Akármennyire hihetetlen, a katolikus egyház szentjei között találni egy Szent Coronát. Az illető nem más, mint egy vértanú a II. századból.  Az egyik bajor zarándokhelyen pedig ezt olvasni a templomban:

„Fáradt vándor, állj meg,

Szent Coronánál pihenj meg,

Imában ajánld magad neki jámborul,

Ha sok bánat és aggodalom rád borul…”

A legenda szerint, miután Szent Viktornak, egy római katonának akart segíteni, őt bátorította, mielőtt lefejezték. 
Ezért Coronát is kínpadra küldték.

Szent Coronát különösen tisztelik Ausztriában és Bajorországban, mint a járványok elleni védőszentjét.
Ereklyéjét jelenleg Észak-Olaszországban, Anzu városában őrzik.
Épp ott, ahol a koronavírus európai epicentruma van. Ünnepe május 14.

Most, amikor hosszabb csendes időszak adatik nekünk, ezt szeretnénk tenni: megpihenni Szent Coronánál. Ez az idő alkalmas arra, hogy elmélkedjünk vagy lelkigyakorlatot tartsunk.

A koronavírus először még nagyon távoli volt. „Mit számít nekem, ha Kínában egy zsák rizs eldől” – mondták sokan. És most Olaszország nagy része, valamint egyre több állam vesztegzár alatt van. A veszély hirtelen közel került, és sokan pánikszerűen reagálnak: szájmaszkok, fertőtlenítőszerek, tartós élelmiszerek felvásárlása nagy mennyiségben. Érthető, de egyben túlzás.

Így hát segítsen Szent Corona megőrizni nyugalmunkat és józannak maradni. Mert a fantáziánk és a jövőbe vetített horrorelképzeléseink a legrosszabbak. Általában ezért sokkal nagyobb félelem uralkodik el rajtam, még mielőtt egy esemény, egy vizsga, egy megmérettetés vagy éppen a fertőzés ténylegesen bekövetkezne. Amikor aztán sorra kerül, a konkrét tapasztalat legtöbbször nem is olyan rossz, mint az azt megelőző fantáziálás. Miért? Mert a valóság mindig sokkal átfogóbb, mint előtte a róla alkotott belső filmünk. És persze mindig ott van Isten segítsége is.

És ez a másik, amihez hozzásegíthet minket Szent Corona: hogy bizalommal Isten kezébe helyezzük magunkat. Ő is ezt tette. A legenda szerint a keresztényüldözés idején, a II. században kiállt egy Victor nevű katona mellett, amikor az a keresztény hitre tért és ezért megölték. Így került ő is az üldözés célkeresztjébe, aminek következtében kegyetlenül meggyilkolták. Képes volt bátor lenni, mert hitt és bízott Isten segítségében. És ebben nekem is szabad hinnem.

A harmadik, amit kiesdekelhet nekünk Szent Corona, az, hogy ne csak magunkra és a saját túlélésünkre gondoljunk. Épp az imént olvastuk: a hölgy támogatta a keresztény katonát. Saját magára nem gondolva előlépett, hogy a katona segítséget és támogatást kapjon. Ez is fontos most. A szükséget meglátni és támogatást nyújtani, ha lehet és ha tudok, például az idős házaspárnak a házunkban. Éppen most nem szabad másokat veszélyeztetni önző viselkedésemmel.

És még valami, amit ebben a helyzetben meg kell őriznünk: a humorérzék. Segít távolságot tartani és nem túl komolyan venni önmagunkat. Szeretem azokat, akik a pánik ellen és a nevetésre egy új gyógyszert, a „Coronex-ratiopharm”-ot ajánlják.

Szent Corona, segíts!

( Forrás: jezsuita.hu,  wikipedia.fr, kép: Illuminated miniature of the martyrdom of Saints Victor and Corona, on a full leaf from a Book of Hours, France (Paris), ca. 1480.)