Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit, mikor a nap felhötlen égre hág. Becézem kelyhed érzö bolyhait, s tünödve kérdem: Lélek vagy, virág? Ez Áprily Lajos verse a Leánykökörcsinről, egyik legszebb koratavaszi, védett virágunkról. Érdemes megnézni, tilos letépni!

Védett növényeink egyik legszebbje a leánykökörcsin. Erdei tisztások, bokros erdőszélek ritka virága, de ahol megjelenik, ott nagyobb csoportokban fordul elő. Semmiképpen se szedjük le!

Legkorábban a déli fekvésű, könnyen felmelegedő Egyetemi-lejtőn nyílik, kicsit később  a Harang-völgyben, a Kis-Normafa lejtőn, valamint a Nagy-Norma lejtőn is megjelennek. A Budaörsi-kopárokon, például a Kő-hegyen  számos példány nyílik most. Szinte senki sem jár arra, úgyhogy vírus idején is bátran el lehet menni, hogy gyönyörködjünk a tavaszban!

A kökörcsinek mellett virítanak az élénksárga virágú tavaszi héricsek is. Tudományos elnevezése (Adonis) egy ógörög mondára vezethető vissza: amikor a férfiszépséget megtestesítő Adoniszt egy vadkan megölte, azokon a helyeken, ahová a vére kicsöppent, a virág egy-egy piros virágú rokona bújt elő. Más változat szerint Aphrodité, a szerelem istennője maga változtatta virággá Adoniszt. Akárhogy is volt, a száraz tisztásokon nyíló, kikericsnek is nevezett védett virág joggal pályázhat a legszebbnek járó elismerésre.

A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék családjába tartozik. Népi neve Kakasharang, mivel a növény virágja harangformájú, és a szélben ide-oda ing, harangmozgást végez. 2011-ben a leánykökörcsin az év vadvirága volt.
Bundás bimbói márciusban jelennek meg. A virágok gyakran már a talaj közelében kinyílnak. A virágzás általában rövid ideig, mintegy 2-3 hétig tart. Az egész növényt „sűrűn álló szőrök borítják”, ami megvédi a kora tavaszi fagyoktól. A halványkék vagy kékes-ibolya színű kehely alakú és általában felálló virága 6 sziromlevélből áll. A virágban található feltűnő sárga színű porzótömeg és a porzószerű nektárképző mirigyeiből áradó illat magához csalogatja a méheket és dongókat, gazdag nektárzsákmányt kínálva a megporzásért cserébe.

Virágzás után a szár megnyúlik és megjelennek a keskeny sallangokra osztott fellevelek.

Hazánk középhegységeinek és dombvidékeinek számos élőhelyén, hegyi- és irtásréteken, kartszbokorerdőkben, homoki és lösz gyepekben megtalálható.

Mérgező növény, ezért az állatok nem legelik le. Érintése az érzékeny embereknél ekcémát okozhat. A népi gyógyászatban teáját asztmás görcsök és fejfájást csillapítására használták.

A magyar elnevezésben a kék színt jelentő ótörök „kök” szó rejtőzik.

Áprily Lajos egyik kedvenc virága volt. A fenti, leánykökörcsin című versén túl még néhány művéből idézünk:

 

Felicián leánya

Leánykökörcsines tavasszal
magas mezőkön járt veled.
Ma is virágszedő leánynak,
lelkendezőnek képzeled.
Egy nap szeme riadtra tágul,
elkezd rejtőzni, mint a vad,
szedett virág kihull kezéből,
magas mezőktől elmarad.
Láttad vidámnak s szégyenében -
De láttad a hóhér lovát,
mely vitte csonka arcu testét
városon át, falukon át?
Bomlott haját fa megcibálta,
s lengette zászlóként a szél.
Fehér mellébe belevágott
a kegyetlen kenderkötél.
Viskók elől borzadva nézték
jobbágy-leányok és anyák.
Azóta itt a Duna-tájon
pirosabban virít a mák.
Ahol vonultatták, a teste
hullatta cseppenként a vért...
Visegrádi kedves leányok,
könyörögjetek lelkiért.

Rasmussen hajóján (részlet)

Gallyak hegyén s rejtett magokban
aludtak még a szép szinek.
Csak az avarban leskelődtek
bolyhos leánykökörcsinek.
A fák felől hideg fuvalmat
küldött egy hófoltos halom:
a menekülő tél utolsó
hídfőt rakott az oldalon

Veletek vándorolgatok (részlet)

Suhogó lábamról a föld
megismer: Erre jársz?
Veletek kóborolgatok,
mint titkos útitárs.
Veletek vándorolgatok
kökörcsin-réteken.
Éneketekbe belezúg
szabadság-énekem

Hivogató vers (részlet)

Ha ritkul fenn a Csóványos hava
és kertetekben a mandulafa
felvette rózsaszínü köntösét,
forsythiátok csupa sárga láng,
langyos széllel köszönt a nap reánk
és jószag száll a völgyben szerteszét,
lenn gurguláz a megduzzadt patak
s rigóink szívfájdítva szólanak:
várlak, Jenő. Induljunk, szólanék,
a hegy kökörcsinektől lilakék,
a bükkökön már zsenge rügy fakadt,
jöjj, lássunk régi ízű tájakat.

Más költőktől is olvashatunk a Kökörcsinekről:

Szabó Lőrinc: Feltámadás (részlet)

Sápadtlila lánynyelveit
kiölti csúfondárosan
a kacér kökörcsin: egy kicsit
fázhat még éjjel, ezüstboa
védi a nyakát… 

Ágh István: Kökörcsin

Korai még, korai még?
óránként változik az ég,
kicsal a derű, rá ború,
beborít ezüst pihe bú,
ott s amikor ideje van,
dacosra ékülsz, sziklaiul,
pusztaság pompás lányaként,
ha csak egyszer, hát csodaszép,
hát csak azért is! soha még,
tilos, titkos virágodért.

Radnóti Miklós: Koranyár (részlet)

Szavak érintik arcomat: kökörcsin, -
suttogom, - s te csillogó, te kankalin,
Szent György virága, Péter kulcsa te!
hullámos folt az árok partjain!