A járvány és a klímaváltozás között szoros összefüggés van – erről is olvashatunk a most megjelent Klímaváltozás és Magyarország című könyvben, amelynek szerkesztőjével, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójával beszélgettünk.
Dr. Szathmáry Eörs az egyik kezdeményezője annak az ide kattintva elérhető kiáltványnak, amelyet nagyszülői korban lévő hazai értelmiségiek indítottak útnak virtuális palackpostaként unokáik generációja felé.
– Kissé rendhagyó a könyv műfaja, hiszen egy szimpózium anyagát tartalmazza, mégis önálló írásos mű.
– Valóban így van. Tavaly október 31-én került megrendezésre a Felelős Értelmiség klímaválsággal foglalkozó szimpóziuma, amelyet dr. Pálinkás József szervezett. Ennek a szimpóziumnak az anyaga található a könyvben, de az nem egyszerűen az elhangzott előadások leírt változata. Minden előadó készített a saját előadása alapján egy új, írott változatot, kifejezetten a könyv számára, hiszen ez más műfaj, mint egy élő előadás.
– Az ajánlóban az szerepel, hogy optimista vélemények szerint is alig egy évtized maradt a hathatós cselekvésre. Ez Magyarországra, vagy az egész világra vonatkozik?
– Az egész világra. Ha tíz éven belül nem lesznek drasztikus intézkedések, akkor jön majd maga a drasztikum, csak akkor már késő lesz intézkedni.
– Ha jól gondolom, ez a könyv már nyomdában volt, amikor nálunk a koronavírus még nem jelentett igazán komoly problémát.
– Pontosan így van. Ezért is hiteles a dr. Földvári Gáborral, tudományos főmunkatárs kollégámmal közösen írt fejezet az új betegségekről és következményeikről. Már 2017-ben tartottunk erről Balatonfüreden egy kis nemzetközi tanácskozást. Nem is kell, hogy megjelenjen egy koronavírus, elég, ha két-három kisebb járvány van jelen egyszerre a világon.
Tessék meggondolni, hogy olyan jövő is állhat előttünk, amikor mindig lesz két-három járvány! Hogy azt meddig bírja a gazdaság, nagyon jó kérdés.
– Előrevetíthető, hogy ezentúl sűrűbben lesznek járványok?
– Egészen biztos. A klímaváltozás miatt elmozdulnak a különféle élőlények élőhelyei, velük együtt mozdulnak a kórokozók is, és olyan helyeken jelennek meg, ahol addig ismeretlenek voltak, így nem alakult ki velük szemben ellenálló képesség. Ezek egy része könnyebben ugrik át új gazdára, mint azt korábban gondoltuk. Állandó parazitaesőre kell felkészülnünk. Egy részük kisebb, más részük nagyobb járványt fog okozni. Ez most nagyon disztópikusan hangzik, de sajnos az eddigi adatokból erre lehet következtetni.
– A könyvajánlóban az is szerepel, hogy a klímaprobléma globális együttműködést kíván.
– Kívánna.
– Most azonban a világjárvány idején rákényszerül erre az emberiség.
– Ne értsenek félre, de ez a járvány még nagyobb bajoktól kímélhet meg bennünket, ha most levonjuk a következtetéseket. Fel kellett rázni az emberiséget. Észre kellett már venni, hogy nem mehet minden úgy, ahogy eddig ment.
– Látja a változás jeleit?
– Igen. Látni kell ugyanis, hogy sok helyen felkészületlenek voltak a rendszerek arra, ami bekövetkezett. Ezen változtatni kell, a politika és a gazdaság eddig ellenérdekelt volt, most érdekeltté váltak. Kiderült az is, hogy utazni veszélyes. Megjósolható, hogy a többezer fős óceánjárók zöme ócskavasként fogja végezni, mert úszó karantén – se be, se ki –, és meggondolják majd az emberek, hogy felszálljanak-e. Ráadásul ezeknek az óriáshajóknak iszonyatos szén-dioxid kibocsátásuk van, rendkívül környezetszennyezők, ezért sem baj, ha eltűnnek.
– Jó néhány ország sokáig nem vette komolyan a problémát, heteket késtek az intézkedésekkel. Annyira elkényelmesedett a világ, hogy nem hitték el, hogy ez megtörténhet.
– Most már elhiszik. Úgy látszik, hogy ez a járvány a tanulópénz, amit meg kell fizetni.
– A klímaváltozás szempontjából említésre méltó a járvány kapcsán, hogy jelentős mértékben csökkent a károsanyag-kibocsátás.
– Csak Kínában már hetekkel ezelőtt is 25 százalékkal csökkent. Lehet látni a műholdfelvételeken, hogy mennyivel tisztább a levegő. Már szóltam az utazás veszélyességéről, ám az nem csak a járványok terjedése miatt, hanem a környezetszennyezés miatt is veszélyes. A repülőjáratok számának drasztikus csökkenése óriás környezetterheléstől szabadította meg a Földet. És mivel az emberek a jövőben valószínűleg jobban megfontolják majd, hogy utazzanak, ezért a környezetszennyezés is kisebb mértékű lesz. De említhetném a távmunkát is. Köszönhetően a mostani helyzetnek kiderül, hogy van, amit távmunkával hatékonyabban lehet megoldani, és az emberek egy része a jövőben nem fog munkahelyre utazni naponta. Ez kevesebb autót, kevesebb kipufogógázt jelent majd.
A világ biztosan megváltozik a járvány után, és ezek egy része jó dolog. Egészen biztosan az is jó dolog, hogy rájött az emberiség, mennyire törékeny, mennyire sérülékeny – a gazdagok sem ringathatják magukat a hamis biztonság illúziójában!
Az írástudók már régen jelezték ezt, és ez a pofon most valóban kijózanító és mindenkit szembesít azzal, hogy valóban így van. Még nagyon sok elemzés vár ránk azzal kapcsolatban, hogy ennek a járványnak milyen hatása van és lesz a világra, de egy biztos: nagyon sokáig nem fogjuk elfelejteni azt, ami mostanában történik velünk.
Beszélgetőtárs: Gundel Takács Gábor
(A nyitókép az említett szimpóziumon készült.)
