttermekig rengeteg gazdasági szereplő korábban teljesen lehetetlennek gondolt helyzetbe került. Egyik pillanatról a másikra lenullázódtak a bevételek, és sajnos az sem kizárt, hogy ha elhúzódik a válság, egy részük csődbe megy. Nélkülük pedig nem lesz olyan egyszerű újraindítani a turizmust, hiszen, mondjuk, légitársaságok nélkül hogyan tesznek majd meg nagyobb távolságokat a turisták... A mostani járványhelyzet alapjaiban újraírhatja a turizmus működésének forgatókönyveit. Óriási kérdés, hogy mikorra állhat helyre a rendszer, ami valójában egy összefüggő láncolat – bármelyik láncszem kiesése az összes szereplőre hatással van. Számos kérdés sorakozik egymás után: lesz-e kormányzati és uniós mentőcsomag, kik élik túl, kik esnek ki a rendszerből, a kiesőket hogyan lehet majd pótolni, vagy a hiányuk miatt mennyire lassul be az újraéledés.

– Valószínűleg azok fognak fennmaradni, túlélni, akiknek vagy kreatív ötleteik, vagy nagyobb anyagi mozgásterük van.
– Ez minden gazdasági nehézségre igaz. Azt tapasztalom, hogy mindenki keresi az új ötleteket, modelleket, amelyek által legalább minimális bevételre szert tudnak tenni. Ha a saját érdekeltségeimet nézem, most sajnos minden be van zárva: az éttermeim, az óriáskerék, az Akvárium, a Budapest Park, a Lupa-tó, az sem valószínű, hogy a fesztiválok megússzák az idei évet. Olyan ez, mintha egy világméretű áramszünet lenne, ami miatt minden egyszerre leállt. Lehet várni, hogy hátha jön valami megoldás, hátha segít az állam, de túl sok a hátha… Én abban hiszek, hogy nem szabad a sült galambra várni. Ahol csak lehet, keresni kell az előre menekülés lehetőségét, nem szabad feladni. Nem gondoltunk arra korábban, hogy a Lupa-tavon a horgászatnak is a tevékenységünk részévé kell lennie,

arra végképp gondolni sem mertünk, hogy a Michelin-csillagos Costes éttermekben egyszer majd elindítjuk a házhoz szállítást. Egy fine dining étteremben ez eddig elképzelhetetlen volt, én legalábbis úgy voltam vele, hogy az a pizzázók és gyorséttermek sajátossága. De kénytelenek voltunk újraértékelni a korábbi elképzeléseket,

gyorsan lépni kellett valamit, mert csak így van esély, hogy munkát tudjak adni a szakembereim egy részének, különben vagy teljesen feléljük a tartalékainkat, vagy ha elküldöm őket, újranyitáskor aligha találok ilyen jó munkatársakat. Nem szabad várni, de attól még nagyon jól jönne olyan segítség, ami a túlélést ebben az ágazatban is támogatja. A mi két Michelin-csillagos éttermünkben március elején még 80 alkalmazott dolgozott. Most egy hónapig még kivártunk, hogy hátha kapunk segítséget, addig senkit nem engedtünk el, de a múlt héten már egy részüket fizetés nélküli szabadságra kellett küldenünk. Még így is 33 főt megtartottunk és tovább fizetünk, miközben a házhoz szállítással a legjobb esetben is csak 8-10 ember bérét tudjuk előteremteni. A többieket jelenleg én fizetem a saját megtakarított pénzemből. De ha az állam is belátná és azt mondaná, hogy fontos lenne az ilyen ágazatok életben tartása is, akkor nem az én átlagnál sokkal jobb anyagi helyzetemen múlna, hogy lesz-e ilyen színvonalú étterem a válság után is. Én ugyanis még a szerencsésebbek közé tartozom, hiszen amikor pár éve a Sziget többségi tulajdonát eladtuk, egy jelentősebb összeghez jutottam. A pénz nagyobb részét ugyan befektettem, de egy része még megvan, amihez most hozzá tudtam nyúlni, ebből tartom most életben a vállalkozásaimat. Aki nem tudott tartalékokat felhalmozni, az biztosan még nehezebb helyzetben van.

– Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy jelenleg a nyilvánosság előtt a fertőzés leküzdéséről, az érettségi lebonyolításáról zajlik a diskurzus, de azt feltételezem, hogy az államigazgatás fél szemmel már a nyárra tekint, akár csak a várható gazdasági vonatkozások miatt. Tapasztaljátok-e e téren a nyitottságot, zajlanak-e egyeztetések a háttérben?
– Több szakmai szervezet esetében tudok róla, hogy készültek és készülnek konkrét javaslatok. Amit ebből, a kérések, ajánlások megfogadásából eddig látunk, az sajnos nem sok. Mindenképp érdemi segítségnyújtás a járulékcsökkentés, ami minden cégnél fontos támogatás, hogy bért tudjon fizetni a munkatársainak. Ugyanakkor vannak olyan segítségnyújtási ötletek, amik leginkább megmosolyogtatóak. Ilyen például az idegenforgalmi adó vagy a turizmus-járulék elengedése, ami jól hangzik, de csak akkor lenne értelme, ha lenne bevétel, hiszen ezeket a bevétellel arányosan kell fizetni. Egy szakmabeli viccesen meg is jegyezte, hogy ilyen alapon a duplájára is emelhették volna ezt az adónemet, ugyanis gyakorlatilag arról szól a döntés, hogy a semmiből nem kell semmit befizetni. Nagyon fontos, hogy a döntéshozók hallgassák meg a szakemberek álláspontját, mert ők ismerik a valós problémákat. Egy bezárt hotel vagy egy étterem esetében például a fél- vagy negyedállású foglalkoztatás támogatása sem igazi segítség, mert vendégek nélkül a munkáltató nem tud félállásban sem munkát adni és fizetést kitermelni. Ez inkább egy gyártó vállalat esetében lehet hasznos segítség, ahol időlegesen visszaesett a termelési volumen, és ki lehet pótolni a kieső bevételt. Ahogy azok az intézkedések is inkább csak keserű mosolyt csaltak az arcomra, ahol a turizmus életre keltéséhez meghirdetett programban azt olvastam, hogy lesz elég pénz kastélyfelújításra és szálláshelyek bővítésére – hiszen épp az ürességtől kongó szállodákat kéne majd újra megtölteni és nem hiszem, hogy bárkinek lesz kedve új hotelt építeni egy darabig. A mi szektorunknak sajnos más módszerekkel kellene biztosítani a fennmaradását és elősegíteni az újbóli megerősödését. Viszont

azzal a kormányzati elképzeléssel mélységesen egyetértek, hogy nem lehet mindenki problémáját most pénzosztogatással megoldani.

– Összességében tehát az idei nyár nem marad el, de szinte rá sem fogunk ismerni a korábbi nyarakhoz képest?
– Én ezt feltételezem, de nem rajtam múlik. Minden intézkedés akár a világban, akár idehaza arrafelé mutat, hogy előbb-utóbb újra kell indítani az életet, de mederben tartva a folyamatokat úgy, hogy ne növekedjen a fertőzés veszélye.

Beszélgetőtárs: Gégény István