Dr. Grezsa Ferenc: Diákjaink válaszaiból, amelyeket immár húsz éve kapunk az derül ki, hogy a férfiak hiányoznak a családból.

Nagyon régen foglalkoztat az a kérdés, vajon miként változott meg ennyire a férfiak és nők kapcsolata? Vajon mi lett a férfiakkal? Egy barátom tanul mentálhigiénét a Károlyi Gáspár Református Egyetem Pszichológiai tanszékén. Elmesélte, hogy a képzésük legutóbbi alkalmán egy fényképet kapott minden kiscsoport, amelyen egy házaspár, két gyermek és két idős szülő található. Három generáció. A családok későbbi életét kellett elképzelni. Megdöbbentő válaszok születtek.

Dr. Grezsa Ferenc pszichiátert, a Károlyi Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének tanszékvezetőjét kérdezgettem erről a játékról, és a férfiak szerepváltozásáról:

Dr. Grezsa Ferenc: Érdekes, hogy milyen viszonyokat látnak a képen. Szinte tendenciaszerű, ahogyan a későbbi kapcsolatokra következtetnek. Ezek a fiatal értelmiségi hallgatók, akik nálunk tanulnak, szinte mindig látnak generációs feszültségeket, legtöbbször anyós-meny vitát képzelnek el. A másik általános jellemzője azoknak a válaszoknak, amelyeket immár húsz éve kapunk, hogy a férfiak hiányoznak a családból. Vagy teljesen pipogya férfiakat látnak, akiket az anyjuk irányít, vagy pedig egyáltalán nincs is ott, dolgozik vagy alkoholizál. Még egy jellemző válasz, hogy a nagypapa mindig gyenge, szenilis, néha tolókocsinak látják a széket, amelyben ül.

A férfi karakterek hiánya vagy torzulása nagyon erősen megfigyelhető két évtized alatt folyamatosan a válaszokban. A fiataloknál viszonylag sokszor megjelenik olyan válasz, amelyben a legfiatalabbak külföldön vannak, vagy az okostelefont bújják. A világ kitágulása új jelenség négy-öt éve. Ettől eltekintve hasonló válaszokat találunk.

Az apák munkaalkoholizmusa, és távolsága mellett viszont a válás nagyon ritkán kerül képbe. Ellenben a család gyarapodása legalább ennyire ritka. Konstansnak látják a szereplőket, nem reménykednek a bővülésben, születésekben.

Markáns tapasztalatunk, hogy hiányzik a családfő a jelenetekből. Egy érdekes Pest megyei emlékműre gondolhatunk. Vácrátóton található a Nagy Háború emlékműve, amely azt ábrázolja, hogy egy klasszikus családi fényképből hiányzik az apa. 

– Mintha egyfajta szimbóluma lenne ez társadalmunknak, csak később sokszor az ital vitte el az apákat. Az alkoholprobléma tünetként jelent meg?

– Arról is gondolkodnunk kellene akkor, hogy mi az a szorongás, és miért szoronganak a férfiak. A  nőkkel szemben az ő átlag élettartamuk rövidebb. Sok tényező magyarázza a családfő hiányt. Nagyon átalakult a családkép. Korábban a férfi volt, aki a normákat megszabta és betartatta. Ezt ma korszerűtlennek minősítik.

– Megdöntötték a klasszikus családrendet, de nem jött helyette más.
– Alapvetően megrendítették. Ráadásul óriási alkalmazkodási terhek hárulnak ezen túl is a férfiakra.

– Ha jól sejtem, a multi-taskingban élő nőknek ez mindig is könnyebben ment!
–Egy nő számára mindig ott van az anyaság hagyományos szerepe, ebbe mindig belekapaszkodhat. Ez egy olyan szerep, ami mindent fölülír. A férfiak az egzisztenciális kihívásokban nagyon egyedül tudnak maradni. Gondoljunk azokra a tömegekre, akik távoli munkásszállókra kényszerültek a 60-as években, hétvégeken pedig megtöltötték az úgynevezett fekete vonatokat. Ez is ott van a jelenség mögött. Százezreket tereltek el a lakóhelyükről dolgozni. Ha a férfiak távol vannak, akkor a nők veszik át ezeket a szerepeket. Számos alkoholbetegem volt, ahol kiderült a családról, hogy a családfői szerepeket már a nő vette át. A feleségnek elmondtam, hogy férjét kezeltetni kellene, mire ő: Doktor úr, áldott jó ember az uram, ha nem iszik!

– Merthogy az alkohollal együtt járnak a játszmák!
– Igen. Aztán a feleség azután, hogy hosszú hónapokon át absztinens volt a férje, már panaszkodott rá: Doktor úr, képzelje, már megint mit talált ki a férjem… Vegyünk földet, de minek! Tehát amint a férj visszaszerezte az autonómiáját, abban a pillanatban panaszkodott rá a felesége, hogy már megint mit szervezkedik….. Mintha lenne ebben a folyamatban egy olyan dinamika, hogy inkább elfogadom, hogy iszik, mert akkor kevesebb vizet zavar. Kontroll harc is van ebben a jelenségben.  

– Ez igaz, de vannak matriarchális családok, melyek jól tudnak működni. Mintha inkább az lenne a gond, hogy nem valódi átalakulás történt, csak valami lerombolódott, de új utak nem keletkeztek. Hiszen a nők sem találják a helyüket!
– Abszolúte! Amikor a feleség kezdi átvenni a családfői szerepeket, ez nem tesz jót a nőnek sem. Az a nőiességből vesz el. Nagyon sok falusi példát láttam erre. Meggyengül

– Van ilyen, hogy férfi szerep, női szerep?
– A gender megközelítésben sok igazság van, mert társadalmi modellek alapján leszünk férfiak és nők, vannak tanult összefüggései a nemiségnek, de ez nem azt jeleni, hogy nem eleve férfi és nő valaki. Ezek a tanult szerepek hozzáadódnak a biológiai alap-kódoltságunkhoz.

– Lelkész vagyok, ez a szerep tipikusan férfira van kitalálva. Mindig azt mondtam, hogy abba a férfi-lelkész szerepbe, amit hagyományosan kaptunk. Egyik kollegám mondta, hogy a gyerekek a legnagyobb siker az életében, és most itt van ötven évesen, ez a sikere. Szép karrier!
– Ez is egy sztereotípia, hogy a férfi nem lehet gyengéd. Ezeket jó volna levetkőzni, hiszen rengeteg érzékenység lehet egy férfiban, és vezetői határozottság egy nőben is. Ennek azonban van egy határa. Egy férfi nem tud anyává válni. A reprodukcióban való részvétel meghatározott, azon nem lehet változtatni. Egy lombikban fogant magzatot be kell ültetni egy női méhbe, a reprodukciós szerephatárok adottak.  Ha az életnek ezt az alapmodelljét felülírjuk, az életellenes.

– Szokták mondani, hogy belénk kódolt az a megosztás, hogy a férfi mamutot vadászott, a nő gyűjtögetett. Ez egy közhely, mégis az a benyomásom, mintha ma is sok minden bekerülne a mamut helyére.

Kevésbe van lehetőségük a férfiaknak átélni azt az élményt, amit - képileg beszélve - a „mamut elejtése” jelentett.

– Miközben a nőknek a munkahelyi szerepvállalásukkal megmutatkozhatott a belső „animus”-uk, a „férfias” oldaluk, a férfiaknak az „anima”, a „nőies” oldal megmutatása – kulturális okokból – kevésbé lehetséges.. Ha egy férfi érzékeny, az ma is kissé pejoratív. Ha azonban egy nő határozott, azt pozitívan értékeli a társadalom.

– Valóban, talán ez az egyensúlytalanság egyik oka: egyik oldalon megkaptuk a kompenzációt, a másikon nem. Ott vannak például a politikus nők, nagyon népszerűek!
– De nézd meg, ezek a politikus nők általában nagyon férfiasak! Egyébként egy időben foglalkoztam önkormányzati képviselőkkel, és éppen ezt kértem tőlük, hogy közéleti szereplőként is az alapvető identitásukból fogalmazzanak! Ha például egy zebra kialakításáról van szó, akkor a női politikus ne pénzügyi szempontokkal érveljen. Az anya szerepéből szólaljon meg, például azzal az érvvel, hogy a gyermekeinknek szüksége van a biztonságra. Általában azonban azt látom, hogy olykor szinte leplezik, hogy anyák.

– Vagy éppen csak reklámra használják: lám négy gyereke van!
– Ha éppen az reklámnak minősül, mert nem mindenütt.

– Azt látom, hogy a nagy bajban a férfiak gyakran foggal – körömmel ragaszkodnak akár a halálukig a feladatukhoz. Ezt például az öngyilkos lelkészeknél érzékeltem.
– Mert az egyházban is általános felfogás, hogy egy férfi nem lehet gyenge, és nem mutathatja azt, hogy lelki válságban van.

– Több a férfi öngyilkos, sajnos!
– Igen, de a kísérletek között több a nő! Sokszor tapasztalom, hogy az a spiritualitás, amit elvárok egy lelkésztől, az gyakrabban megjelenik egy-egy lelkésznőben, mint a férfiakban. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiban nem lehetne jelen ez a spiritualitás! Megint a sztereotipiák: Mit engedhet meg magának egy férfi lelkész?! A nők ezekben a kérdésekben kicsit szabadabbak.

– A másik gond, amit látok, hogy a férfiak számára a hatalom addiktív. Nem mintha egy nő számára nem lenne kísértés a hatalom! De mintha a férfiak számára ez nagyobb kísértés lenne.
– Mindenki számára nagyon fontos, és a jól-lét átélésének feltétele, hogy kompetensnek érezze magát. Ha egyik területen nem tudja ezt átélni, akkor a másik területen keresi. Legalább az élet egy szeletében azt kell éreznünk, hogy kézben tartjuk a folyamatokat.

– Az egyházban már-már vicc, hogy az egyháztestületi képviselők otthon gyakran „papucsok”. Amit otthon nem mernek, azt itt jól kiélik, és mondják, mondják… Meg aztán a mai társadalom nem a nagy feladatok kora. 
– A női szerep alapmodellje a saját anya, a férfi szerepé pedg a saját apa. Tehát a férfi szerep meggyengülése abból a mintából is eredhet, amit a ’60-as évektől hordozunk, hogy kihúzták nagyon sok férfi alól a talajt. Csoportvezetői  praxisomban is azt találom, hogy nagyon átalakultak az apai-anyai szerepek. Például óvónők mondták hogy tapasztalatuk szerint a mai szülők egy része mintha értelen lenne szülői szerepére.

– Cserkészvezető gyerekeim mondják, hogy a szülők számára a gyerekek biztonsága általában a legfontosabb. Hogy egyébként miben fejlődnek, hogy van a gyerek, az mellékes.  

Zárszóként: nőként mindig úgy érzem magam megszólítva ebben a témában, hogy „nincs belőlem túl sok”? Ahogyan el is mondtad az alkoholista férfi szerepe kapcsán. 
– Kulcskérdést hoztál elő. Az anyaszerep nem értelmezhető az apaszerep nélkül, a nő szerepe sem a férfi szerepe nélkül. Ezek komplementer szerepek. A torzulások nem az egyik vagy a másik szereplő „sara”, hanem egyfajta kölcsönhatásban billentek ki. Ha az egyik meggyengül, az hat a másikra is. Az az út, hogy mindenki a maga saját, hagyományos szerepében erősödjön meg!

– De ugye nem arra gondolsz, hogy menjünk vissza száz évet az időben? Száz évvel ezelőtt nádpálca a kézben, gödörben a gyerek, amíg kapált az anya! Ugye nem erre gondolsz?
– Hagyományos szerep alatt azt értem, hogy mindegyik fél tudja, mi az ő szerepe. Az apa és anya szerepe részben közös, részben különbözik. Általában az apa garantálja a kereteket, az anya pedig ugyanezt emocionális síkon. De ez nem jelenti, hogy ezek a szerepek kizárólag nemhez kötöttek lennének. Hagyományos alatt azt értem, hogy legyenek világosak a szerepek. Legyen világos, hogy mi a te dolgod, mi az én dolgom, és mi a kettőnk dolga. De te nem leszel én, és én nem leszek te! Összefüggenek a szerepek.

– Amit még fontosnak találok, hogy a férfiak találják meg a saját köreiket. A nők sokkal könnyebben megtalálnak egy baba-mama kört, mint a másik oldalon egy férfikört.
– Ez nagyon igaz!

Dr. Grezsa Ferenc és Fekete Ágnes beszélgetése meghallgatható: ITT