Egyre több hitoktató alkalmaz padlóképeket az órákon. Most a családoknak is azt javasolják, hogy próbálják meg otthon különböző tárgyakkal megjeleníteni a keresztutat és Húsvétot, így az egész család számára átélhetővé válhat az ünnep.
KETT foglalkozást nem lehet online tartani! Ezek élő és valós közösségben történnek. Mindig úgy kezdik, hogy a résztvevők "bejelentkeznek", valamiképpen érzékelik egymást. Az a cél, hogy mindenki igazán jelen legyen.
A foglalkozás lényege látszólag az, hogy egy közös képet alkotnak a padlón, de mégsem ez a fontos. Az első és legfontosabb az, hogy a résztvevők számon tartsák egymást, hogy tudják, mi motoszkál a másik fejében. Hiszen akkor hallhatják meg Istent az emberek, ha egymás számára is jelen vannak. Isten jelenléte pedig nem attól függ, hogy templomban vagyok, vagy családi házban vagyok. Sipos Edit, a KETT módszer magyar képviselője szerint Istennek nem okoz gondot az, hogy most otthon vagyunk. Ez a számunkra nehézség csupán, és ha ünnepelni szeretnénk, valahogy be kell engedni Őt a házainkba.
Ebben a karanténes időben a német szakemberek is, és a magyarok is olyan foglalkozások tervét készítették el, amit bármelyik család megvalósíthat.
Az egész rendszer kidolgozója Franz Kett, német reformpedagógus, aki az 1970-es években kezdte megvalósítani óvodákban az „egységes értelemorientált pedagógia” elnevezéssel illetett nevelési folyamatot. Reformpedagógiája keresztény alapokon nyugszik.
A mostani három foglalkozás anyagainak, melyet ITT találhatnak meg, három központja van: az egyiknek a szív, a másikban a kapu, mert Jézus kapukat lép át, a harmadik foglalkozásban az utak és a saját házunk van a középpontjában.
A foglalkozásvezető mindig kialakít egy kört. Fizikai értelemben a középen fekvő padlókép kerül a középpontba. A körben való elhelyezkedés, az egy középpont köré gyűlés már önmagában is kifejezi a közösséget és a koncentrálást. Egyszerre egy láthatatlan és egy látható centrum is kialakul. Összeszövődik a tárgyi világ a lelki világgal. Hiszen egy-egy külső kép mindig ébreszt bennünk egy belső képet, ami aztán visszahat a külső képre, és így alakítjuk azt a teret, ahol létezünk, jelen esetben a padlóképet. A láthatatlan középpontot a vezető hordozza magában. Lépésről lépésre megyünk az üzenet felé.
Nem a vezető tanít meg valamit a többieknek, hanem együtt tanulnak. Mindenkinek, a legkisebb gyereknek is van olyan tapasztalata az életről, amit érdemes meghallgatni! A KETT foglalkozásokban az a különleges, hogy nem valami nagy igazságot mondanak ki a végén, hanem az a cél, hogy mindenki magával vigye azt, ami számára most fontos.Kialakul egy centrális tér, és mindenki hozzá-hozzátesz valamit.
Ezt a módszert, hogy családoknak átadjanak így egy óravázlatot, még nem alkalmazták. De az idei ünnep ilyen változtatásokra hív mindenkit.
Az ajánlott foglalkozáshoz egyszínű kendők vagy selyemszalagok kellenek, papírból kivágott színes szívek, spatula. Egy gyertyát gyújthatunk meg, és egy szentírást teszünk a középre.
A kép készítése azért jó, mert a gyermekek lelki szemeit, füleit segít érzékenyíteni arra, hogy Istenről és Őt magát meghallja. A sok kis termés, pálcikák, kavicsok, madzagok és karikák pedig az alkotó erőt mozgatják meg a gyermekben. Megtanulhatnak csendben lenni. A színek és formák megfigyelése a keresztény lelkigyakorlatokban ismert szemlélődésre készít elő.
Érdemes kipróbálni, ha otthon vagyunk, gyerekek és felnőttek együtt élhetnek át valamit, ami Istenhez is elvezeti őket és egymáshoz is!
Sipos Edittel, a Franz Kett Pedagógiai Műhely vezetőjével való beszélgetés ITT hallgatható meg.
Padlóképek:
