Hihetetlen mennyiségű összeesküvés elmélet kering a mostani járvánnyal kapcsolatosan. Nehéz megállnom, hogy ízelítőül egy-két zaftosat be ne mutassak. De nem teszem, mert ezzel azt érném el, hogy növelem az emberekben amúgy is már-már veszedelmesebb járványként terjedő félelmet. 

Talán még nem volt példa arra, hogy egy-egy ilyen elmélet fizikai atrocitások elkövetéséig fajuljon, de most ez is megtörtént.

Vida Bence történésszel az összeesküvés elméletekről (Conspiracy theory), konspirációs teóriákról beszélgettem. Avagy, ahogyan mostanában mondjuk: a konteókról.

Vida Bence: Az emberbe valamiképpen beleépült az a vágy, hogy keresse az összefüggéseket, azt a mintázatot, ami törvényszerűségeket mutat a körülöttünk lévő világban. Mintha akkor lennénk nyugodtak, ha mindent egy szép rendszerbe összefoglalhatunk. A káosz elviselhetetlen az ember számára! Amikor azt érezzük, hogy a világ általunk ismert rendje felborul, akkor elkezdjük keresgélni a kapaszkodókat. Az összeesküvés elméletek nagyon alkalmasak arra, hogy végre rendet teremtsenek. A konspiráció szó latinból ered, az együtt lélegezni – igéből.  Megpróbálunk együtt járni, együtt keresni valamilyen magyarázatot felkavarodottságunkra, és ha ezáltal nem is tudunk megkönnyebbülni, de legalább egy érthető rosszal nézünk szembe közösen.

– Mióta vannak ilyen elméletek?

– Az összeesküvés elmélet, mint fogalom a 19. század végén jelenik meg. Az American Historical Review cikke szerint 1870-ben használták először ezt a kifejezést egy Missouri-egyezmény hátterét magyarázva. Abban az időben még nagyon leegyszerűsített módon beszéltek a sajtóban arról, hogy valaki szervezkedik a háttérben. Ahogy a média befolyása növekedett, nőtt az információs zaj, jöttek az egymásnak ellentmondó hírek, és az emberekben egyre mélyült a gyanakvás: Kinek van itt igaza? Mi van akkor, ha senkinek?

–  Akkor ez az egész a médiával függ össze!

– Igen, különösen az, hogy ennyire sok ember számára érdekesek ezek az elméletek!

–  Valljuk be, hogy például a 19. század végén nem csak elméletek voltak az összeesküvésekről, maga a Nagy Háború is egy összeesküvéssel indult.

– Igen, mindig van valóságalapja ezeknek az elméleteknek! Van egy kis mag, amit valaki valahonnan szed, aztán ezt kiszínezik, és erre, mint valami tökéletes és minden megmagyarázó elvre, mindent felfűznek. Elfedik azt a részt, ami ellentmond az állításuknak, és már kész is az elmélet, amit persze soha nem tudnak bizonyítani. Beleteszik a bogarat az ember fülébe.

– Az élet általában nem olyan természetű, hogy egyetlen elvvel mindent meg lehetne magyarázni!

– De ott van a kényszer, hogy egy kerek egész történettel kell előállni. A végén egy sokkal bonyolultabb történet lesz az egészből, mint a valóság: vége-hossza-nincs szövegfolyamok keletkeznek. Általában csak egy forrásból nem lehet hiteles információkat szerezni, de ezek az írók azt sejtetik, hogy mégis! Adott esetben üzleti célok is állnak e mögött. Ezek az emberek felépítik a saját személyiségüket, és hatalmas tömegeket tudnak elérni. Komoly áruházláncok is árusítanak ilyen könyveket. Ráadásul a történészeknek is feladják a labdát, mert el kell olvasni őket, reagálni kell.  Összeesküvés elméleteket írni különben művészet, mert érzékenynek kell lenni arra, hogy az emberek szája-ízének mi felel meg! Példának hadd említsem Alex Jones-t, aki jobboldali rádiós személyiségként kezdte Amerikában. Jelenleg az összes internetes - közösségi oldalról eltávolították. Egyik legvadabb konteója volt, hogy a Sandy Hook iskolai lövöldözés valójában nem történt meg, csak a fegyverellenes lobbi terjeszti, akik korlátozni akarják az amerikaiak fegyvertartási jogát.

– Nemrég olvastam, hogy az egész vírusnak az az oka, hogy Donald Trump szembe ment a Feddel, amit csak J. F. Kennedy tett meg eddig, le is lőtték!

– Olyat is találtam, hogy maga Soros György akarja szelektálni a lakosságot, de elszabadult a vírus, és így lett biológiai fegyver belőle. Van, aki Kínát véli a vírus mögött. Mindenki teljesen gátlástalanul és felelőtlenül terjeszti ezeket a híreszteléseket.

Új jelenség, hogy az álhírek terjesztésébe politikusok, hivatalos intézmények is beszállnak. A propaganda üzenetei már évszázadok óta velünk vannak, ezúttal viszont nem csak erről van szó. A politikában is elterjedt az a posztmodern gondolat, hogy nincs abszolút igazság, ellentmondó narratívák egyszerre lehetnek igazak azok számára, akik befogadják őket. Így lehet egyszerre igaz az, hogy a vírust Kína, vagy éppen az USA hadserege fejlesztette ki, lehetséges, hogy mindezt az oroszok terjesztik, de az is, hogy nem. A lényeg nem az, hogy érvekkel támasszuk alá állításainkat, hanem hogy hatást érjünk el vele. Bikkfanyelven szólva, ez a post-truth politika szép új világa, ahol az érzelem felülírja az értelmet, a sulykolás az érvelést. Az államvezetők ebből igyekeznek politikai hasznot húzni.

– Mintha egy kommunikációs háború lenne: Kinek a narratívája a hihetőbb?  

– Igen, az információ is vásárolható árucikk ma! Néhány kattintással rendelhetők megosztások, lájkok. Macedóniában találtak egy falut, amelynek a fiatalsága abból élt, hogy Amerikába gyártottak álhíreket!

Sokszor nem is tudjuk, hogy álhíreket osztunk meg, mert túl hosszú idő lenne utánanézni a forrásnak – továbbadni pedig csak egy kattintás, és általában az álhír tartalma is arra buzdít, hogy minél előbb küldjük tovább. Úgy érezzük, figyelmeztetnünk kell ismerőseinket, és tájékozottnak akarunk tűnni – elővigyázatlanul viszont ellenkező hatást érünk el.

– Sajnos a vallásos közeg is nagyon alkalmas arra, hogy ilyen teóriákat terjesszenek.

– Igen, a mások előli elzárkózás azonosan gondolkodó csoportok létrehozását segíti elő, és az ilyen csoportokon belül külső kontroll hiányában könnyen terjednek a téves információk. Nem tudunk mást tenni, mint józanul és több forrásból kell tájékozódnunk! A sorok között is olvasni kell, követve nagyszüleink bölcsességét.

Kedvenc dezinformációs-, összeesküvés elméletes történetem két orosz kémről szól: Szergej Szkripál, egy orosz-angol kettős ügynök ellen követtek el gyilkossági kísérletet úgy, hogy idegmérget rejtettek egy parfümös dobozba. A merényletkísérletben egy ártatlan édesanya is meghalt. Annyi nyomot hagytak maguk után a nem túl éles elméjű ügynökök, hogy Putyin is nyilatkozatra kényszerült. Azt mondta, hogy ismeri ugyan őket, de nem ügynökök. Majd egy riportot adtak, melyben turistáknak mondták magukat.

Teljesen nevetségessé váltak. Közben azonban az a mellékhatása ezeknek a történeteknek, hogy az efféle titkosszolgálati akciók növelik a hírforrások iránt érzett bizalmatlanságunkat, teljesen aláássák bizalmunkat a hiteles hírekben is.

– Mintha maga a dezinformáció és az összeesküvés elméletetek gyártása lenne a lényeg! Lehet, hogy maga az elmélet az összeesküvés?!

–  Az emberek elvesztik a bizalmukat abban a valóságban, amit a rendszer, a média számunkra generál.  Sokféle hír kering. Érzékeljük, hogy visszatartanak információkat. Nem sokat téved, aki úgy érzi, hogy színházban ül, és nézi az előadást! Ez is egy régi metafora, a kora újkori ember is így szemléli a világot. „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében... (W. Shakespeare: Ahogy tetszik). Sok ember úgy reagál erre, hogy berendezi a saját színpadát. Ennek az lesz a vége, hogy mindenki legyártja a maga külön valóságát, és azt mondja, hogy ami az én színpadomon megy az az igaz! Ezt eltitkolják a másik színpadon! Az alternatív tények terjesztése azután pontosan azzá teszi ezeket az embereket, amitől félnek, álhírterjesztő porondmesterekké. Nagyon könnyű terjesztővé válni! Most, a karanténos, folyamatos online térben még jobban megerősödnek ezek a folyamatok.

–  Elküldtem az alternativhirek.com-ról egy példát!

– Ez elég jó példa! Nem lehet utánanézni annak, hogy ki szerkeszti ezt a hírfelületet, ki áll mögötte. Sok olyan hírt közölnek, amelyek tárgyilagosak, feltüntetik a forrást is, azután viszont adnak egy kommentárt, ami a saját valóságukba illeszti azt, amit olvasunk. Megértjük belőlük, hogy egy elit akar világhatalomra jutni, ezért hozták létre a vírust. Új világrend készül – mondják. Viszont az eredeti hírt kontextusba helyezve egészen más lesz az értelme Gordon Brown, volt angol miniszterelnök nyilatkozatának. A járvány elleni hatékony fellépésre szólít fel, és ennek kapcsán hangsúlyozza a világméretű összefogás szükségességét.

– Igen, jó példa arra, hogy szabatos gondolatok mögé beúsznak más valóságok. De Noah Harari valóban beszélt arról, hogy világkormányra van szükség, így aztán, ha belegondolunk, valóban könnyen egy összeesküvés elméletnél vagyunk!

– Igen, ezek az elméletek valós kérdésre irányítják a figyelmet: Vajon hogyan fog kinézni a 21. század politikai rendszere? Nem lehet egy mondatban összefoglalni azt a rengeteg változást, amit most csak tapasztalunk magunk körül, hogy pontosan mi zajlik, arról fogalmunk sincs. Részt veszünk olyan társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokban, amikből egyszer történelem lesz. Aki most azt állítja, hogy átlátja a helyzetet, az nem szakember. Gyorselemzéseket, jóslatokat, horoszkópot lehet gyártani, de ezek órák alatt avulnak el. El kell fogadnunk, hogy olyan időket élünk, amikor az események puszta befogadása is meghaladhatja a képességeinket. Karinthy humoreszkjében érzékletesen leírja ezt a helyzetet. Szemtanúként és büszke időutazóként felelne a Nagy Háborúról, ám a tanár első kérdésére sem tud válaszolni.

„- Tehát, Paczka Pál - kezdte a tanár -, mondja meg nekem, hogy akarta Anglia kiéheztetni Németországot?

Kinyitottam a szájam, aztán megint becsuktam. Tyű, az áldóját, no, jól nézünk ki... hogy is akarta? Ejnye, a kiskésit neki... lám, épp a múlt héten volt erről egy szép, nagy cikk "Az Újság"-ban, el is akartam olvasni, de éppen jött a feleségem, hogy menjünk el cipőt venni, mert már lemegy a talpa. Tessék, az asszony elrontotta nekem az érettségit!

- Hát ezt nem tudja - mondta a tanár egy percnyi várakozás után. - Na, lássunk egy másik kérdést. Hogy viselkedett Olaszország a háborúban?

Hogy visel... hogy Olaszország hogy viselkedett... né csak ezt magam is szeretném tudni. De ennek igazán nem én vagyok az oka... sehol nem írták meg világosan.”

Azokra érdemes figyelni, akik most nem megfejtéssel állnak elő, hanem krónikásként regisztrálják a jelenlegi helyzetet. Az adatgyűjtés fázisában vagyunk, az analízis hónapokkal később kezdődhet meg. Magunk is vezethetünk feljegyzéseket, naplót arról, milyen hatások érnek most minket, milyen következtetéseket vonunk le a magunk számára. Amellett, hogy ez segíthet abban, hogy tudatosabbá váljunk, a helyzet kiszámíthatatlansága miatt, még az is előfordulhat, hogy igazunk lesz. És ki ne akarna az utókor szemében éleseszű látnokként feltűnni? Természetesen vannak olyanok, akik pozíciójuknál, szakmájuknál fogva többet értenek a világunk gyors változásaiból, de nincs olyan szakterület, amely kizárólagos és tévedhetetlen lenne. Azok a politikusok, kutatók, orvosok, akikre bizalmatlanul tekinthetünk, ha álhíreket olvasunk, ugyanannak a nagy átalakulásnak a részei, mint mi magunk. Ha többet látnak is, ők is csak tükör által, homályosan.

Nekem az fáj, hogy ha a jelenségek mögé UFO-kat, szabadkőműveseket és démonokat látunk, ilyen alapon nem lehet ezekről a dogokról valós párbeszédet folytatni. Sok kutatónak jelent meg izgalmas elemzése már most a világ helyzetéről, érdemes olvasni Barabási Albert László hálózatkutató, vagy Jordán Ferenc biológus értékelését. Régóta foglalkoznak a jelenlegi járványhelyzet megértését is segítő kutatásokkal, rájuk érdemes figyelni.

– Az érem másik oldala pedig, hogy iszonyúan agresszív a kommunikáció. Szabályos állami bullyingot alkalmaznak azért, hogy otthon maradjunk! 

– Az állami kommunikáció akkor jó, ha higgadt és emberi. Amikor úgy érezzük, hogy erőszakosan, lényeges elemeket elhallgatva szólnak hozzánk, akkor növekszik bennünk a bizalmatlanság.

Én is tapasztalom, mennyire hat rám a média. Hiteles és kevésbé hiteles információk egyaránt erős hatást gyakorolnak rám. Meg kell állnom, és egy kis távolságot vennem a dolgoktól ahhoz, hogy megvizsgáljam: mit is olvastam, mit váltottak ezek ki belőlem? Mire gondolom azt, hogy nem jól hat rám? Először a szorongással kell valamit kezdenünk, mert csak úgy tudunk egyáltalán gondolkodni, ha nem a félelem diktálja a mondatainkat! Először az érzelmi biztonságunkat kell megtalálnunk! A lelkek megkülönböztetésének gyakorlata segítségünkre lehet a virtuális térben is.

Most persze minden egyes állami vezető azt bizonygatja, hogy mennyire a kezében van az irányítás. Azokat a tényeket mondják el, amik ezt erősítik. Mindenki ezt üzeni: tettre kész vagyok, megoldom a helyzetet!  Azután, hogy ez mennyire van így, azt nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy nem az összeesküvés elméletek fogják leleplezni azt, aki nem jól teszi a dolgát. Amikor utánanézünk egy hír eredetének, vagy megálljuk, hogy továbbküldjünk egy gyanús lánclevelet, hozzájárulunk a környezetünkben élők hiteles tájékozódásához. Ezekben a napokban különösen nagy kincs a hiteles információ. Érezhetjük úgy, hogy a járvány ellen nem sokat teszünk otthonunkba zárva. Azonban a virálisan terjedő rémhírek ellen, amelyek éppen a vírus módjára közlekednek közöttünk, így is hatékonyan felléphetünk. Terjesztés helyett érdemes beszélgetni azokról a dolgokról, amiket mostanában személyesen tapasztalunk, azokkal, akik körülvesznek minket.

A beszélgetés meghallgatható: ITT

(Kép: g.cz)