Több száz millió ember elszigetelte magát a világ minden táján. Ez olyan globális folyamatokat indít el, amelyeket még pontosan nem értünk, da minden bizonnyal átrendezik a világot. Úgy tűnik, elinteget a  konzumizmus kora.

Sokan örülnek annak, hogy világunk átalakul. Az emberek segítőkészebbek, az emberi kapcsolatok fontosabbá váltak. Persze egy ilyen nagy veszély árnyékában ez kicsit természetes is.

Nem tudjuk mi lesz. Úgy tűnik, globális átalalkulásban vagyunk. Korábbi példák jutnak az eszünkbe. 1956-ban a szuezi válság magával hozta a brit hatalom hanyatlását. Manapság többen jósolgatják azt, hogy az Egyesült Államok számára a koronavírus-járvány „szuezi időt” jelenthet.

A világjárvány tovább fokozta az amerikai vezetés ösztönét, hogy erőből cselekedjen, és megmutassa,  mennyire felkészült.

A Foreignaffairs cikke szerint, ahogy Washington megbotlik, Peking ügyesen használja ki a keletkezett réseket, hogy a pandémiás világban elsőként reagáljon, és globális vezetővé váljon. Azon dolgozik, hogy bemutassa saját rendszerét, és anyagi segítséget nyújtson más országoknak.

Korábban sokan azt gondolták, hogy a koronavírus akár alááshatja a Kínai Kommunista Párt vezetését. Kína csernobiljának is nevezték. Március elején azonban ez a folyamat visszájára fordult. Peking azon dolgozik, hogy a siker jeleit egy új és nagyobb narratívá alakítsák át.

Folyamatosan termelik a propagandacikkeket, amelyben kiemelik Kína eredményeit. Mindez orosz stílusú, dezinformációs kampány elemeivel folyik. Számos írás és ki videó is megjelent a kínai víruskezelési technikákról.

Amikor az európai államok nem válaszoltak Olaszország orvosi berendezésekre és védőeszközökre vonatkozó sürgős kérésére, Kína nyilvánosan elkötelezte magát arra, hogy odaküld kétmillió maszkot, 100 000 légzőkészüléket, 20 000 védőöltözetet és 50 000 tesztet. Kína orvosi csapatot és 250 000 maszkot küldött Iránba, és szállítmányt indított Szerbiába is.

Hogy mi lesz korábbi társadalmunkkal, arra nézve csak jóslatokba bocsátkozhatunk. Eric Klinenberg, a New York University szociológusa például reménykedik. Szerinte nemcsak a megosztottság, hanem az individualizmus és az önzés is enyhülhet. A járvány hatására sokan felismerik majd, hogy egymásra vagyunk utalva, és kölcsönösen felelősek vagyunk egymás sorsáért. Saját jól felfogott érdekünk, hogy mindenki által elérhető társadalmi intézményeket hozzunk létre.

(Forrás: asiatimes.com, metazin.hu)