I.Szent Szergiusz (VII. század) rendelte el ezt az ünnepet. Latin elnevezése: Annuntiatio Domini. Magyar neve onnan ered, hogy a fák oltását ezekben a napokban szokták végezni a gazdák.

A szemzés hagyományos napja volt Magyarországon ez a nap. A néphit szerint azért, mert Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust. Petőfi sora is arra az összefüggésre utal, amely nagyon mélyen beivódott lelkünkbe, nyelvezetünkbe: „s én csüngtem ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán.” (Füstbe ment terv)

Gyümölcsoltó

Beteg zsiványként kinyitott késsel
fekszem éjjel nappal s ki tudja
hány lepedő vásik el alattam
amíg a kökényfa nekem is
kivirágzik menyasszony-alakban

Oltani akarok, nem gyilkolni
halálfej-eszmék ellen kinyitva...

(Nagy László)

A debreceni és Winkler kódexben találjuk meg ezt az elnevezést: Gyümölcsoltó Boldogasszony, a szegedi Lánykódexben: Testfogadó Boldogasszony, a lőcsei kalendáriumban: Boldogasszony fogadása, a moldvai csángók között: gyűmölcsótó a neve.

Ezen a napon azt ünnepeljük, hogy „Gábor angyal Galilea Názáret nevű városába ment egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: – Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! … Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lukács 1,26-33)

(Petrás Mária: Szőlős madonna)

Az ünneppel kapcsolatos legendák:

Nagykanizsa mellett van az előkelő Inkey-család szép barokk, szépen felújított kápolnája. Máig mesélik, hogy az egyik Inkey báró féktelen gőgjében elhatározta, hogy éppen ezen a napon vágatja ki legszebb gyümölcsfáit. Amikor azonban a legelső kivágására sor került, hatalmas sereg hangya bújt elő a tövéből. Rámászott a báróra és rágni kezdte a tagjait. Bezárkózott előlük a szobájába, de hiába. Szenvedéseibe belepusztult, és felravatalozták. Reggelre azonban már csak a csontjai maradtak meg a koporsóban. A család engesztelésül építtette azután a kápolnát.

Bánóc (Banovce) mellett egy szlovák faluban történt, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, tehát a nagyböjt kellős közepén este egy házban zeneszó mellett vígan táncolt a falubeli fiatalság. Egyszer csak, amint javában táncoltak, megjelent a szobában egy fehér asszony, nyilván Mária, és a zenészektől azt kérdezte: Játszotok? Játszunk – felelték ezek. Az asszony: hát csak játsszatok! Azután a táncolóktól kérdezte: táncoltok? Táncolunk – mondták ezek rá nagy vígan. Nohát csak táncoljatok! E szavak után eltűnt. A muzsikások azóta is játszanak, a táncosok pedig táncolnak, nem tudják végét szakítani. A lábuk már bokán felül elkopott. A szoba falairól már mind lehullott a vakolat a szüntelen dobogástól. A gyertya ég, de soha el nem ég. Az egész szoba csupa korom és füst.

Vannak helyek, ahol a Boldogasszonykor a gyümölcsfáról vágott gallyat eltüzelik, ezzel akadályozzák meg a fák férgesedését.

Más hiedelmek is előfordulnak a fákkal kapcsolatban, amik csak erre a napra érvényesek. Ha olyan fa van a kertben, amelyik nem terem, azt is termővé lehet tenni: a moldvai csángók ezen a napon megfenyegették a terméketlen fákat, hogy kivágják. Állítólag ez az eljárás bő termést eredményezett.

A békákat is figyelik: ha ezen a napon megszólalnak, úgy vélik, még negyven napig hideg lesz.

 

(Forrás: Jeles napok)