„Sírunk és szenvedünk. Mindannyian. Ebből a helyzetből csak az egész emberiség közösen, együtt juthatunk ki”  

Ezt az időszakot „bűnbánattal, együttérzéssel, reménnyel és alázattal éljük meg, mert időnként elfelejtjük, hogy az életben vannak „sötét zónák”, sötét pillanatok. Azt gondoljuk, hogy ez csak mással történhet meg, pedig ez most mindenki számára sötét, kivétel nélkül. Ezt a periódust fájdalom és homály jellemzi, amely belépett otthonunkba. Ez a helyzet eltér attól, amit eddig megéltünk. Senki nem tud nyugodt maradni, mindenki osztozik ezekben a nehéz napokban” 

„Eszembe jutnak a viharba került apostolok, akik Jézust hívják: „Mester, elsüllyedünk”. Az ima segít, hogy megértsük sebezhetőségünket. A szegények kiáltása ez, akik süllyedőben vannak, akik veszélyben és egyedül érzik magukat. Egy nehéz és elkeseredett helyzetben fontos tudni, hogy az Úrba kapaszkodhatunk.” Isten sokféleképpen támogat bennünket. Erőt és közelséget sugároz, ahogy a viharba került tanítványokkal tette, akik a segítségét kérték, vagy amikor az elsüllyedőben levő Péternek nyújtotta kezét.

Ebben a helyzetben segít az összehangolódás és a kölcsönös együttműködés, a felelősségtudat és az áldozatkészség, amely sok helyen megjelenik. Ne tegyünk különbséget hívők és nem hívők között, menjünk vissza a gyökerekhez, ami az emberiség. Isten előtt mindannyian a gyermekei vagyunk” 

Az utolsó vágyunk az, hogy legyen egy kéz, amely megfogja a kezünket. Ez az elkísérés végső gesztusa. Sok ápoló elkíséri az embereket ebben a végső vágyukban, meghallgatva a magány fájdalmát és kézen fogva a személyt. A búcsú nélkül eltávozott személy fájdalma az itt maradó ember szívének sebévé válik. Köszönetet mondok ezeknek az ápolóknak, orvosoknak, önkénteseknek, akik a rendkívüli fáradtság ellenére lehajolnak a beteghez türelemmel és a szív jóságával, hogy helyettesítsék a távolmaradásra kötelezett családtagokat.”

„Ami most történik arra szolgál majd, hogy mindenkit emlékeztessen: az emberiség egy közösség. Az egyetemes testvériség fontosságára, meghatározó voltára is figyelmeztet. Gondoljuk arra, hogy egy kicsit olyan lesz, mint a háború után. Nem lesz olyan, hogy a „másik”, hanem csak a „mi” létezik majd, mert ebből a helyzetből csak együtt, közösen juthatunk ki.

Még inkább a gyökerekre kell tekintenünk: a nagyszülőkre, az idősekre. Egy igazi testvériséget kell kiépítenünk egymás között. Emlékeznünk kell erre az együtt megélt nehéz élményre és reménnyel kell előre haladni, ami sosem okoz csalódást. Az újrakezdés kulcsszavai a következők lesznek: gyökerek, emlékezet, testvériség és remény” – zárta interjúját Ferenc pápa a La Stampa olasz napilapban. 

Forrás:vaticannews/Somogyi Viktória